Miskolc a csőd szélén, a polgármester folyamatosan borotvaélen táncol

Miskolc a kívülállóknak kétarcúnak tűnhet. Az egykori polgárváros a mai napig nem tudta teljesen levetni magáról az acélváros, a proliváros jelzőt, miközben a borsodi megyeszékhelyre látogatók nem győznek csodálkozni azon, milyen kincseket rejt a Bükk lábánál fekvő település. Veres Pállal, Miskolc polgármesterével arról beszélgettünk, érdemes volt-e otthagyni az iskolaigazgatói székét a településvezetői tisztségért, miként került az energia-veszélyhelyzet miatt csődközeli helyzetbe Miskolc, van-e kiút a válságból, mi jelenti a város számára a kitörési pontot.

Otthagyta a jó nevű Földes Ferenc Gimnázium igazgatói székét és független jelöltként szállt harcba Miskolc polgármesteri tisztségéért. Ez talán a legrosszabb felállás, hiszen középről lehetetlen két oldalnak egyszerre megfelelni.

Nagy kihívás, az biztos. Az elején tudtam, nem könnyű feladatra vállalkozom. Folyamatosan borotvaélen táncolok, miközben jobbról-balról pofoznak és a borotvát is rángatják. Van, amikor azért kapok támadást, mert valamelyik minisztert fogadom és elbeszélgetünk Miskolc jövőjéről, közös ügyeinkről. Máskor meg azért kapok ki, mert egy olyan parlamenti frakció látogat ide a pártelnökkel együtt, amely a kormányoldalnak kevésbé kedves. Hofi Gézával szólva, ha van rajtam sapka, azért ütnek, ha nincs, akkor meg azért. Sajnálni azonban nem kell, szeretem az ilyen kihívásokat. 2019. július 1-jén gyakorlatilag csapat és támogatók nélkül álltam ki polgármesterjelöltként. Akkor elmondtam, hogy közösen mit kell tennünk a városért, az akkori megszólalásom minden mondatát ma is vállalom. Mindenkivel jó kapcsolatot kell ápolnom, a kormányzattal is, hiszen a forrásokat, a támogatásokat onnan kapjuk.

A napokban azt mondta, csődközeli helyzetben van a város, kormányzati támogatás nélkül elkerülhetetlen az összeomlás. Szinte ezzel párhuzamosan jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az energia-veszélyhelyzet miatt valamennyi nagyobb város vezetésével egyeztetni fognak. 

Született egy kormányhatározat, amelyben minden településtől kértek egy nagyon szigorú takarékossági akciótervet. Ezt elkészítettük a városra és a közfeladatokat ellátó vállalatainkra egyaránt. Szeptember eleje óta dolgozunk azon, hogy ebben a hihetetlen energetikai és gazdasági helyzetben valamilyen megoldást találjunk. A múlt héten voltunk Balla György kormánybiztos úrnál, akivel elkezdtük az egyeztetéseket, amelyeket folytatunk tovább a szaktárcákkal, a pénzüggyel és a belüggyel.

Mekkora bajban van a város?

Miskolc energetikai összköltsége 2021-ben 2,5 milliárd forint volt. Idén 6,5 milliárd, és a mostani számok szerint jövőre 20 milliárd forint lesz, miközben 40 milliárdos a működési költségvetésünk. Most az év utolsó három hónapjára ki kellene gazdálkodunk 4 milliárd forintot abból a büdzséből, amelyet egyébként is eléggé megtépázott a Covid-járvány. A bevételcsökkentések és az egyéb elvonások miatt nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. 

A pandémiát úgy éltük túl, hogy gyakorlatilag semmi jelentős segítséget nem kaptunk. A kkv-k 1 százalékos adócsökkentésének kompenzációjából is csak 75 százalékot kaptunk vissza, így ez összességében a két évben csaknem 850 millió forint mínuszt jelentett. A közlekedési vállalat költségcsökkentése, a támogatások elmaradása a két évben további 900 millió forint mínuszt jelentett. 

Az egyéb intézkedések, az ingyenes parkolás, az egészségügyi, szociális dolgozók ingyenes utaztatásán át sok mindenig további súlyos milliárdokat jelentett a költségvetésnek. Ezeken túl volt még egy nagyon nehéz hátizsákunk: a korábbi vezetés által 2006-ban kibocsátott, svájcifrank-alapú kötvény visszafizetési kötelezettsége, amelynek a lejárata augusztusban volt. Ez újabb 9,1 milliárd forinttal terhelte meg a várost. A legjobbkor.

