Olyan bért harcoltak ki, ami üzenet az egész szektornak

Sokan felhördültek azon, amikor az Index még tavaly októberben, a bértárgyalások kezdetén megírta, hogy idén már nem lesz bolti dolgozó bruttó 350 ezer forint alatt. Nos, kedden napvilágot látott az egyik legnagyobb kiskereskedelmi munkáltató és a szakszervezet közti megállapodás, amely igazolta a lapunk által felvázolt forgatókönyvet.

A SPAR-nál ugyanis 2023-tól a gazdasági szempontból – lokáció és/vagy forgalom alapján – kiemelt térségekben a legalacsonyabb bruttó alapbér 350 ezer forint lesz, úgy tudjuk, a lánc átlagosan négyből három áruháza ebbe a körbe tartozik. A többi üzletben sem lehet azonban kevesebb a bruttó bér 330 ezer forintnál a próbaidő után. Erre jön rá pluszban több kiegészítés, havi bruttó tízezer forint a kiemelt leterheltség miatt, adott esetben további bruttó harmincezer pedig olyan egységekben, ahol kézzelfogható a munkaerőpiaci versenyhelyzet.

És az ár-bér spirállal mi lesz?

Bár az érdekképviseleti oldalról a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) által megkötött megállapodásnak része a 13. havi juttatás, a SPAR-hűségprogram és a munkavállalók 15 százalékos vásárlási kedvezménye is, maradéktalanul senki sem elégedett. Azoknak a pénztárosoknak vagy árufeltöltőknek a többsége, akik arra panaszkodik, hogy az infláció felfalja a béremelését, valószínűleg nem ismeri az ár-bér spirál fogalmát.

Ugyanakkor miután a minimálbér 16 százalékkal (232 ezer forintra) nő, a garantált bérminimum pedig 14 százalékkal (296 400 forintra), nem ördögtől való, hogy a fentebbi fizetési kategóriákba tartozók is szeretnének hasonló mértékű emelést, túl a bérfeszültségek elkerülésén, már csak a mindennapi megélhetési kihívások miatt is. Más kérdés, hogy van-e egyáltalán ár-bér spirál. Pogátsa Zoltán közgazdász szerint nincs. A Partizánnak adott interjúban arról beszélt, hogy sokkal inkább ár-ár vagy ár-profit spirál lehet az élelmiszeripar indokolatlannak tűnő áremeléseit látva.

Egyetlen kiskereskedelmi dolgozótól sem várható el, hogy makrogazdasági okfejtésbe kezdjen egy-egy hosszú munkanap végén, azt viszont mindenki a maga bőrén érzi, hogy a tavaly novemberi 22,5 százalékos infláció, azon belül a 43,8 százalékos élelmiszerdrágulás mit jelent. Mert míg több mint a duplájába kerül a tojás, mint egy évvel korábban, de a kenyér, a tej, a sajt, a vaj és a tészta is hetven-nyolcvan százalékkal drágul, a fizetés pedig hamar elfogy, addig sovány vigasz a gazdasági folyamatok értő, ok-okozati áttekintése.

Felkészül az Auchan, a Tesco

A bruttó 350 ezer forintos bér, amely a kiemelt SPAR-üzleteknél jellemző januártól, mindenesetre üzenetértékű az élelmiszer-kiskereskedelem többi nagy szereplőjének.

Mivel az Auchan hagyományos, január–decemberi üzleti évet ír, egy-két körös gyors, hatékony egyeztetésre van szükség, hogy a megállapodás eredménye már a február első napjaiban folyósított munkabérekben visszaköszönjön.

Viszonyításképp az Auchannál egy évvel azelőtt arról döntöttek, hogy a legtöbb munkatársat foglalkoztató régiókban a szakképzettséget nem igénylő áruházi pozíciókban teljesítménytől függően a kezdő jövedelem bruttó 320 ezer forinttól 421 ezer forintig terjed. Ugyanez az összeg júliustól 342 ezer és 445 ezer forint között szóródott, amit a vállalat gazdasági teljesítményétől tettek függővé. Jelzésértékű, hogy a társaság elmaradt az üzleti tervben megfogalmazott céloktól, mégis megadta a korábban kilátásba helyezett emelést, érezve a nehéz gazdasági helyzet miatt kialakult feszültséget az alkalmazottak körében.

