Be lehetne tiltani az Ubert?

Az Uber piaci értékét egy éve 40 milliárd dollárra becsülték, de sokan már akkor is feltették a kérdést, hogy vajon ez elég lesz-e a jogi költségeik fedezésére. Bár papíron ők a Szilícium-völgy egyik legdinamikusabban fejlődő cég, világszerte szorongatják őket. Egy csomó lépésük PR katasztrófának bizonyult: Indiában szexuális zaklatással vádolják őket (az egyik autójukban állítólag megerőszakoltak egy nőt Új-Delhiben), Travis Kalanick, a cég vezérigazgatója pedig tett egy sor vállalhatatlan kijelentést a nőkről és az újságírókról.

A taxik szabályozása körüli balhék csak tovább rontják a helyzetet. De hogy tényezővé váltak, az kétségtelen: tökéletes alternatívát kínálnak a felhasználónak, akik nem akarnak a dolgok mögé látni, csak olcsón autózni.

De hát máshol is betiltották, nem?

A budapesti taxisok joggal mondhatják, hogy az Uber jogi szürkezónában lavíroz – például nem várja el a sofőrjeitől, hogy legyen taxiengedélyük. Ez jogi szempontból nagy balhékat okozott azokban az országokban, ahol keményen szabályozzák a piacot. Egyes országok és régiók tokkal-vonóval betiltották az Ubert, és a szövetségi vagy állami törvényekre hivatkozva illegálisnak minősítették. (A fő vádak: adócsalás, a törvények figyelmen kívül hagyása, biztonsági kockázatok, vásárlók megtévesztése.) Más helyeken, például Németországban és Franciaországban csak a kedvezményes szolgáltatásaikat tiltották be, szabályos taxicégként továbbra is működhetnek.

Az Uber viszont máshogy reagál az egyes tiltásokra is. Dél-Koreában felszólították őket, hogy függesszék fel a működésüket, amíg lezajlik a velük kapcsolatban indított eljárás; a kérésnek eleget is tettek. Más országokban a tiltás ellenére is tovább működnek: a Dél-afrikai Köztársaságban például 34 Uber-sofőr autóját foglalták le a rendőrök, mert a tiltás ellenére is magántaxiztak.

Mára az Ubert több nagyvárosban és országban is betiltották: van, ahol csak korlátozottan használható, van, ahol csak ideiglenes tiltás van ellenük érvényben, és van, ahol csak egyes államokban nem érhető el a szolgáltatás.

Götterdämmerung

Németország először a fővárosban csapott le az Uberre, amikor 2014 augusztusában betiltották a szolgáltatást Berlinben, és húszezer eurós pénzbírságot helyeztek kilátásba mindenkinek, aki megpróbálkozna ezzel a magántaxi-dologgal. A frankfurti kerületi bíróság 2014 szeptemberében mondta ki a fatvát az Uberre; a szolgáltatás betiltását hónapokon át tartó tüntetések előzték meg.

A döntés látszólag nem rázta meg az Ubert. Akkor azt nyilatkozták, hogy továbbra is használni fogják az Uberpopot, a cég kedvezményes árú szolgáltatását, ami az amatőr sofőröket köti össze az utasokkal. Michael Doermer, a cég szóvivője arról beszélt, hogy a fejlődést nem lehet megállítani. Ehhez képest a frankfurti bíróság sikeresen elérte, hogy ideiglenesen felfüggesszék az Uber tevékenységét a német személyszállítási törvény megsértéséért.

A német bíróság azzal érvelt, hogy az Uber-sofőrökre nem vonatkozik egy csomó kötelező érvényű vizsgálat, ami a taxisokra viszont igen. Az ubereseknek nem kell taxiengedély, se kötelező orvosi vizsgálat; ha a sofőrnek az fontos, fizesse ki a fuvardíjból maradó 80 százalékból. (A maradék húszat az Uber teszi el.) A német bíróság viszont azzal érvelt, hogy az Uber-sofőrök jogsértéseiért a céget teszik felelőssé: a büntetés mértéke akár a 250 000 eurót is elérheti.

Az Európai Bizottság akkori digitális biztosa, Neelie Kros akkor párbeszédet sürgetett a taxisofőrök, a szabályozó testületek és az Uber között.

Senki nem mondja, hogy a sofőrök ne fizessenek adót, és ne tartsák be a fogyasztóvédelmi szabályozásokat, de az Uber betiltása esélyt sem ad nekik, hogy jól végezzék a dolgukat. [...] A digitális fejlesztésekkel, mint a taxis alkalmazásokkal együtt kell élnünk. Egymással kell dolgoznunk, nem egymás ellen.

A világszerte zajló tüntetésekből az Uber többnyire jól jött ki: ők azt állítják, a népszerűségüket főleg a kritikusaiknak köszönhetik. (Meg a támogatóiknak, akik között épp úgy ott van a Google, mint a Goldman Sachs.)

