Formálódik a nyugdíjcsomag

Napokon, hetek belül megnyílhat a visszalépés lehetősége a magán-nyugdíjpénztár tagoknak az állami rendszerbe (ma ezt senki nem is teheti meg, a lehetőséghez is törvényt kell módosítani). Úgy tudjuk, az átlépés részletes feltételrendszere csak később készül el, egyelőre több forgatókönyvet modelleznek a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM), de a "visszanyitást" már előbb megoldják. Aki a hirtelen visszalépés mellett dönt, így valószínűleg nem is tudhatja, hogy mi vár rá. A miniszterelnök azt ígérte, aki a váltás mellett dönt, semmiképpen nem járhat rosszul.

A visszalépésnek jelenleg több kockázata is van. A legnagyobb, hogy teljesen bizonytalan, mi lesz a magánkasszák egyéni számlájáról visszakerülő vagyonnal. Az ugyanis jelenleg a pénztártagok tulajdona, az ő befizetéseik (felhalmozódott járulékaik) összege. A visszalépéssel erről a pénzről elméletileg le kell mondani, ami nem könnyű, hiszen nem kis pénzekről van szó, a régebbi pénztártagok számláján egymillió forint vagy több is lehet.

Az állami nyugdíjrendszer felosztó-kirovó logikája miatt a rendszerben nincsenek felhalmozások, mert a befolyó járulékokból folyósítják az esedékes nyugdíjakat, a rendszer így minden befolyó pénzt elfogyaszt. Aki a visszalépéssel bedobja eddigi megtakarításait a közösbe, az jelen állás szerint búcsút int a pénzének.

Ez sokakat elriaszthat a visszalépéstől, amire a kormány is számított. Úgy tudjuk, az állami nyugdíjbiztosítónál most is gőzerővel dolgoznak azon, hogy a befizetéseket, ha ténylegesen nem is – hiszen azokat feléli a rendszer – de virtuálisan egyéni számlákon különítsék el. A tervek szerint ezeken a számlákon egyénre bontva követhető lesz minden befizetés, az elméletileg felhalmozott teljes vagyon illetve ennek a növekedése, az úgynevezett belső hozam. Ez alapján mindenkinek naprakész információja lenne arról, hogy aktuálisan mekkora nyugdíjra számíthat.

Ez a megoldás azonban nem ad megnyugtató választ a befizetések örökölhetőségére. A kasszák egyik legnagyobb előnye ugyanis pontosan az, hogy az odautalt járulékrész örökölhető. Ez a szemlélet azonban nem kompatibilis a felosztó-kirovó elvvel, ezért kérdéses, hogy ez az előny hogyan menthető át az állami nyugdíjalapba.

Senki nem járhat rosszabbul?

De, azok mindenképpen, akik a kasszában felhalmozott vagyonuk alapján magasabb nyugdíjra számíthatnának a pénztártól, mint ha visszalépnének az állami rendszerben.

Nekik tehát olyan vagyontöbbletük van, amit csak akkor éri meg visszaadni az államnak, ha későbbi nyugdíjaikban ezt elismerik. A követhetőségben szintén az egyéni számlás rendszer segíthet, ahol az értéktöbblet elméletileg látható, követhető lesz.

Lesznek persze olyan visszalépők is, akik a rosszul összetett portfoliók, alacsony hozamok stb. miatt – ők elsősorban a nyugdíjhoz közelebb állók – nem halmoztak fel akkora vagyont, ami alapján a nyugdíjkasszában eltöltött éveik után is teljes értékű állami nyugdíjat kapnának. A tervek szerint őket „kimenti” a kormány, nem lesz kisebb a nyugdíjuk azoknál, akik az elmúlt 12 évben minden járulékukat az állami nyugdíjalapnak fizették.

Nem dőlt el a kompenzáció

Akik a kifejezetten agresszív kormányzati nyomulás ellenére is kitartanak nyugdíjkasszájuk mellett, 14 havi járulékot buknak, ez átlagosan 140 ezer forint. A kormány kommunikációja ellentmondásos, de szakértői szinten vizsgálják a lehetséges kompenzációt. Két forgatókönyv van napirenden.

Az első szerint 2012-től a kasszák a jelenlegi nyolc helyett 9,5 százalékpontot kapnak meg tagjaik teljes járulékából, ami a bruttó bér 33,5 százaléka. Az NGM-ben azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a közvetlen kártérítés helyett később, a folyósított nyugdíjakban ismerik el ezt a 14 hónapot, tehát az erre az időszakra eső jogosultságot az államtól kapják majd meg a pénztártagok.