Ezermilliárdos teher alatt nyögnek a bankok

Úgy fest, a kormány az önkormányzati adósságrendezésbe is bevonná a bankokat. Mindezt úgy, hogy a jegybank számításai szerint a szektor 2009 és 2012 júliusa között már durván 650 milliárdot dobott be az állami költségvetésbe különböző állami elvonások eredményeként. Nem véletlen, hogy a kényszerű tulajdonosi tőkeemelések összértéke is közel ennyi volt. De néhány banknál már betelt a pohár, a tulajdonosok nem hajlandók a végtelenségig finanszírozni az elvonásokat.

Szabadulnának?

Nekem kéthetente kínálnak fel eladó bankokat – utalt a nyilvánosság háta mögött zajló bankpiaci háttérmozgásokra az Erste elnök-vezérigazgatója, Jelasity Radován egy pénzügyi konferencia panelbeszélgetésén. A mozgásokat a kormány is szívesen látja, erre utal, hogy az utóbbi hónapokban a miniszterelnök is jelezte, szeretné, ha bankrendszer fele magyar kézbe kerülne.

Több folyamatban lévő alkudozásra rálátó, de érintettsége miatt névtelenséget kérő forrásunk megerősítette, hogy Magyarországon nem egy bank vevőt keres, de a rossz gazdasági kilátások és a kiszámíthatatlanság miatt kevés az érdeklődő, és ők is irreálisan alacsony összegeket ajánlanak. „A megállapodások nyélbe ütése nagyon bizonytalan, a felvásárlási szándékok és árajánlatok gyakran a legutolsó pillanatban változnak.”

A leány gazdát keres

A bankokon végignézve a legnyilvánvalóbb az MKB Bank helyzete. Ott a tulajdonos német pénzintézetnek brüsszeli nyomásra előbb-utóbb meg kell szabadulnia magyar érdekeltségétől, hogy tartozásait törleszteni tudja, bár erre a rossz piaci környezet miatt haladékot kaphat. A bank év elején kinevezett vezetője lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott, célja, hogy a bank néhány éven belül piacképes legyen.

Az MKB-történet annyiban tipikusnak mondható, hogy a legnagyobb bajban most azok a bankok vannak, ahol a piaci részesedés és a nyereség növelése érdekében a válság előtt lazább feltételekkel hiteleztek. Ezek szenvedték el a legnagyobb veszteségeket az elmúlt két évben, amit még a bankadó és a devizaadósok végtörlesztése is megfejelt.

A teljesítmények közötti különbségeket látványosan lehet szemléltetni, ha a tőkearányos nyereség és veszteség alapján rangsoroljuk a pénzintézeteket. A mutató azt jelzi, hogy a részvényesek a befektetésükkel mekkora hozamot értek el az adott évben.

Nem szép a kép

Az látszik, hogy a banktulajdonosoknak a legtöbb esetben az elmúlt években jobb befektetés lett volna akár egy kockázatmentes bankbetétben tartani a tőkéjüket, mint az adott bankban. Az összevetés annyiban egyébként félrevezető lehet, hogy vannak bankok, melyek nem egy év terhére, hanem elhúzva írják le a veszteségeiket, így az ő eredményük most jobbnak látszik a valóságosnál.

A listánkon szereplő két véglet az OTP és az MKB. Előbbi még tavaly is kétszámjegyű nyereséget könyvelhetett el, utóbbi viszont a teljes tőkéjét elbukta, 2010-ben 50 milliárdos, majd 2011-ben 62 milliárd forintos tulajdonosi tőkeemelésre szorult.

A legnagyobb vesztesek között van az Erste is. Itt tavaly az utolsó negyedévben csak a végtörlesztés 60 milliárd forintos mínuszt generált, az éves veszteség 150 milliárd forint volt. Ez több, mint amennyit 1998 óta az Erste megkeresett az országban – a történelmi veszteséget végül egy 180 milliárd forintos anyabanki tőkepótlással élte túl.

A veszteségekből persze nem következik automatikusan az adott bank távozása. A szektort jól ismerő tanácsadó forrásunk szerint egy elkötelezett pénzintézet évtizedes távlatban gondolkodik, néhány rossz év után biztosan nem fog kivonulni. Így gondolkodik a terjeszkedés mellett döntő Erste is.

