Alapjaiban változik meg a magyar üzemanyag-ellátás, innen egyszerűen nincs visszaút

Mi vezetett a jelenlegi energiaválsághoz, hogy terebélyesedett ki ennyire?

A mostani helyzet egy globális kérdés, aminek számos eleme van, és a három fő energiaforrás valamennyi elemét érinti: az elektromos áramot, a földgázt és a folyékony szénhidrogén-alapú energiahordozókat is. Az orosz–ukrán háborút megelőzően, a világjárvány utáni újraindulás már hozott egy instabilitást a piacokon. Ennek volt köszönhető, hogy 2021 második felében jelentősen emelkedett a földgázár. Ez folytatódott egy folyamatos kőolajár-emelkedéssel, ami egészen 80 dolláros szintig felszaladt, amikor november 15-én a magyar kormány intézkedéseket vezetett be, hogy az árak kontroll alatt maradjanak.

Ami a nagy problémát jelenti, hogy a mind a kőolaj világpiaci ára, mind a dollár-forint árfolyama kedvezőtlen irányba változott, ma már lényegesen rosszabb körülmények között lehet finomítói alapanyagokhoz jutni, emellett az európai termékpiacon is egy jelentős keresletbővülés tapasztalható.

Hogy látja a múlt héten elfogadott embargót Európa szemszögéből?

Amit most nagyon sokan elfelejtenek, hogy a mostani embargó nem csak magát a kőolajat, azaz az alapanyagot érinti, ami az európai ellátás 30 százalékát adja. Hanem nagyon komoly mennyiségű félkész terméket is, amit eddig csak adalékolni kellett és gázolajként máris kiszolgálható volt.

Most beláthatatlan, hogy mit hoz a nyár, mert fizikai hozzáférésben is lesznek problémák. Tudni kell, hogy a kőolajtermékek iránt nyáron csúcsigény van, jóval magasabb a fogyasztói igény, ami emeli az ellátásbiztonság kockázatát már most is.

Számtalan piaci pletyka van, ezeket jó lenne tisztázni: eddig hogyan alakult idén a magyar üzemanyag-ellátás?

A magyar kiskereskedelmi piac november 15-ét követően jelentősen megváltozott. A hatósági ár bevezetése a korábbi működési mechanizmusokat, a piaci egyensúlyokat nemcsak ellátási oldalról, hanem kereskedelmi szempontból is felborította. Az üzemanyag-kiskereskedelemben az árak emelkedésével egyre kiélezettebb verseny alakult ki, ami elsősorban a kisvállalkozásokat hozta hátrányosabb helyzetbe, amit tovább erősített az üzemanyagok árstopos rendszerének bevezetése. Ezt folyamatosan tovább rontotta az egyre emelkedő szabadpiaci üzemanyagár, illetve néhány később bevezetett kormányzati intézkedés.

hiszen a nagykereskedelmi ár csak árban került rögzítésre. Tehát a nagykereskedő azt mondta, hogy így is vesztesége van a 480 forinton rögzített nagykereskedelmi áron, akkor ezt a kiszolgálási ponton alkalmazza, így a fuvarköltség azonnal a kiskereskedőt terhelte.

Ez azt jelentette, hogy a kiskereskedők megnövekedett pluszköltségeire semmilyen fedezet nem érkezett, ráadásul a piaci ár és a 480 forintos hatósági ár között egyre jobban tágult az olló. A piaci egyre távolabb került a hatóságitól, és így egyre népszerűbbé tette a magyarországi üzemanyagárakat a külföldi vásárlók részére. Minden kamionos itt tankolt, és tele tankkal hagyta el az országot.

Ez mekkora forgalomnövekedést okozott a benzinturizmusnak?

Az év első negyedévében már legalább 20 százalékos forgalomnövekedés volt mérhető, aminek egyre kevésbé tudott a piac megfelelni.

Átrendeződő hazai piacok

Hogyan látja a legnagyobb piaci szereplő, a Mol helyzetét most a piacon? Úgy tűnik, eddig bírja a rá nehezedő nyomást, és kisebb-nagyobb ellátási nehézségekkel ki tudta szolgálni azt a plusz 20 százalékot is. Ön ezt hogyan látja?

A Mol helyzete a hazai piacon teljesen specifikus, hiszen saját finomítóval rendelkezik. Az összes többi magyar piaci szereplő vagy a Moltól vásárol, vagy pedig importból hozza be az árut. Normál piaci körülmények között a Mol feladata volt a piac 70 százalékának ellátása, míg a maradék 30 százalékot pedig az importőrök szállították.

Onnantól kezdve, hogy a piaci árak egyre távolabb kerültek a hatósági áraktól, az importtevékenység egyre jobban visszaesett. Mára gyakorlatilag a teljes ellátás felelőssége a Molé. Az Importőrök – teljesen logikusan – kivonultak a piacról és visszatérésükre a jelenlegi árkörnyezetben nincs semmi esély.

A hatósági árak miatt megnövekedett a fogyasztás, és így nemcsak hogy a korábbi 100 százalékot, hanem a jelenlegi 120 százalékot kellene a Molnak biztosítania. Ennek az extrém feladatnak a Mol sem tud minden probléma nélkül megfelelni: ennek volt köszönhető, hogy a kutaknál hosszabb-rövidebb időszakokra részleges, vagy akár teljes üzemanyaghiányt lehetett tapasztalni.

A magyar kőolajellátás alapvetően nincs diverzifikálva. Ön ezt hogyan látja?

