Másképp bujkál a nemzeti tőkésosztály

2. rész – A tökéletes rejtőzködés eszköze: a magántőkealap

meszaros lorinc2
2017.08.07. 10:48
Már semmi szükség Magyarországon offshore cégekre, a magyar jog lehetőséget ad arra, hogy a gazdaság fontos szereplői, komoly cégek, szállodák, bankok vezető tulajdonosai elrejtőzzenek. Látni fogjuk, hogy a transzparencia hiánya sok szempontból káros. Ám a NER haszonélvezői valamiért nagyon beleszerettek ebbe a formába. Vagyis a magántőkealapokba.

Sok különlegessége van annak, ahogy az „új hazai tőkésosztály” (elsősorban Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester) gyarapodik. Az új „Simicska Lajos” eddig nem ismert működési mechanizmusokat is alkalmaz. Sorozatunk első részében azt mutattuk be, hogy a nagy felhalmozás közben vajon miért kell a részesedéseket ide-oda pakolni, miért van szükség már-már hihetetlen tranzakciós kényszerre.

Ezúttal azzal foglalkozunk, hogy miképpen próbálnak 2014 óta a rendszer kegyeltjei, egyes végső tulajdonosok és haszonhúzók egy újfajta metódussal elrejtőzni, a háttérben maradni. A legújabb elit ugyanis másképpen bujkál, mint elődeik.

Az offshore cégeket, az ismeretlen tulajdonosú részvénytársaságokat felváltották a magántőkealapok.

A magántőkealapok

Az elmúlt hónapokban több hírt is olvashattunk magántőkealapokról.

  • A Metis Magántőkealap lett az MKB 45 százalékos tulajdonosa, de már készül a Metis 2 Magántőkealap is, további 4 százalék megszerzésére.
  • Ausztriában vett, egykoron „buda-cashes” hátterű szállodát a Konzum PE Magántőkealap.
  • Mészáros Lőrinc és a tőle nem független Opimus Nyrt. megszerzett egy Status Capital nevű céget, amely elindítja a Status MPE Magántőkealapot.

Magántőkealapok. Egyre több van belőlük. Ha pedig egy illetékest megkérdezünk arról, hogy kié az adott magántőkealap, ki rakott bele pénzt, akkor a megkérdezettek őszintén felháborodnak.

Csak nem képzeli, hogy értékpapírtitkot sértek?

Ezt mondják azok, akik ilyen magántőkealapokat kezelnek, esetleg a pr-ját, sajtóját végzik egy-egy ilyen alapnak. Ki vannak képezve, elegáns jogi hivatkozással kezdenek arról mesélni, hogy milyen passzus alapján (a magántőkealapokról amúgy a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény rendelkezik) nem árulhatják el a tulajdonosokat, akiket amúgy jellemzően nem is ismerhetnek. Még a tűzközeliek sem.

Még azt sem mondhatjuk, hogy nincsen igazuk, valóban ilyenek a jogszabályok, de ez az egész 2014-es konstrukció a hazai szabályozás nagy szégyene.

Szabályok

Milyen szabályok vonatkoznak a magántőkealapokra? Ha egy magántőkealap nyílt végű, de zárt alapként funkcionál, vagyis nem határozza meg előre, hogy meddig működik (nyílt vég), de a tulajdonosi köre meghatározott (zárt), vagyis az alap nyilvánosan nem toborozhat befektetőket, akkor teljesen rejtőzködő maradhat a befektetői kör a nyilvánosság elől.

Az alap befektetőiről semmilyen nyilvános adatbázisból nem tudunk meg semmit. A magántőkealapnak még természetes személy ügyvezetője sincsen, csak egy másik cég, egy alapkezelő irányítja, „ügyvezeti”.

Nem tudjuk ki rakott pénzt a Metis Magántőkealapba, vagyis nem tudjuk, ki húz hasznot az MKB nyereségéből. Nem tudjuk, hogy ki vette meg az egykori buda-cashes brókerek osztrák szállodáját, de azt sem, hogy ki rak pénzt más ilyen alapokba. Talán Mészáros Lőrinc? Talán Szíjj László? Talán egészen más? Titok.

Annyit azért gyaníthatunk, hogy nem Mészáros Lőrinc a magántőkealapok fő befektetője,

részben azért, mert annyi mindent vállal névvel is, miért lenne szükség erre a bujkálásra. Részben azért, mert van olyan alap, amelyet az ő cége kezel, és ez összeférhetetlen lenne.

