Boldogabbá tesz minket a kedvesség, mint a magasabb fizetés

További FOMO cikkek
-
Sebestyén Balázs páros lábbal szállt bele Szoboszlai Dominikba
- Újabb fordulat az egykori magyar labdarúgó halálát okozó taxis ügyében
- Busás sikerdíj a legjobb szeretőnek az 1057 férfivel ágyba bújó influenszertől
- Annyi arany gyűrű tűnt fel a képernyőn, hogy a legcsicsásabb zaci is megirigyelhette
- Sztrókot kapott a NOX egyik alapító tagja, ki kellett hagynia a legnagyobb koncertjét
Az Oxfordi Egyetem jólléti kutatóközpontja, a Gallup és az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata ezúttal is közösen együttműködve hozták létre a World Happiness Report jelentést. Ez pedig nem kis munka, több mint 140 ország jólléti adatait elemzik, a céljuk pedig az, hogy a nemzeti kormányok a társadalmi és gazdasági fejlődés elérésének és mérésének meghatározásakor nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak a boldogságnak és a jóllétnek.
„A világ hidegnek, ijesztőnek és kegyetlennek tűnhet, de ha nyitott vagy, megláthatod, hogy rengeteg kedvesség rejlik benne” – olvasható az új kiadványban. Az idei jelentés különös figyelmet szentelt az emberek közösségükkel szembeni elvárásaira és jótékony cselekedeteire is. A riport három kategóriába sorolta a nemes lelkű tevékenységeket: pénzadományozás, önkéntes munka és jótékonykodás egy idegennel szemben.
Egyértelműen pozitív, hogy az adatok alapján a világ 70 népességének százaléka tett legalább egy nagyvonalú cselekedetet az elmúlt hónapban. Bár a koronavírus-járvány idején tapasztalt csúcshoz képest ez a szám csökkenő tendenciát mutat, a riport szerint még mindig javulást jelent a bezárás előtti időszakban mértekhez viszonyítva. Dr. Felix Cheung, a World Happiness Report társszerzője úgy gondolja ez az arány nagyon biztató, és elégedettségét fejezte ki: „Nézzük meg jól ezt a számot, amitől kiválóan érezzük most magunkat. Tízből hét ember körülöttünk tett valami szépet az elmúlt hónapban”.
Jónak lenni jó, az emberek mégis pesszimisták
Ilana Ron-Levey, a Gallup közösségi szektoráért felelős ügyvezető igazgatója szerint bizonyított tény, hogy a jó cselekedetek megtétele mind a címzettet, mind a cselekvő személyt örömmel tölti el, és a jóindulat kulcsfontosságú lépés lehet a boldogság érzésének javítása érdekében. Úgy véli továbbá, hogy bár az adományozás, vagy egy óra önkéntes munka elvégzése jelentéktelennek tűnhet azon a listán, amely a boldogságunkhoz vezet, az adatok szerinte mégis mást mutatnak.
A nagylelkű cselekedetek még a magasabb fizetésnél is jobban előre vetítik a boldogságot
– fogalmazta meg sokak által bizonyára megkérdőjelezhető véleményét.
És hogy mit mond a tudomány? Dr. Lara Aknin egyetemi szociálpszichológia-professzor tanulmányában vizsgálta a jóindulat hatásait. Ennek eredményekét arra a következtetésre jutott, hogy azok az emberek, akik másoknak segíthetnek, boldogabbak, mintha saját magukra gondoltak volna először. Hasonló mintát vélt felfedezni más országokban is, például Dél-Afrikában, Ugandában és Indiában. „Szuperszociális faj vagyunk. Szerintünk a nagylelkűség segít kiépíteni és fenntartani ezeket a kapcsolatokat” – idézi Aknint a CNN.