Tavaly márciusban az Uber már kénytelen volt meghátrálni, mivel a fapados taxizást kínáló Uberpopot egész Németországban betiltották. A bíróság megállapította, hogy ezzel megsértették a közlekedési rendszabályokat, és ismét meglengették a negyedmillió eurós büntetés lehetőségét. Mindez néhány nappal azután történt, hogy Dél-Koreában csaknem 30 személyt tartóztattak le illegális fuvarozásért, és az Uber párizsi irodáját rendőrök forgatták fel.

Az Uber rugalmasan reagált a történtekre. Bár az Uberpopot valóban elérhetetlenné tették Németországban, a cég közölte, hogy a szolgáltatás továbbra sem áll le, csak éppen ellenőrzött autókkal és hivatásos sofőrökkel fogják üzemeltetni azt. Akkor azt nyilatkozták, hogy tovább folytatják a tárgyalásokat a hatóságokkal, remélve, hogy sikerül megegyezniük. Végül tavaly októberben, kevesebb mint egy évvel a berlini betiltás után az Uber kénytelen volt kivonulni három német nagyvárosból: Hamburgból, Frankfurtból és Düsseldorfból. 

A német bíróság a felelősséget a sofőrökre hárította, komoly pénzbüntetést helyezve kilátásba, ha megszegnék a személyszállításra vonatkozó szabályozást. Az Uber épp ezért kereste a német hatóságokkal a megegyezés lehetőségét; ha fenntartásokkal is, ha csak bizonyos városokban is, de az Ubert továbbra is lehet használni; maga az alkalmazás elérhető maradt.

Betilthatják – legalábbis elméletben

A bíróság elvileg felszólíthatja az alkalmazásboltok üzemeltetőit, hogy távolítsanak el egy-egy címet a kínálatból, ha az sérti a helyi törvényeket. A szolgáltatók ezt néha maguk is megteszik, saját hatáskörben. A reklámblokkoló alkalmazást fejlesztő Disconnect például tavaly júniusban beperelte a Google-t, amiért törölték a szoftverüket a Play Store-ból. A Disconnect szerint az embereknek joga van hozzá, hogy azt a reklámot blokkolják, amelyiket akarják, a Google szerint viszont nem – nyilván azért sem, mert a Disconnect az ő hirdetéseiket is blokkolja. Szóval a tiltás technikailag nem kivitelezhetetlen.

Hogy központilag, a magyar sofőrök követeléseinek megfelelően (oldják meg) eltávolítsanak egy alkalmazást, ahhoz ennél több kéne. Megkerestük a Google-t, hogy milyen feltételekkel lehet eltüntetni egy-egy alkalmazást a Play Store kínálatából. Mint elmondták, általában az irányelveiket sértő alkalmazásokat szokták eltávolítani. Az Uber viszont a szabályzat minden pontjának megfelel – nyilván ezért is működhet zavartalanul.

Amikor Spanyolország 2014 decemberében betiltotta az Ubert – a tisztességtelen versenyelőnyre és a képzetlen sofőrökre hivatkozva –, a bíróság arra kötelezte a mobilszolgáltatókat, hogy az alkalmazást is takarítsák el az App Store-ból és a Play Store-ból, és blokkolják magát az alkalmazást. Vagyis nem a Google-t és az Apple-t keresték meg, hanem a helyi mobilcégekhez.

A mobilszolgáltatók blokkolhatják az alkalmazásokat, de ezt csak a bíróság kérésére szokták megtenni. Az Uber esetében még az sem segítene, ha az alkalmazás telepítőfájljait más forrásból szereznénk meg, mert az adatforgalmat a szolgáltatónak kéne biztosítania.

A területi alapú korlátozás általában IP címekhez vagy geolokációs koordinátákhoz kötődik; ha a rendszer észleli, hogy a telefonunkat tiltott zónában használjuk, nem engedi használni az alkalmazást. Ugyanezt csinálta a Netflix is az Egyesült Államokon kívül: amíg a szolgáltatás nem vált globálisan elérhetővé, addig csak egy elutasító üzenetet kaptunk. De a Netflixnél bevált, VPN alapú trükkök, amik elhitetik a szerverrel, hogy máshonnan használjuk a szolgáltatást, az Ubernél nem működnek. A rendszernek az a lényege, hogy a saját címünkre rendelhetünk taxit, és már a rendelésfelvételnél lebuktatjuk magunkat: ha Alaszkából internetezünk, nem rendelhetünk kocsit a Kerepesi út 75-be. (Főleg, hogy az Uber működését Alaszkában is felfüggesztették.)

Ha a magyar törvényhozás úgy dönt, hogy betiltják az Ubert, az Apple, a Google és a mobilszolgáltatók közreműködése elvileg meghozhatja a várt eredményt. De ez még az olyan, erősen a piacgazdaságra épülő jogállamokban sem ment két nap alatt, mint amilyen Németország, és hónapokon át tartó tüntetések, házkutatások, adóellenőrzések és tárgyalások előzik meg. Hát így néz ki a gyakorlatban, hogy oldják meg és kész.