Éljen a transzparencia

A világ jobbik felén (és szeretnénk hinni, hogy Magyarország is ide tartozik) azt gondolják a jogalkotók: a társadalomnak és a gazdaságnak is hasznos az, ha tudjuk, hogy a gazdaságban ki milyen eszközökkel rendelkezik. Ennek sok oka lehet:

  • adózási transzparencia
  • pénzmosás elleni küzdelem
  • rejtett összefonódás, vagyis a kartellgyanú ellenőrzése
  • ellenséges felvásárlások elleni védekezés
  • a politikai korrupció elleni harc
  • a terrorizmusfinanszírozás elleni nemzetközi fellépés

Látni fogjuk:a magántőkealapok működése mindegyik céllal ellentétes.

A társadalom amúgy éppen a fenti célok miatt, joggal szeretné tudni, hogy kinek mije van. Ám aki nem transzparensen szerez vagy működtet vagyonelemeket, esetleg csak fél a kíváncsi szomszédoktól, a kölcsönért sorban álló rokonoktól, az emberrablóktól (mindenkinek van egy érthető magyarázata a bujkálásra), az – amióta a világ világ – megpróbál titkolózni.

Még esetleg akkor is, ha közpénzt kap, ha az államtól nyer el közbeszerzést. Emlékezhetünk, amikor arról szólt a vita, hogy megbízhatunk-e az Omninvest vakcinagyártóban, ha nem tudjuk kié. Nyilván nem volt egyedi eset, nyolc-tíz éve a hazai adótanácsadó cégek szakmányban gyártották a nemzetközi struktúrákat, a topmilliárdosaink is előszeretettel alkalmaztak ciprusi vagy akár egzotikusabb struktúrákat.

Az offshore-éra

2010 előtt, a szoci érában az említett adótanácsadók és a nagy székhely-alapító cégek mindenkit meggyőztek, hogy elég, ha a magyar vállalkozásnak szereznek egy egzotikus tulajdonost, azok hatóságai majd úgysem szolgáltatnak adatokat. Ám az Egyesült Államok nyomására ezek a kiskapuk szűkülni kezdtek, sok esetben kerültek nyilvánosságra a hétpecsétes titokként kezelt anyagok (például a Panama-iratok elnevezésű ügyben) még a fő titkolózó Svájc is kénytelen volt beadni a derekát.

Az egyébként vicces helyzet, hogy ma a világ legjobban rejtőzködő struktúrái már egyáltalán nem az egzotikus tengeri szigeteken, hanem az Egyesült Államok egyes tagállamaiban, illetve még mindig Svájcban és Liechtensteinben alakíthatók ki.

Mindenesetre az offshore visszaszorult, bár ha valaki egy cégregiszterben rákeres az egzotikus országokból érkező tulajdonosokra, még mindig sok furcsa struktúrát talál, de ezek végső haszonhúzói nagyon súlyos következményekkel (adócsalás, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és hasonlók) játszanak.

Van, aki többet tud

Természetesen akadhat olyan helyzet, hogy azért a hatóságok többet tudnak egy cég tulajdonosairól. Hatóság alatt nem is csak a mindent tudó titkosszolgálatokra érdemes gondolni, de vannak bejelentésköteles ágazatok.

Aki bankot vesz, annak a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) kell erről anyagokat benyújtania, vagyis az MNB többet tudhatott az MKB tulajdonosairól, mint a sajtó. Az energiaágazat is ilyen stratégiai jelentőségű, kiemelt engedélyeztetéssel járó ágazat, ezért a Magyar Energia Hivatal (MEH) vélhetően hamarabb ismerte a MET energiakereskedő cég végső haszonhúzóit, mint a közvélemény.

A svájci bicska

És itt jön el egy egészen megdöbbentő eleme a szabályozásnak. Ha egy befektetés engedélyköteles, akkor egy adott pillanatban megtudják az illetékes hatóságok, hogy ki a gazda. Ám van erre egy régi, svájci jogászok által kedvelt trükk, az első tulajdonos bejegyzése. Vagyis a magántőkealap valamit bejelent, de a bejelentés után 3 másodperccel, az alap befektetési jegye már szabadon forgatható.