A World Happiness Report társszerzője, Felix Cheung kiemelte, hogy a felmérésben arra is kíváncsiak voltak, hogyan érzékelik az emberek az őket körülvevő kedvesség mértékét. A résztvevőktől az kérdezték, számítanak-e arra, hogy ha elvesztik pénztárcájukat, akkor azt valaki visszaadja nekik. A kutatók a vizsgálatot úgy szűkítették le, hogy megnézték, az emberek a szomszédtól, a rendőrségtől vagy egy idegentől várják-e vissza a tárcát. Az eredmények szerint a megkérdezettek nagyobb valószínűséggel hitték azt, hogy amennyiben megtalálják az elveszett holmit, a visszaszolgáltató fél a szomszéd vagy egy rendőr lesz, mintsem egy idegen.
Az elveszett pénztárcát visszaadó idegen nagyon-nagyon fontos a társadalomba vetett bizalom szempontjából
– hangsúlyozták.
A kutatók emellett össze is tudták hasonlítani az elvárásokat a valósággal. Egy korábban elvégzett kutatáse alkalmával a világ különböző városaiban pénztárcákat dobtak le a földre, hogy elemezni tudják a helyi lakosok válaszait arra, hogy szerintük mi fog történni. Szinte mindenhol drasztikusan alábecsülték annak a valószínűségét, hogy egy idegen fogja visszaadni a tárcát. „Ezt az eltérést nevezik empátiaszakadéknak” – tette hozzá Aknin, majd kiemetle:
"Ha a legrosszabbat feltételezzük másokról, az befolyásolja, hogyan lépünk kapcsolatba a világgal. Ha így teszünk, akkor félve sétálunk a világban, és ez hatással van a saját jóllétünkre."
A szakadékot be lehet zárni
A kutatók azt mondják, nem kérik az emberektől, hogy indokolatlanul optimisták legyenek, azonban úgy vélik, ha ki tudják fejleszteni magukban a bizalmat mások felé, és el tudják várni a kedvességnek ezt a szintjét, akkor sokkal boldogabbak lesznek. Aknin úgy gondolja, a jelentés rámutatott arra is, hogy az emberek felfogása mások kedvességétől javult, amikor társadalmi kockázatot vállaltak. Továbbá megmutatta azt is, mi a legjobb módja annak, hogy az emberek jóindulatú cselekedeteket hajtsanak végre boldogságuk fokozása érdekében. Lara Aknin ezt 3 C-nek hívja.
- Első C: Másokhoz való kapcsolódás. A jótékonykodáskor nagyobb valószínűséggel érezzük magunkat boldogabbnak, ha személyes közelségből érzékeljük a cselekedeteink súlyát – például ha meghívunk valakit kávéra ahelyett, hogy küldenénk neki pénzt, hogy vegye meg saját magának.
- Második C: Önszántunkból való cselekvés. Jobb érzéssel tölt el bennünket egy nemes lelkű tevékenység elvégzése, ha azért tesszük, mert szerettük volna, nem pedig azért, mert kötelességünknek éreztük.
- Harmadik C: Egyértelmű érzékelés. Ha olyasmit teszünk, aminek látjuk a hatását vagy a hasznát, akkor valószínűleg ez fogja nyújtani számunkra a legnagyobb beteljesülést.
A szakértők szerint egy másik mérőszám is árulkodhat a kedvesség és a boldogság közötti kapcsolatról, mégpedig az egyedül étkezők aránya. Véleménye szerint ha valaki folyton egyedül eszik, vagy ha nincs valakije, akire támaszkodhat szükség idején, és ha a közösségbe vetett hitét elveszti, akkor valószínűleg kevesebb jóindulatú cselekedetet fog elvégezni, ami hatással van az ember boldogságára.
„Ezek a tényezők együttesen elszigetelődést és a társadalmi kapcsolatok hiányát eredményezik, ami hatással lehet a boldogságunkra” – mondta Ron-Levey. Hozzátette azonban, hogy ez nem mindenhol igaz. A közösség és a társadalmi kapcsolatok érzése „az egyik legfontosabb magyarázata annak, hogy Finnország és a skandináv országok évről évre a boldogsági rangsor élén maradnak”.
(Borítókép: Shutterstock)