A Tesco esetében ugyanúgy a havi bruttó 350 ezer forint lehet a mérce a nagy forgalmú, frekventált üzletekben, vélhetően a kisebb vásárlóerejű, jellemzően észak-magyarországi, észak-alföldi régióban azonban ennél húszezer forinttal kevesebbért is fel lehet venni új munkaerőt. Emlékezhetünk, tavaly február elején rögzítették: a legalacsonyabb tescós bér a korábbi 250 ezer forintról január 1-jétől 260, március 1-jétől pedig 275 ezer forintra nőtt, vagyis a piaci fejlemények alapján mélyen a zsebbe kell nyúlni a vállalatnál.

Mindig van megoldás

Gyakran nagyon messziről indulnak a munkáltatók és a szakszervezetek, mert míg az egyik fél az energia- és a szállítási költségek, valamint a beszerzési árak elszabadulása miatti soha nem látott többletterhekről beszél, a másik azt panaszolja, hogy az a dolgozó aligha teljesít jól, aki éhes vagy fázik. Az utóbbi szempontok első hallásra talán kissé demagóg érvelésként hatnak, ráadásul a válság eddig még inkább a szebbik arcát mutatta, a neves közgazdászok egyre-másra figyelmeztetnek, hogy csak ezután jön igazán a feketeleves.

Más áruházláncoknál is zajlottak – vagy akár jelenleg is tartanak – bértárgyalások. Az Index úgy értesült, hogy az OBI-nál a munkáltató eleinte nem tartotta kivitelezhetőnek a tízszázaléknál nagyobb mértékű béremelést, végül mégis átlagosan 15 százalékos bérfejlesztést hajtott végre. A szintén a barkácsszektorban tevékenykedő Praktikernél egyelőre nem született magállapodás, a kis- és nagykereskedelemben is érintett Metrónál pedig iparági értesüléseink szerint az OBI-hoz hasonló képlet körvonalazódik. Az utóbbinál azzal is erősítik a lojalitást, hogy három, öt, illetve tíz év munkaviszony után automatikusan öt-öt százalékkal nő az alapbér, függetlenül az aktuális megállapodástól. Az említett Metro kettős szerepe pedig abból a szempontból egyedi, hogy bár a különadó csak korlátozottan terjed ki rá, a szállodákat, éttermeket, kávézókat tömörítő HoReCa-szektor vesszőfutása mélyütésként érte.

Diszkont? Más világ!

Nem lehet és nem is szabad összehasonlítani a hagyományos szuper- és hipermarketláncok bérpolitikáját a diszkontokéval: az utóbbiaknál lényegesen kedvezőbbek az anyagi feltételek, de a munkaterhelés is sokkal nagyobb. Emiatt egy kicsit megtévesztők lehetnek a kereseti adatok, hiszen a dolgozók jelentős része részmunkaidős. Például az Aldi még karácsony előtt arról adott hírt, hogy 12 hónapon belül a harmadik béremelésről döntött. A vállalat dolgozói az értékesítési, logisztikai és irodai munkakörökben – néhány kivételtől eltekintve – egységesen újabb tízszázalékos emelésben részesülnek 2023. január 1-jétől. Ezzel egyes területeken 37 százalékkal növelte béreit az áruházlánc egy év leforgása alatt, miközben csaknem ezer új munkahely is létrejött, így már több mint hatezer fős az állomány. Az újonnan belépő áruházi dolgozók kezdő bére nyolcórás munkaviszony mellett január 1-jétől havi bruttó 430 700 forintra, a kiemelt üzletekben bruttó 473 800 forintra emelkedett. Eközben a Lidl még november végén arról vallott, hogy az áruházi dolgozók elérhető belépő bruttó jövedelme 395 és 445 ezer forint között mozog, ami három év után már a bruttó 426–458 ezres sávba kerül. Mivel a diszkontok piaci részesedése évről évre egyre nő, ez a tendencia várhatóan középtávon is fennmarad.

Mindössze bruttó tízezer forint kifizetése egy 15 ezer fős nagyvállalatnál egy évre 1,8 milliárd forint, ebből könnyen kiszámítható, hogy plusz húszezer forint 3,6 milliárd, plusz ötvenezer forint pedig kilencmilliárd forintos tétel a kiadási oldalon.

(Borítókép: Üres polcok egy Tesco áruházban 2020. március 29-én. Fotó: Robin Pope / NurPhoto / Getty Images)