És még mindezek után jött a gáz árának hihetetlen mértékű emelkedése. Szeptember végén 140-150 forintba került egy köbméter gáz. Október elsején 1030 forintba, és ez egy nagyon kedvező árnak számított, hiszen az első ajánlat a közbeszerzésre 2093 forint volt. Ezt alkudtuk le 1750-re. Majd miután számoltunk, elmentem Rétvári Bence miniszterhelyettes úrhoz, és ő is azt javasolta, ne írjak alá fedezet nélküli kötelezettségvállalást. Ezután megkerestük az MVM vezérkarát, és megkaptuk az 1030 forintos ajánlatot. Most nagyon beszaladt a gázár, bízunk benne, hogy novembertől még kedvezőbb áron vásárolhatunk. De erre sincs biztosíték. 

Miskolcon rengetegen élnek távfűtéses lakásokban. Őket mennyire fogja érinteni az energiaárak emelkedése?

A távhő ára úgy áll össze, hogy az energetikai hivatal meghatározza azt a portfóliót, amennyiért a város vásárolhat. A miénknek két eleme van. Mintegy 760 ezer gigajoule-t vásárolhatunk a geotermikus erőműtől és nagyjából 510 ezer gigajoule-t az MVM-től. A geotermia ára 3200-3300 forint gigajoule-onként. Az MVM hozzávetőleg 52 ezer forintért szolgáltat ugyanilyen mennyiséget. Ebből létrehoznak egy súlyozott átlagot, így jön ki az a hatósági ár, amit nekünk érvényesítenünk kell az intézményeink felé is. Ez valamivel több mint 30 ezer forint. Mivel az intézményrendszerünk jelentős része a színháztól kezdve a kulturális központokon át, néhány szociális és egészségügyi ellátóhelyig távhős, ezt ki kell gazdálkodnunk valamilyen módon. 

Több vád is érte a város vezetését, hogy levágták az aranytojást tojó tyúkot, amikor az önkormányzat tulajdonában lévő Miskolci Hőszolgáltató Kft.-n keresztül eladták a geotermikus energiát előállító MIGE Kft.-ben lévő tulajdonrészüket.

Például az Index is vádolt ezzel, de nézzük, mi történt valójában. Amikor létrejött a beruházás, akkor 10 százalékos tulajdonrésszel rendelkezett a város a cégben. Ennek a tulajdoni hányadnak semmilyen hatása nem volt a MIGE-re, osztalékot a fennálló jelentős beruházási hitelállomány miatt nem fizetett a cég a városnak, a döntési jogkörben ez a 10 százalék gyakorlatilag semmit nem jelent. 

Olyan értelemben azonban valóban aranytojást tojó tyúk, hogy hihetetlen nagy erőt jelent a zöld város programban, hogy van egy geotermikus erőművünk. Folyamatosan tárgyalunk arról, hogyan lehetne bővíteni ezt a kapacitást. Vizsgáljuk annak a lehetőségét, mely intézményeket tudnánk bevonni a geotermikus fűtési programba, és milyen konstrukcióban, hogyan tehetjük még hatékonyabbá. 

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ebben az energiahivatal által összeállított portfólióban 55 százalék a geotermikus energia. Ennek köszönhető, hogy az intézményeink által vásárolt távfűtés 30 ezer forintba kerül gigajoule-onként, szemben Debrecennel, ahol 56 ezer forintot fizetnek, és nem sok olyan nagyváros van, ahol ez az ár 50 ezer forint alatt lenne.

A miskolci tömegközlekedés az elmúlt években finoman szólva sem volt irigylésre méltó helyzetben, mostanra azonban szinte az ellehetetlenülés szélére sodródott a közlekedési vállalat.

Ez egy hatalmas csapás a városnak. Korábban arra voltunk büszkék, hogy a miénk a legkorszerűbb közlekedési vállalat Magyarországon, mert a 125-130 autóbuszból 75 gázüzemű. Emiatt szeptember végéig száz kilométerenként nagyjából ötezer forintba került az üzemeltetésük. Októbertől ezt szorozni kell tízzel, vagyis száz kilométerenként 50 ezer forintba fognak kerülni. Csak nagyon kicsit enyhít a gondon, hogy van a Zöldbusz programban hónapokkal ezelőtt beszerzett tíz elektromos járművünk, amelyek üzemeltetési költsége 5-6 ezer forint 100 kilométerenként. A dízel buszaink üzemeltetése 20-25 ezer forintba kerül.

Szürreális, most mégis előszedjük a leselejtezett dízel buszokat, és a felújításuk után szolgálatba állítjuk őket, de belőlük is csak 14 van. Most azt vizsgáljuk, hogy dízel hibrid buszokat honnan tudnánk szerezni, esetleg bérelni.