A múlt dicső köde

Az utóbbi évek elképesztő veszteségei ellenére évtizedes átlagban még mindig jó üzlet a bankbiznisz. Az IMF összehasonlító tanulmánya szerint a 2001 és 2011 közötti tíz év átlagában a magyar bankrendszer átlagosan 15 százalék adózás utáni profitot termelt a befektetett tőke arányában, Csehországban ugyanez 23 százalék volt.

Ez más befektetésekkel összevetve kiugró teljesítmény, de egyre több elemzés valószínűsíti, hogy a következő évtizedben sem nálunk sem a világ más részén nem lesz annyira jövedelmező a szektor, mint a korlátlan pénzbőség évtizedében volt.

Marad, de kihátrál

Visszakanyarodva a jelenhez: az, hogy egy veszteséges bank nem szedi egyik napról a másikra a sátorfáját, nem jelenti azt, hogy gazdaságilag is aktív marad.

Az ország iránti elköteleződés meggyengülése elsősorban abban csapódik le, hogy az itteni bankok nem itt hitelezik ki az anyáik pénzét, ami a magyar gazdaságnak most nagyon kellene, hanem a szomszédos országokban. Ehhez magyarországi betéteket kell gyűjtsenek, amivel kiválthatják a külföldről kapott pénzt. „Vannak bankok, akiket már nem is érdekel a profittermelés, egyetlen céljuk van, hogy minél több bankbetétet begyűjtsenek” – mondja névtelenül nyilatkozó, a szektort elemzőként ismerő forrásunk.

Az anyabanki források felszabadítása és hazaküldése azért fontos cél, mert ezzel csökkenteni lehet a magyarországi kiszolgáltatottságot, emelett pedig a pénzügyi stabilitás is javul. Ha a bankok elérik, hogy az itteni hiteleiket nagyjából az itteni betéteikből finanszírozzák, szükség esetén – mondjuk ha a piaci feltételek, körülmények tovább romlanak – a mostaninál kisebb veszteségekkel tudnák bezárni a magyar boltot.

Kamatláz

A betétgyűjtési lázat a magas betéti kamatokon lehet lemérni, amit az alábbi táblázatban gyűjtöttünk össze. „Talán nem véletlen, hogy jelenleg a legmagasabb kamatokat jellemzően a nagyobb veszteségekről beszámoló bankok kínálják, a hazai forrásgyűjtés nekik életbevágó” – hívta fel a figyelmünket elemző forrásunk.

12 hónapos lekötött betét friss pénzre, más feltétel nélkül, 500 000 forintra (bruttó)
Bank neve	Kamat (forint)	EBKM (%)
1. Erste Bank Tartós KamatBiztos Betét	42 500	8,62
2. CIB Classic akciós betét	36 250	7,25
3. Raiffeisen Könnyen lekötött Betét	35 000	7,00
4. Budapest Bank Likvid 12 hónapos prémium betét	33 750	6,75
5. FHB Őszi Kamatszüret Forint Betét	33 750	6,75
6. MKB akciós betét	32 050	6,50
7. UniCredit 12 hónapos akciós betét	31 250	6,25
8. K&H Bank forint betét	25 000	5,00
9. OTP Fix kamatozású betét	6 250	1,25
forrás: BankRáció.hu

Versenyben az állammal

Az, hogy a betéti kamatok mekkorák, a magyar államon is múlik. Az állam finanszírozási kockázata, ami nálunk nagyon magas, első körben az állampapírpiaci hozamokban csapódik ki, ami a bankoknak fontos viszonyítási pont saját betéti kamataik megállapításánál. A magasabb hozamok így tehát gyorsan átszivárognak a bankrendszerbe.

Az állampapírpiaci hozamok ugyan év eleje óta sokat estek, de az Államadósság Kezelő Központ néhány bőkezűen árazott megtakarítási terméke és a reálértéken nemrég még világrekorder rövidtávú állampapírhozamok kemény kamatversenybe hajszolják a hitelintézeteket. Ha ugyanis meg akarják szerezni a lakossági megtakarítások egy nagyobb részét, akkor az állampapírok hozama fölötti kamatokat kell ígérjenek a betéteseiknek.

És itt jutunk vissza a kiindulóponthoz: mivel a bankoknak most nem a profit, hanem a pénzügyi stabilitás javítása és a forráskivonás az igazán fontos – ezen keresztül pedig hosszabb távon akár a menekülőutak kitaposása –, ezért igyekeznek ráígérni az állami hozamokra.

Satuba szorítva

Miközben tehát a fokozott kamatverseny a banki jövedelmeket csapolja, a tranzakciós adó és a bankadó kivetésével és folyamatos emelgetésével, illetve a devizahiteles programokkal (végtörlesztés, árfolyamrögzítés) a kormány a bankok tőkéjének egy részét is elveszi.