Ahogy már említettem, a Mol helyzete Magyarországon különleges. A csővezetéki és finomítói kapacitások kizárólagos birtokosaként szinte övé a teljes magyar piac ellátási felelőssége, miközben most a kőolajhoz való fizikai hozzáférés is kockázatokat tartalmaz. A Dunai Finomító alapvetően az orosz kőolaj feldolgozására lett optimalizálva, de a Mol az elmúlt években már igyekezett az Adria csővezetéken más típusú kőolajokat is behozni az országba, megkezdve a diverzifikáció növelésének technikai előkészületeit.

De ezt az arányt egyik napról a másikra akár 100 százalékra emelni gyakorlatilag megoldhatatlan. A százhalombattai feldolgozóegységek rendszere az orosz kőolajra lett optimalizálva, ezért az átállításnak korlátai vannak. Mivel a termékimport szinte teljes mértékben leépült, kijelenthető, hogy a Molé a legnagyobb felelősség fenntartani a hazai piac ellátását. Ez jelenleg még normál piaci körülmények között sem lenne egyszerű, különösen nem az árstop fenntartása mellett. Nem véletlen, hogy már nem élvezhetik a hatósági árak előnyeit a külföldiek.

Ezt Ön helyesnek tartja?

Annak, az ellátásbiztonsági szempontok miatt. Jelenleg még nem tökéletesek a szabályok, sokszor gondot jelent eldönteni, kit, milyen áron kell, vagy lehet kiszolgálni. Sajnos a hatályos jogszabályi környezet néhány eleme elnagyolt, nem ad egyértelmű választ számos, a gyakorlatban felmerülő kérdésre. Amikor folyamatosan jelennek meg újabb és újabb rendeletek, azok egy idő után nem harmonizálnak, vagy éppen ellentétesen értelmezhető válnak. Az ilyen jogi környezet pedig igencsak megnehezíti a vásárlók korrekt kiszolgálását.

Nem egyértelmű, ki jogosult hatósági áron tankolni. A piaci árat megfizetni kötelezett magyar állampolgár, például egy mopedtulajdonos, ezt természetesen rossz néven veszi, és ez problémákhoz vezet a töltőállomásokon. De néhány szomszédos országban már elterjedt, hogy ők jogosultak olcsóbban üzemanyagot vásárolni nálunk, de ehhez még hiányzik egy jogelem, és annak megjelenéséig ez is csak feszültséget szül a határ menti kutaknál. 

A kutak átállítását a vállalatok már megoldották. Ma a problémák nem technikaiak, hanem jogi eredetűek. Az ellátás biztonsága is javul, ha teljesen egyértelmű a korlátozás és 100 százalékosan tisztázott, hogy ki és milyen feltételek mellett jogosult hatósági áron üzemanyagot vásárolni.

Az olajembargó mindent megváltoztatott

Brüsszel elfogadott egy újabb szankciós csomagot, ezek mit eredményeznek ?

A kőolajellátás szempontjából lényegesen könnyebb, ha a Barátság vezetéken érkezhet az olaj, és annak nem lesz mennyiségi felső korlátja. Ebben az esetben a finomító minden valószínűség szerint képes lesz ellátni a hazai piacot. A másik kérdés az, hogy ha lesz korlát, akkor milyen módon lehet felgyorsítani az Adria vezetékes szállításokat.

Az biztos, hogy az üzemanyag-ellátás biztonsága szempontjából létszükség a vezetékes orosz olajhoz való hozzáférés. Nehézségek még ekkor is lehetnek, hiszen a nyári időszakban egész Európában növekszik a fogyasztás, ami óhatatlanul kihathat a magyar piacra is. A Dunai Finomító tavaszi tervezett leállása a nyári időszakra halasztódott, akkor már mindenképp végre kell hajtani a tervezett karbantartásokat. Abban az időszakban csak a korábban felhalmozott készletekből lehet kiszolgálni. Tehát nagyon nagy kérdés, hogy lesz-e lehetősége a Molnak addig megfelelő mennyiséget beraktározni.

Talán, akkor rövid távon ez a legnagyobb kockázat?

Igen, a következő időszak legnagyobb feladata a fizikai ellátás biztosítása. Sajnos hozzá kell ahhoz szoknunk, hogy az üzemanyag-kiskereskedelmi ágazat a közeljövőben nem lesz képes a fogyasztókat olyan színvonalon kiszolgálni, mint amihez hozzászoktak az elmúlt 15-20 évben, azaz, hogy bármelyik kúton, bármikor, korlátlanul minden terméktípushoz hozzá lehetett jutni.

Ebben további kockázatot jelent az induló turisztikai szezon, ami úgy a hazai, mint a tranzit fogyasztókat nézve biztos, hogy megnövekedett igényeket fog jelenteni.

És hosszú távon, mik most a legnagyobb kockázatok a piacon?

A kőolajról már beszéltünk, de legalább ilyen fontos kérdés, hogy a hazai föld alatti földgáztárolókat mivel és hogyan lehet feltölteni. A gázellátásról tudni kell, hogy ezeket a tárolókat a nyári időszakban (áprilistól októberig) töltik, majd télen – az import és a hazai termelés mellett – ezek kitárolásával biztosítják az ellátást. Ezért létszükség a feltöltés forrásának biztosítása.

Ezért szükséges a földgáz-diverzifikáció lehetőségeinek mielőbbi megteremtése.

(Borítókép: Grád Ottó. Fotó: Kaszás Tamás / Index)