A napokban bezárták a város egyik vonzó turisztikai intézményét, a Miskolctapolcai Barlangfürdőt. Pénteken újra megnyitják. Mi változott pár nap alatt?

Ez egy hihetetlen és szép történet. Jól mutatja azt, hogy a város igazán önmagára számíthat, és ha hajlandóak vagyunk, és akarunk tenni, segíteni, akkor a város képes összefogni. 

Október elején nagyon racionális, nagyon hideg fejű gazdasági döntéseket kellett meghozni. Az önkormányzat vagyonkezelő cégéhez, a Miskolc Holdinghoz tartozik a Fürdő Kft., a Barlangfürdő üzemeltetője. Amikor megszületett a döntés, hogy a legnagyobb energiafelhasználókat bezárjuk, akkor ez kizárólag gazdasági alapon történt. A holding, mint vállalat ugyanis nem nézhet más szempontot.

Éppen ezért a Barlangfürdőt egy héttel később is zártuk be pont azért, hogy az alatt az egy hét alatt mit tudunk elérni. Felhívtam a Borsodi Iparkamara (BOKIK) vezetőjét, aki elmondta, náluk is megjelentek azok a vállalkozók, akik érintettségük okán a kamarától kértek segítséget. Kezdeményezésemre találkozóra hívtuk a város turizmusában meghatározó vállalkozókat, a fürdő üzemeltetőit, a város és a BOKIK vezetését. Mondtunk egy számot, ami a további nyitva tartáshoz szükséges. A vállalkozók két nap alatt, egymás között egyeztetve ígérvényben több mint 20 millió forintot gyűjtöttek össze. 

A kamara most tovább indul további pénzek felkutatására, egyrészt a kormányzati oldal irányába a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán keresztül, másrészt pedig egy szélesebb vállalkozói kört is megszólítanak. Az újranyitásból az önkormányzat is kiveszi a részét. Ezért hoztuk létre a válság kezdetén a Városvédelmi Alapot. A vízfeltöltést már elvégezték, megtörtént vízminta vizsgálata, így péntek reggel kilenckor újra tudjuk nyitni a fürdőt.

Sok városhoz hasonlóan Miskolcon is a turizmus lehet a kitörési pont. Ennek azonban csak az egyik eleme a Barlangfürdő.

Szerencsés helyzetben vagyunk, van egy Miskolctapolcánk, Diósgyőri várunk, ami sajnos most az építés miatt nem látogatható, van egy csodálatos Lillafüredünk. A Bükk pedig önmagában is fantasztikus, az Északerdő által építtetett Zsófia kilátó pedig Magyarország legszebbje lett. Olyan turisztikai kínálatot nyújtunk, ami méltán vonzza a turistákat. Az ágazaton belül hihetetlen az összefogás, a tenni akarás, azt gondolom, ez is mutatja a város erejét.

Miskolc 40-50 éve az ország második legnagyobb városa volt, ma már nincs a dobogón. Az elvándorlás hihetetlen méreteket öltött, pár év alatt a lakosság 30 százaléka tűnt el. Mivel kívánják megállítani az elvándorlást, egyáltalán cél ez?

A csúcs a múlt század nyolcvanas éveiben volt, akkor 210 ezer ember lakott a városban. A két nagy nehézipari cég, a Digép és az LKM 26 ezer embernek adott munkát. A rendszerváltozás után ez a meghatározó két cég összeomlott. Akiknek volt máshol hasznosítható, versenyképes tudása, azok nagyon gyorsan reagáltak.

A legnagyobb fájdalmam az volt, amit iskolaigazgatóként éltem át, hogy a diákok jelentős része nem is a Miskolci Egyetemre, hanem budapesti vagy nyugat-magyarországi egyetemekre ment tovább tanulni, és még csak nem is műszaki-, hanem gazdasági, társadalomtudományi területekre. Ezek a fiatalok nem jöttek vissza.

Készült egy statisztika, hogy az elvándoroltaknak nagyjából a háromnegyed része 18 és 35 év közötti, legalább érettségizett fiatal volt. Ez a folyamat nagyon felgyorsult a '90-es évek végén, a 2000-es évek elejéig. Jelenleg 150 ezren élünk a városban. 

Azt látjuk egyébként, hogy a város potenciálja még továbbra is megvan főként a gazdaságfejlesztésnek és az egyetem megerősödésének köszönhetően. Ha megfelelő munkalehetőséget biztosítunk, akkor nem csupán maradnak, de vissza is jönnek a miskolciak. A lakhatási feltételek jók, a környékbeli nagyobb városoknál ugyanis alacsonyabbak a lakásárak.

