Akár évekig is ilyen magas maradhat a benzin ára

Pénteken egyaránt 9-9 forinttal emelkedett a 95-ös benzin és a gázolaj átlagára. Így előbbi literenként 482, utóbbi 493 forintba kerül átlagosan. Az áremelkedés azonban várhatóan itt nem áll meg, bár a 600 forintos szintet, amiről a héten már több találgatás is megjelent, már valószínűtlennek tartja Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. Úgy véli, hogy ugyan most egy komolyabb globális energiaválság van kibontakozóban, azonban most nem a kőolaj árváltozása a legkritikusabb pont, bár kétségtelenül arra is hatással van, hogy az elmúlt évek elmaradt energiapiaci beruházásai miatti – a hétfői OPEC-döntés következtében részben mesterséges – kapacitásszűkére rázúdult a pandémia utáni élénk ipari kereslet, illetve az ázsiai vagyonosodó középosztály újonnan jelentkező energiaigénye.  

Most alapvetően a gázpiaci pánik mozgatja a kőolaj árát is, mivel számos helyen kezdtek a dízel és a fűtőolaj készletezésébe, ami szintén felhajtja az árakat

– mondja az elemző. Miután az elmúlt télen az északi félteke sűrűn lakott vidékeit, beleértve decemberben Kínát, majd februárban Európát, tavasszal pedig az USA déli államait, alaposan megkínozta a klímaváltozás miatt egyre gyengülő sarki levegőáramlásból leszakadó hidegbetörés, az egyes kormányok érthetően szeretnék elkerülni a hasonló helyzeteket. Ezért vált különösen fontossá a gáztárolók töltöttségi szintje Európában, és bár Pletser Tamás szerint a jelenlegi 75-76 százalékos töltöttségi szinttel már kezelhető lenne egy februárihoz hasonló hidegbetörés hatása, politikai kérdéssé vált a biztonságra törekvés. Ez azonban komoly ütést kapott az erőltetett és 2022-re tervezett német atomenergia-kivezetés, illetve a 2038-ra lezárni kívánt szénerőművi energia-előállítás, valamint az orosz gázfüggőség és az Északi Áramlat 2 vezeték engedélyezése körüli huzavona miatt. Mivel a németek már nekiláttak a elöregedett szénerőművek kivezetésének is, ezért is szűkebbek a kapacitások. Egyébként Európa-szerte probléma, hogy a meglévő áramtermelő szénkapacitás elöregedett, pénzt senki nem tesz bele, jellemzően 40–60 éves erőművekről van szó. 

Mivel az elmúlt években jelentős kínai szénbányászati és erőművi kapacitások estek ki részben a bányászat biztonsági problémái, a sorozatos balesetek, részben a városi levegőminőség-javítási erőfeszítések miatt, az Ausztráliával élesedő politikai viták következtében pedig fontos importforrás esett ki, ezért a világ legnépesebb állama egyre inkább a gázerőművekre támaszkodik a téli fűtési szezonban. Ezért az elmúlt 3 évben a korábbi évi 50 milliárd köbméteres LNG-felhasználás legkevesebb 40-50 milliárd köbméterrel bővült, és közelíti az ázsiai rekorder felhasználó Japán által igényelt mennyiséget. 

De egész Dél-Kelet Ázsiára jellemző, hogy a vagyonosodó középosztály fűtési és áramigényét, valamint az ipar energiakeresletét földgázerőművekkel elégítik ki. Igaz, az elsődleges cél a nagyvárosi fűtési rendszerek modernizálása, mivel a szén-, fa- és/vagy trágyaalapú fűtés súlyos levegőszennyezést okoz a térség országaiban. Nem véletlen, hogy a pandémia után leggyorsabban újrainduló itteni gazdaságok lecsaptak a szabad cseppfolyós földgáz készleteire (LNG), kiszívva azokat a globális piacokról.

A mostani gázárszintek mellett azonban egyre jellemzőbb, hogy dízelgenerátorokkal állítják elő az áramot, sőt Európában is vannak olyan duális erőművek, amelyek a gáz mellett fűtőolajjal is üzemelnek már 

– világította meg az energiaválság egyik következményét Pletser Tamás. És már vannak hírek arról is, hogy Kína az energiapiac stabilizálása érdekében ismét nagyobb kitermelést engedélyez a szénbányászat számára. 