Vagyis lehet, hogy egy stróman csak néhány másodpercig tulajdonos, utána elkerül az igazi gazdához a papír, és erről már senki nem értesül. Nem kell stróman, nem kell bonyolult opciós szerződés. A baj csak az, hogy így a valódi tulajdonosokat nem ismeri az adóhivatal, a terrorizmus ellen küzdő hatóság és a többi és a többi.

Stróman

A rejtve maradásnak sok egyéb trükkje lehet, de mindegyiknek van kockázata, illetve költsége. Ilyen a klasszikus stróman, egy megbízott, de nem valódi hatalommal rendelkező áltulajdonos. Ő vagy bizalmi ember, vagy háttérszerződésekkel, jól kialakított opciós szerződésekkel lehet fogni. Sokszor titkárnők, barátnők, ügyvédbojtárok, bárzenészek, éjjeliőrök birtokolnak milliárdos forgalmú cégeket. Ám a legjobb strómanoknak is van kockázatuk, még a leggazdagabb magyarok között is volt rá példa, hogy egy stróman önállósította magát, ő ma már elismert üzletember.

Részvénykönyv

Megnéztük már a főleg 2010 előtt divatos offshore-érát, a 2014 óta használt magántőkealapokat, de mi jellemezte a 2010 és 2014 közötti időszakot, e kor oligarchái – például Simicska Lajos – hogyan rejtőzködtek?

A külföldi széf

Egy időben bevett módszer volt a hazai pártfinanszírozásokban is, hogy a cégek részvényei fizikailag nem is itthon, hanem külföldi széfekben voltak, így a magyar hatóságok még véletlenül sem tudtak ránézni a papír hátán fellelhető tulajdonosokra. Két súlyos bonyodalomról is tudni, az egyikben az ereje teljében levő, egyedüli aláíró autóbaleset következtében elvesztette az emlékezőképességét, és a rábízott milliókat nem lehetett visszaszerezni. Egy másik esetben egy osztrák széfben ragadtak látra szóló értékpapírok a „kulcskezelő” halála miatt.

Simicska Lajosnak, a legfőbb gazdasági háttérembernek volt egy különös trükkje, a részvénykönyvi bejegyzés, vagyis inkább be nem jegyzés. Azt, hogy Simicska a Közgép valódi tulajdonosa, mindenki tudta, de csak akkor vált publikusan is igazolhatóvá, amikor kiszivárgott egy tender anyagaiból, hogy a pályázatban is őt nevezték meg végső haszonhúzóként.

A Közgép tulajdonosai a társaság közgyűlésein vagy a cégregiszterekben előtte rejtve maradtak. Pedig elvileg a magyar társasági formák valamennyi alfaját úgy alakította a szabályozó, hogy mindegyiknél ki kell derülnie annak, hogy ki a tulajdonos.

A korlátolt felelősségű társaságoknál (kft.), illetve a zárt és nyilvános részvénytársaságoknál (zrt.-k, illetve nyrt.-k) vezetni kellene olyan iratokat (a társasági szerződést, a tagjegyzéket, az alapító okiratot vagy a részvénykönyvet), amelyek a tulajdonosokat is rögzítik.

Egyesek azonban azzal trükköztek, hogy a fizikailag is kinyomtatott részvények hátára, a forgatmányra ráírták a valódi tulajdonost, de a részvénykönyvbe ezt az átvezetést már nem jegyeztették be.

Emiatt aztán

nem gyakorolhatták részvényesi jogaikat, nem szavazhattak, nem kaphattak osztalékot, de ez nem zavarta őket,

hiszen például a Közgép közgyűlésein mindig volt olyan 0,01 százalékkal megjelenő kistulajdonos, aki bizalmi ember volt, és aki a valódi tulajdonosok akaratának megfelelően zongorázta végig a közgyűlés napirendi pontjait.

Ha pedig egy zrt. nem a legfrissebb tulajdonosi struktúrát jeleníti meg az alapító okiratban, az lex imperfecta, vagyis szabálytalan, de a szabálytalanságnak nincsen jogkövetkezménye. Amúgy is nehéz lenne üldözni és szankcionálni, hiszen a hatóságnak nehezen vagy egyáltalán nem észlelhető, hogy nem friss a tulajdonosi struktúra. De ez már a múlt, mint láttuk, ma már itt vannak a magántőkealapok.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)