Miskolc sokáig versenyben volt azért, hogy a BMW és a Volvo a város közelében telepedjen meg. Egyik sem sikerült.

Az elmúlt években hasznosultak a fejlesztett iparterületeink. Most a legfőbb feladatunk az újabb területek fejlesztése. A BMW valóban Debrecen, a Volvo pedig Kassa mellett tette le a voksát, de én ebben is a félig telt poharat látom. Az veszteség, hogy a BMW és a Volvo nem itt van, de az autógyárak beszállítói köre már érdeklődik, hiszen mi mindkettőhöz közel vagyunk, egyaránt 80-80 kilométerre. Azt gondolom, ez a mi üzleti- és gazdaságfejlesztési politikánkba még jobban beleilleszkedik. 

Ugyanis mi megértük azt, amiről az előbb beszéltem, hogy egy pillanat alatt elkaszálják a városnak azt az egy lábát, amin állt. Az ipari park fejlesztéseivel a 2000-es évek elejétől kezdve a mindenkori városvezetés úgy gondolkozott, minél szélesebb, zömében inkább néhány száz főt foglalkoztató cég legyen jelen, ami meghatározó a város életében. Hiszen bármilyen gazdasági krízishelyzetben ez nem érinti egyszerre az egész gazdasági vertikumot. 

Nagyon örülünk, hogy vannak olyan cégek is, amelyek több ezer embert foglalkoztatnak. Megjelent a városban a Xanga cégcsoport – amely megalkotta Debrecen ipari parkját – és jelezték, szívesen fektetnek be Miskolcon is. Az első csarnok bokrétaünnepe nemrég volt, hamarosan át is adják. Gyakorlatilag mára a város tulajdonában lévő iparterületek mindegyikére találtunk már befektetőt.

Az egyik ilyen terület a város egykori repülőtere, ami hét évtizeddel ezelőtt még polgári forgalmat is bonyolított.

Az utóbbi évtizedekben ez egy negyedosztályú sportrepülőtér volt, ami az északi ipari parkunk területéhez tartozott. Amikor az az ipari park létrejött a 2000-es évek elején, akkor arról is szó esett, hogy ha valamelyik cég szeretné hasznosítani ezt a területet üzleti célokra, akkor ez biztosítható számukra. Van egy nagy befektető, aki bejelentkezett erre a területre, az előkészítési munkák pedig már olyan szakaszban vannak, hogy hamarosan be is jelentjük majd a részleteket.

Arra azonban nagy az igény, hogy a több mint 90 éves miskolci repülőklubot megmentsük. Éppen ezért készült egy tanulmány, hogy hol tudnánk egy sportrepülőteret létrehozni. Terület van, a tárgyalások állása szerint lényegében vásárlás előtti állapotban vagyunk.

Miskolc valamikor polgárváros volt, majd a múlt század második felében megkapta az acélváros jelzőt. Most hová pozícionálható a borsodi megyeszékhely?

Évtizedekig a homlokunkon volt az a bélyeg, hogy Miskolc egy füstös, szürke iparváros, proliváros. Ezek a bélyegek már rég lekoptak, de még mindig nagyon sokan odalátják. Azon vagyunk, hogy Miskolcot ne ilyen sztereotípiák mentén ítéljék meg. Akik idejönnek, erről már meg is győződtek. 

Városvezetői szándékom egyértelműen egy regionális központi szerepvállalás. Azaz nem a város közigazgatási határáig gondolkodunk, hanem sokkal szélesebben. Ez a kitörési lehetőségünk és potenciálunk. 

Bekerültünk a 100 klímasemlegességi akciótervet kidolgozó város közé az EU-ban. Nagyon jó helyzetben vagyunk, hiszen kereskedelmi útvonalak találkozásán van a város. Az autópályának köszönhetően a Via Carpathia egyik fontos állomása Miskolc. A Rail-Kárpátia tervei már készülnek, ebben is megkerülhetetlenek vagyunk. A gazdasági mellett a város kulturális potenciálja ugyancsak jelentős, de további erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ezt a területet is erősítsük, visszahozzuk fesztiváljainkat. Miénk az egyik legjobb vidéki teátrum, a jövőre 200 éves Miskolci Nemzeti Színház.

Egy olyan szellemi, kulturális bázist képzelek Miskolcon néhány éven belül, ami a régi polgári értékeket képviseli, azok közül is az időtállóakat. Ha ezt sikerül megvalósítani, Miskolc újra az ország egyik ékköve lehet. Ezen dolgozunk.

(Borítókép: Veres Pál. Fotó: Kaszás Tamás/Index)