A Magyar Nemzeti Bank szerint (részletes táblák itt) a hazai bankok jövedelmezőségét és versenyképességét a kormányzati stratégia a legalacsonyabb szintre nyomta Európában. A szektor tőkearányos eredménye tavaly mínusz 4 százalék környékén volt (ez veszteséget jelent, hol van már az átlagos 15 százalék), miközben a banki kamatmarzsok európai szinten nálunk a legmagasabbak.

Összehasonlításképpen: a cseh, lengyel és szlovák profitmutatók az Európai Központi Bank adatai szerint tavaly plusz 14-20 százalék között szóródtak, tehát a régióban a bankok nyereségesek tudtak maradni a válságban is, miközben ezekben az országokban a hiteleseket alacsonyabb kamatok terhelik. Az alacsonyabb kamatok mellett azért élhetnek jobban a régiós bankok, mert más országokban az állami elvonás kisebb.

A lényeg, hogy szomszédainknál hitelezni és betéteket gyűjteni jelenleg sokkal nyereségesebb vállalkozás, az egységnyi befektetéssel elérhető hozam az itteni sokszorosa. Természetesen ez a profitszempont is gyorsítja az anyabanki források kivonását és hazapostázását.

Ez a banknak rossz, nem nekünk

Ez sajnos nem pont így van. Ha a bankok más országokba viszik a pénzüket, akkor itt a mostaninál is kevesebb lesz a hitel. Csak egyetlen adat: a következő évekre várható gazdasági növekedés szempontjából fontos vállalati hitelállomány a 2008 októberi szint 80 százalékán van. Egy újabb mutató, amiben Európa legrosszabbjai között vagyunk.

Nyilvánvaló, hogy a hitelszűke tartósan lassabb gazdasági növekedéshez, kevesebb munkahelyhez, alacsonyabb fizetésekhez és stagnáló vagy romló életszínvonalon vezet, amit lassan minden előretekintő elemzés alátámaszt. Az okok pedig mind összefüggenek a hitelezés lefullasztásával.

Vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy a megtakarításokért zajló küzdelem nyertesei a magyar megtakarítók, és ez jó dolog. De vesztesek is vannak, az adósok. A jól tejelő betétek árnyoldala ugyanis az, hogy a korábban folyósított hitelek is drágábbak lesznek.

Külön gond, hogy Magyarországon a megtakarítók vannak kevesebben – ők is egyre inkább az állampapírok felé fordulnak –, a magas hozamokat tehát főként a külföldi befektetők élvezik.

És szó szerint élvezik: a külföldiek kezében lévő állampapír-állomány az 5000 milliárdos rekordszintet közelíti, miközben a tőkeszegény, eladósodott, hitelre éhes kis-, közepes cégek nyűglődnek, a háztartások pedig a megtakarításaikat élik fel, a fogyasztásuk esik, ami szintén visszahat a gazdaság teljesítményére.

Miközben tehát sok kormányzati lépés látszólag csak a bankoknak fáj, negatív hatásait a lakosság és a bankok pénzére szoruló magyar kisvállalatok sínylik meg a legjobban. Az összefüggés a bankokra kivetett tranzakciós adó biztosra vehető áthárítása kapcsán a legvilágosabb, de a levezetett, kevésbé nyilvánvaló, hosszabb távra mutató hatások jelentik az igazi bajt.

Próbálj meg lazítani!

Ha a kormány mégis szeretné itt tartani a gazdaságot hitelező bankokat, gyökeresen javítania kellene a banki szabályozás és adóztatás, lényegében az egész gazdaságpolitika kiszámíthatóságán. Simor András jegybankelnök szavai szerint a bankok megsegítése nem cél, hanem eszköz, hogy a gazdaság elindulhasson fölfelé.

Azonban a két legutóbbi Matolcsy-csomag, ami a kiigazítás negyedét a bankokra terheli, nem ebbe az irányba mutat.

Az ábrán szereplő 192 milliárd csak az a pénz, amennyivel a kormány októberben növelte a bankokra pakolt terheket. Valójában ennél jóval többet, jelen állás szerint nagyjából 400 milliárdot kell befizetniük a pénzintézetkenek az államkasszába 2013-ban (ennek egy jelentős részét természetesen az ügyfelekre terhelik). Ez a korábbi évek elvonásaival együtt 1000 milliárd forint fölötti terhelést jelent.