Még borúsabb prognózisra készül az IMF

Belső szocialista félelmek szerint nem áll meg az idei GDP csökkenés a Gyurcsány Ferenc által belebegtetett 2,5 százaléknál, hanem 3, legrosszabb esetben pedig 4 százalékra is felkúszhat. Erre rímmel, hogy Simor András már a nyilvánosan is azt becsülte, hogy a GDP 2009-ben több mint 2,5 százalékkal apad, igaz a jegybankelnök nem számszerűsítette félelmeit. Annyi mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is átírja Magyarországra vonatkozó prognózisát. Ezt persze már önmagában a 2,5 százalékos GDP csökkenés is indokolná, hiszen az IMF novemberi országjelentésében még 1 százalékkal számolt. Ahogy a magyar kormány is ezt az adatot szerepeltetette az IMF-nek november 4-én küldött segítségkérő levelében, az Index információi szerint nem véletlenül. Ugyanis forrásaink szerint a kabinet az IMF november 4-ére formába öntött országjelentésből dolgozott: vagyis lényegében megkapták november 4-én az IMF-dokumentumot és annak számait írták be a segítségkérő levélbe.

Az igazi kérdés persze az, hogy most miként módosítja elvárásait az IMF. Az igazság pillanatának elvileg az Országgyűlés jövő csütörtökön kellene eljönnie, legalábbis a miniszterelnök, engedve a parlament költségvetési bizottságát elnöklő fideszes Varga Mihály kérésének, azt ígérte, hogy a kormány részletes, a valóságot feltáró akciótervvel szolgál majd január 29-én. Megjegyzendő, több szocialista politikus szerint azért konkrétumtömegre senki ne számítson, a disputa inkább a politikai általánosságok szintjén zajlik majd. Pedig lenne miről beszélni, az IMF már novemberben meglehetősen kemény jövőképet rajzolt fel Magyarországnak akkori, 7 év szocialista kormányzás után készült országjelentésében.

Itt van például a GDP-növekedés szintje, 2004-ben például még évi 4,8 százalékkal pörgött, 2006-ban már csak 3,9 százalékot tudott Magyarország, aztán 2007-ben pedig 1,1 százalékra sorvadt ez a mutatószám. Idén még gyengébben muzsikálhatunk, a piaci elemzők 0,7-1 százalékra becsülik a tavalyi GDP-bővülést (végleges számok még nincsenek.) Tavaly ősszel aztán beütött a válság, aminek következtében a kormány 1 százalékos visszaesésre számított, most már 2-3 százalék közötti recesszióról szólnak a kormányzati irányból kiszivárogott hírek, ám most az említett 4 százalék is felmerült. Az IMF eredeti (mínusz 1 százalékhoz kötött) előrejelzése szerint a GDP 2010-ben 0,6 százalékkal nőtt volna, 2011-ben ez a szám 1,9 százalék körül alakult volna, és 2013-ra közelítette volna meg a 4 százalékot (ehhez hasonló szintet Magyarország 2003-ban produkált). Igaz, vélekednek elemzők, ha a GDP növekedés az idén nagyon beszakad, az nem zárja ki, hogy Magyarország tartsa, vagy túl is lépje az IMF-jelentésben tervezett GDP-növekedést a következő években, ugyanis mélyről könnyebb építkezni.

A GDP-felpörgetéséhez nyilvánvalóan az export megerősödésére lenne szükség, csakhogy ez ügyben az IMF szerint nem túl rózsások a kilátások még a novemberi jelentés alapján sem, márpedig a hamarosan megjelenő új IMF-prognózis borúsabb kilátásokat fog tartalmazni az IMF-vezér minapi jelzése alapján. Míg 2005-ben az export 11,5 és 2006-ban 19 százalékkal növekedett 2008-ra ez a tempó 7,6 százalékosra szelídült, 2009-ben pedig 2,1 százalékról szól a jóslat, hogy aztán az IMF becslései szerint 4,6 százalékra kapaszkodjon vissza. A csökkenésért elsősorban a magyar exportcégek felvevőpiacait ledózeroló válság a felelős, illetve az IMF kalkulációiban szerepet játszhat, hogy a krízist várhatóan számos magyar exportvállalkozás nem éli túl. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, illetve a hazai cégek életben tartásához, magyarázzák az Index forrásai, egy erőteljes bankrendszerre van szükség.

