A bankrendszer és az EU megroggyanása után már csak a németek segíthetnek

Az elmúlt egy hónapban, vagyis a február végi utolsó békeidőszakhoz képest a piaci átlagnál jobban estek világszerte a bankok részvényei.

• Az Egyesült Államokban a legnagyobb részvények közül a Bank of America zuhant a legtöbbet.

• Európában is 40-50 százalékkal estek még a nagybankok is, 14 euró felett volt például egy hónapja az olasz UniCredit árfolyama, ma már 8 eurót sem ér egy részvény, hasonló pályát írt le a német Deutsche Bank, a belga KBC is.

• A Budapesti Értéktőzsdén is nagyot zuhant az OTP, nemrég még 15 ezer forint felett járt a kurzus, ma már nem ér 10 ezer forintot sem a papír, pedig a bank elég intenzíven veszi a saját részvényeit.

Az elmúlt napok gyors felpattanásai pedig már azt jelzik, hogy vannak optimisták, akik szerint ez az esés azért túlzás volt. De hogyan eshettek ennyit a bankok részvényei? Mi a baj a bankokkal? Nem most jött el annak az ideje, hogy a bankárok panaszkodjanak, az üzletüket féltsék, önzőnek tűnjenek, nem is hallani ilyen jellegű nyilatkozatokat.

Nem is a bankok, bankárok üzletvesztéséről szól ez a cikk, de a bankok jövőbeli helyzete annyiban mégis már most figyelmet érdemel, hogy a bankrendszer strukturális válsága az egész európai gazdaság működőképességét megzavarhatja.

Mit áraznak tehát ennyire borúsan a befektetők, mi a legnagyobb probléma most, ami a bankok előtt áll? A lakossági és vállalati moratórium? A jövő gazdasági visszaesése? A megcsappanó hitelfelvételi kedv? Aligha. Vagyis ezek is, de leginkább egy sokkal közvetlenebb probléma, a tőkehelyzet potenciális megroggyanása, amit a szükségessé váló céltartalékképzés okozhat.

Céltartalék

Céltartalékot azért képeznek a bankok, hogy amikor bekövetkeznek a jövőben a már ma is látható kockázatok, akkor azok ne hirtelen üssenek be. Ha változik az ügyfelek törlesztő-képessége, azt már időben árazza be a bankszektor.

• Ez az arány a kis- és középvállalkozások esetében nagyobb is lehet.

• A nagyvállalatok vélhetően ütésállóbbak, náluk kisebb lesz a mérték.

• A lakosságnál nem csődről beszélünk, de a nem-fizetési ráták hasonló rátán állhatnak be.

Ha az ügyfél nem fizeti a hiteleit, akkor ezekre a hitelekre céltartalékot kell képezni. Tételezzük fel, hogy ez a mérték 50 százalék. A hitelek különbözőek, egy személyi hitel mögött nincs fedezet, a kkv-k, vagy a lakáshitelek mögött ingatlanok állhatnak, de alighanem ezeknek az értéke is zuhan majd, ahogy sokat nem ér az a forgóeszközhitel sem, aminek a fedezete a vállalat árbevétele, hiszen, ha nincs forgalom, eltűnt a fedezet is.

Tőkeveszteség

Ha azt feltételezzük, hogy az európai bankok hitelkönyve a mérlegfőösszegük 70 százaléka, akkor a 15 százaléknyi rossz hitelre megképzett 50 százalékos céltartalék,

A sok szám így biztosan nem követhető, de álljon itt egy konkrét számpélda! Ha egy spanyol bank mérlegfőösszege 100 milliárd euró, akkor a 70 százaléknyi hitelkönyv azt jelenti, hogy ez a bank 70 milliárd euró hitelt helyezett ki.

A 15 százalékos csődhullám miatt ennek 15 százalékát, 10,5 milliárd eurót nem fizetnek vissza. Ha erre a bank 50 százalékos céltartalékot képez meg, akkor 5,25 milliárd euróval, mérlegfőösszeg-arányosan 5,25 százalékkal csökken a tőkemegfelelése.

Ma egy nyugat-európai banktól 12-13 százalékos, egy kelet-európaitól inkább 15-16 százalékos tőkemegfelelést követelnek meg a jegybankok. Ha egy magyar banknak 100 milliárd euró a mérlegfőösszege, akkor elvárás, hogy 15 milliárd euró tőkéje legyen. Ez egy átlagos tőkekövetelmény, mert a megfelelés egyedi, bankonként teljesen különböző lehet.

