Matolcsy György jegybankelnök páros lábbal beleszállt Varga Mihály pénzügyminiszterbe

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Varga Mihály pénzügyminiszter kölcsönös ellenszenvéről gyakran suttognak a közgazdászok, a kormányzati emberek. Ha nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, az lehet a rivalizálás hátterében, hogy a két gazdasági csúcsvezető közül ki is lehet a numero uno szaktekintély.

A konfliktus ismert volt, ám ehhez képest is egészen megdöbbentő az, ahogyan Matolcsy György jegybankelnök egy ma megjelent publicisztikájában fogalmazott Varga Mihállyal kapcsolatban. Az írás a Növekedés.hu portálon jelent meg.

Eddig úgy tűnt, kicsit szakmaibban megfogalmazva az a kérdés, hogy kinek a szava döntsön, ha bankokról van szó, ki látja jól a nemzetgazdaság helyzetét, egyáltalán a monetáris jellegű jegybanki pozícióból illik-e a klasszikus nemzetgazdasági, pénzügyminiszteri, akár egészségügyi kérdésekben is megnyilvánulni.

Egy váratlan publicisztika

A mai írás alapján ennél mélyebb, nem pusztán szakmai, hanem részben személyes konfliktusról is szó lehet.

Varga Mihály pénzügyminiszter az idei Közgazdász Vándorgyűlésen szombaton három kihegyezett állítással hívta fel magára a figyelmet. Bár ne tette volna."

– ezzel a felütéssel adja meg az alaphangot Matolcsy, majd szétszedi a pénzügyminiszter szavait.

Amikor Varga közelgő válságról beszél, akkor Matolcsy elmondja, hogy nincs vége az aranykornak. Ügyes a kritikus, mert úgy bírál, hogy a legfőbb politikacsinálónak, Orbán Viktor miniszterelnöknek közben kedveseket mond, „nálunk a politika versenyelőny és nem versenyhátrány” – fogalmaz például.

Van sapka, nincs sapka

Érdekes, hogy miután Matolcsy leírja, hogy Varga mennyire indokolatlanul pesszimista, a következő pontban már azért ekézi, mert a pénzügyminiszter azt hiszi, hogy meg lehet állítani a határon a német gazdaság lassulásának begyűrűzését.

Ezt már hallottuk az 1970-es évtized két kőolaj árrobbanásánál: a tényeket ismerjük. Nem kellene inkább felkészülni, ha esetleg mégis hatna ránk a német gazdaság megtorpanása?

– kérdezi Matolcsy, és itt már tényleg nem lehet tudni, hogy vajon az a baj, hogy Varga túl pesszimista, vagy az a baj, hogy  Varga túl optimista, esetleg egyszerűen az a baj, hogy Varga Varga.

Árfolyamcél

Végül Matolcsy alighanem azon kapta fel a legjobban a vizet, hogy a pénzügyminiszter jegybanki területre tévedt, stabil árfolyamról beszélt. Matolcsy megkérdezi a pénzügyminisztert, hogy van-e árfolyamcélja, akkor valljon színt!

Kérdezzük meg a minisztert, ha már van – helytelenül – valamilyen kedvenc árfolyamszintje, amit stabilan akar tartani, akkor mit kíván tenni ennek elérése érdekében?

– írja a jegybankelnök.

Meg kell hagyni, Matolcsy György rendelkezik azzal a fontos képességgel, hogy nagyon jól és hatásosan ír röviden is. Más kérdés, hogy a támadás nem tűnik konzekvensnek, és hiába fűszerezi a jegybankelnök mindenféle simogató üzenettel is a kormány felé, a Fidesz politikai közösségében a nyilvános kritika nem bevett. Kérdés, hogy mi lesz erre a reakció, vagy például hogyan tálal egy ilyen helyzetet a kormánypárti sajtó.

A konfliktus sokrétű

Mindenesetre a probléma régi. Több hazai jogalkotási folyamatból is mintha kihagyták volna a leginkább illetékes Pénzügyminisztériumot, ahogyan azt is lehet tudni, hogy az MNB és a PM régóta kakaskodik azon, hogy miként alakuljon ki a jövőben a pénzügyi szektorok (pénztárak, befektetési szolgáltatók, biztosítók) garanciarendszere.

Ám a konfliktusok eddig döntően a színfalak mögött zajlottak, most nagyon durván összecsaptak a felek.

Hogy ez azért van, mert

• Matolcsy Gyögy az újabb jegybankelnöki megbízatásával már biztonságban érzi magát, és szabadon kifejtheti véleményét?
• Vagy esetleg más feladatok felé pozicionálja magát, ezért beszél újabban előszeretettel például a népegészségügyről?
• De az is lehet, hogy az írás alapja egyszerűen csak egy régóta közismert személyes ellenszenv.