Ahogy ezt az IMF is kiköti, a hitel egy részét a bankrendszer megerősítésére kell fordítani. Az IMF elemzése szerint erre a célra egyébként 600 milliárd forintot lenne célszerű elkülöníteni (a magyar bankmentő-csomagban is pont ez a summa szerepel, felét tőkeemelésre, másik felét garanciavállalásra használhatná az állam), a s a két legnagyobb hazai bank között 2:1 arányban a tőkeemelési részt jelentő 300 milliárd forintot dobna szét a Valutaalap. Az Index forrásai szerint a kérdés az, milyen módon juttatja célba ezt a pénzt a kormány. Azaz a kabinet bevásárolja-e magát a pénzintézetekbe, és így teljesen állami eszközökkel próbálja serkenteni a gazdaságot, vagy hagyja, hogy az a piac törvényei szerint működjön.

Mindenesetre forrásaink szerint ha a forint tovább gyengül az euróval szemben, akkor tavasszal lehet szükség a bankmentő-csomag beélesítésére. Erre a jelek szerint futja is, hiszen az IMF és az Európai Központi Bank már decemberben átutalt 5, illetve 2 milliárd eurót, ami pedig a további pénzek ütemezését illeti: márciusban az IMF 2,5, az ECB 2, a Világbank pedig 0,5 milliárd eurót küld. Júniusban az IMF 1,5 , az ECB 1,5, a Világbank pedig 0,5 milliárd eurót utal. Szeptemberben a az IMF 1,5, az ECB pedig 1 milliárd eurót postáz, Magyarországnak, majd a Világbank decemberben 1,5, és 2010 első negyedévében 0,5 milliárd euróval jön még Magyarországnak.

A gazdaság igazi védelmét azonban nem a bankmentés és a nemzetközi hitel garantálná, hanem az, ha Magyarország csatlakozhatna az eurózónához. Az uniós kritériumok többségét Magyarország vélhetően egyelőre tudja tartani, például ha a kormány, hogy kezelje a költségvetés 200 milliárd forintos lyukát, csak részben foltozza be, kisebb részt pedig a hiánynöveléssel „tüntet el”, 2,6-ról 2,9 százalékra tornászva fel a deficitet, akkor sem lépi túl az engedélyezett hiánykorlátot. Ami az inflációs követelményt illeti, az IMF úgy számolt novemberben, hogy 2008-ban 5,2 százalék, 2009-ben 4,5 százalék, 2010-ben 3 százalék, azt követően pedig minden évben 3,2 százalék lesz a pénzromlás üteme. Így forrásaink szerint Magyarország akkor is hozhatja a szintet nagy erőfeszítés nélkül (az eurókritérium a három legkisebb inflációjú EU-tagország átlagát legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg az aspiráló állam pénzromlási üteme, így a kritérium ma valahol 3 százalék környékén lehet), ha az említett 200 milliárd részbeni pótlására a kormány megemeli 1 százalékkal az áfát, s ezzel párhuzamosan az infláció is feljebb kúszik 0,4-0,6 százalékkal az idénre várt 2-2,5 százalék közötti szintről.

Ami a harmadik legfontosabb követelményt illeti, ott már csehül áll Magyarország, ugyanis az államadóság és a GDP aránya nem lépheti át a 60 százalékot. Ezt egyébként 2004-ben (59,4 százalék) már hozta is az ország, ám 2006-ban ez a mutatószám már 65,6 százalék volt, s 2009-re 70,1 százalékra kúszott fel. És leghamarabb 2013-ra csökken 60 százalék alá, így elvileg csak akkor léphetne be Magyarország az euró előszobájába, ahol két évet kellene várni, míg valóban euróban fizethet a magyar, úgy 2016-ban. Ám forrásaink szerint azért nem biztos, hogy ennyire elhúzódik az uniós pénzre való átállás, ugyanis Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős tagja azt ígérte, és így szól a szabály is, hogyha az államadóság és a GDP arányszáma évről évre stabilan csökken, akkor Magyarországnak nem kell kivárnia, amíg eléri a 60 százalékot.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!