Ez normál időszakban is súlyos hatás, de a válságnál nehezebb a pótlás, a tőkeemelés, a részvénykibocsátás.

Igaz, miközben békeidőben a tőkéjüket vesztő bankok licencét hamar bevonják a jegybankok (felszólítják őket tőkepótlásra, de erre nincs túl sok idő), addig a járvány idején joggal remélhetik a bankok is, hogy az EU, a kormányok és a jegybankok nemcsak a vállalatokkal, a háztartásokkal és a költségvetésekkel lesznek toleránsak és türelmesek, de a bankokkal is.

A jegybankok vélhetően megpróbálnak segíteni, a negyedéves tőkeszámításokat türelemmel kezelni, adnak további türelmi időt, vagy százalékos kedvezményt a megfelelésből, de tartósan nem működhetnek a bankok alacsony tőkével, mert az veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását.

Miben lehet bízni?

Korlátlanul és következmények nélkül nincsen semmilyen pénzügyi segítség. A háztartások és a vállalatok megsegítésére eddig kétféle megoldást láttunk. Vagy az állam ad támogatást, vagy úgy dönt, hogy akkor most a bankok segítsenek az ügyfeleken.

Ha a bankok adnak, és más szektorok kapnak, akkor a bankok kerülhetnek nehezebb helyzetbe. Ha az állam ad, akkor az elszabaduló infláció a veszély.

A bankok későbbi bajaira is alighanem ugyanaz lehet majd a megoldás, mint a kormányok, a vállalatok vagy a lakosság nehézségeire: a pénznyomtatás.

Vagyis a GDP 10, 20, 30 százalékát elérő monetáris és fiskális segítségek új likviditási programok, kötvénykibocsátások olyan pénzteremtést jelentenek, amely mögött nincs gazdasági teljesítmény.

Inflációs hatás

A tankönyv szerint az ilyen pénznyomtatás egyenes következménye az infláció, de az jelen esetben biztosan tompítja az inflatorikus hatásokat, hogy a csődhullám, a munkanélküliség csökkenti a keresletet. Ha senki nem vesz semmit, hogy szabadulhatnának el az árak? Majd meglátjuk, hogy melyik lesz az erősebb hatás.

Ahogyan meglátjuk a leendő bankmentés nagy kérdését is, hogy az államok mennyire lesznek abban sikeresek, hogy minél kevesebb cég menjen csődbe.

Ha csak kisebbeket lép, ha csak halasztható a kamatfizetés, az adófizetés, az összességében hallottnak a csók, hiszen ha egy cégnek nincs bevétele, de 4-5 hónapig ugyanúgy minden költsége felmerül, legfeljebb kitolódik, akkor nem 15 százaléknyi kkv, hanem sokkal többen mennek majd csődbe.

A drága állami segítség

A koronavírus háztartás-, vállalat-, majd bankmentő csomagjai az egyes országok GDP-jéhez mérten tehát 20-30 százalékos összegeket igényelhetnek. Ez pedig az egész EU legnagyobb kihívása.

Szerencsére Magyarország is a jobb helyzetben levő országok között van, de az olasz, a portugál, a spanyol, illetve a görög gazdaságnak nincs esélye súlyos következmények nélküli állami segítségre.

Márpedig így a járvány gazdasági hatásainak politikai következményei lehetnek, és akár évtizedekre is eldőlhet az Európai Unió sorsa.

Babilon vagy Berlin?

A járvány kezelése során ez erősödött, egyre csak erősödött a nemzeti határok közötti gondolkodás, a határokon belüli megoldások keresése. Ha pedig az erősek (értsd a németek) segítenek Európának, akkor jöhetnek az egységes megoldások, az európai „járványkötvény”, a német segítség, a kifejezetten a német dominanciára alapozó egységesebb európai gazdasági rezsim.

A sok, nagyon öntudatos, nemzeti szuverenitásukra, különutasságukra büszke európai pénzügyminiszter és kormányfő választhatja a saját utat, vagy elmehet a lyukas zsebű nadrágjában kalapozni a németekhez. Vagy egyedi megoldások lesznek, vagy közös. De ha az utóbbi, akkor nix ugribugri.

(Borítókép: Maszkos emberek sétálnak Frankfurt üzleti negyedében 2020 márciusában. - fotó: 

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!