Miután pedig az elmúlt hat-hét évben a klímaváltozással kapcsolatos nyomás és az alacsonyabb energiaárak miatt alig finanszíroztak újabb olajipari kitermelési és finomítói beruházásokat, ezért nehezebb a tavalyi leállások utáni hirtelen keresletet kielégíteni. Ráadásul az újabb beruházások, illetve a napi kitermelési szintek emelése helyett inkább a meglévő készletszinteket csökkentve értékesítenek a kitermelő országok. Becslések szerint már a 2500 millió hordónyi ötéves átlagos OECD-készletszint alá csökkent a világ rendelkezésére álló kitermelt kőolaj mennyisége. Az OPEC hétfői ülésén pedig az amerikai kérések ellenére sem emelték a novembertől érvényes, napi 400 ezer hordós kitermelésbővítési ütemet. Ez a legtöbb kartelltag számára még kedvező, 80 dollár feletti hordónkénti kőolajárat jelent, ami azonban még nem teszi versenyképessé a környezetvédelmi aggályok okán ugyancsak visszafogottabban finanszírozott amerikai palaolaj- és gázkitermelést, de nem jelent elviselhetetlen, azaz keresletcsökkentő üzemanyagszinteket sem – mondta Pletser Tamás. 

Azt azonban az elemző szerint is nehéz megítélni, hogy jelenleg mekkora a valós kereslet, és mekkora a jegybankok által a világgazdaságba öntött, pluszlikviditással előállt, gyors nyereséget kereső forró tőke, valamint mekkora a beszerzési pánik hatása a jelenlegi 100 euró/megawattóra feletti földgázárakban, és hogy hova korrigálhat vissza az árfolyam.

Szerintem az emelkedés végső fázisában vagyunk, azonban nem hiszem, hogy a tavalyi 13 eurós gázhoz vissza lehetne térni. Sokkal reálisabb, hogy 3-5 éves távlatban 30-40 eurós szinten stabilizálódik az árfolyam, a kőolajnál pedig marad a 80 dollár körüli szint

– mondta Pletser Tamás. A világ üzemanyag-fogyasztása egyébként egyelőre még csak a közúti közlekedésben érte el a válság előtti szintet, a repülő-üzemanyagok iránti kereslet még mindig 30-40 százalékos mínuszban van a pandémia előtti fogyasztáshoz képest. Becslések szerint egyébként 2022-ben érheti el a világ kőolajfogyasztása a 2019-es szintet, tehát még van tér a kereslet és egyúttal az árak növekedése előtt is. Az elektromos autózás pedig, bár a vártnál gyorsabban terjed, egyelőre nem jelent érdemi alternatívát a fosszilis energiahordozók kiváltásában, mivel nagyjából napi 300 ezer hordónyi olajat vált ki jelenleg, szemben a napi 100 millió hordós globális felhasználással. 

Mindez azonban Pletser Tamás szerint egyúttal azt is jelenti, hogy

az emelkedő költségek termékárakba való áthárítása folytán. Emiatt pedig biztosan lépnie kell a jegybanknak is a kamatemeléssel, főleg akkor, ha jelentősebb forintgyengülés is lenne. Márpedig a 360 forintos euróárfolyamnál már érezhető az alapanyagokkal együtt importált infláció hatása is, ami tovább gyorsítja a pénzromlás ütemét, és távolítja a jegybank által elérni kívánt 4 százalékos szint elérését. Amit legutóbb már 2022 őszére tervezett elérni az MNB. 

A 2008-as válság is azért fájt annyira a világnak, mert 147 dolláros hordónkénti olajár mellett kellett az emelkedő hitelkamatok okozta gazdasági nehézségeket kezelni – jegyezte meg az elemző. Hozzátette, attól tart, hogy ez a mostani energiapiaci árrobbanás is egy komolyabb válság előszele. 

(Borítókép: Egy autótulajdonos benzin üzemanyagot tankol egy személyautóba Csepelen egy üzemanyagtöltő állomáson. Fotó: Faludi Imre / MTI)