Bulvárforradalom: Gáspár Győző nem akar tovább Győzike lenni

DSC8056
2022.09.21. 12:46
Gáspár Győző a jövőben teljesen más arcát akarja megmutatni az egész országnak. Az Indexnek adott interjújában meglepő céljai mellett a bulvár álságos oldaláról is beszél.

Gáspár Győző 2000-ben a Romantic együttessel robbant be a köztudatba. Kilenc év alatt a formációnak tizenegy lemeze jelent meg, majd 2009-ben a Romantic gyakorlatilag megszűnt. Vagy mégsem?

A Romanticnak nincs vége, továbbra is nagyon sok a megkeresésünk, de nyilván már nem olyan gyakran kerülünk színpadra, mint korábban. Persze a legnagyobb fesztiválokon ott vagyunk még mindig, de próbálunk mind a hárman mást is adni az embereknek, mint a zenénk. Katinka és Zsuzsi tanít, gyerekeket segít, én pedig egy ideje azon dolgozom, hogy valamit a jövőben majd én is visszaadjak az országnak azért a sok-sok szeretetért, amit kaptam eddig tőlük. Ez az elhatározás nem új, több éve keresem a lehetőséget, hogy mást is vállaljak, mint amit eddig tettem.  

Győzike megszületik

Az együttes jelen van a rádiókban is?

Ma egy rádióba bekerülni baromira nehéz, és leginkább csak akkor sikerülhet, ha valakinek a valakije vagy. Más formákban is meg kell próbálni eljutni a hallgatókhoz. De ezt csak nagyon hosszú évek alatt, gyakorlatilag két évtized alatt tanultam meg. Amikor 1999-ben az egyszerű vidéki cigánygyerek betört a televízióba a lányokkal együtt, az hatalmas dolog volt. 2000-ben már mi lettünk az év felfedezettjei a TV2-nél. Folyamatosan jöttek a hazai és határon túli megkeresések, egyértelműen sikeresek voltunk. Aztán az RTL Klub megkeresett a Győzike Show ötletével.

Azonnal igent mondott?

Először kaptam egy DVD-t, az Osbourne-show volt rajta. Megnéztem kétszer egymás után, és egyszerűen nem értettem mindazt, amit láttam. Aztán mikor elkezdtük forgatni az adásokat, rögtön a helyére került a fejemben minden. Az emberek imádták nézni, és mi megszolgáltuk a bizalmat, messze többet adtunk a csatornának, amit ők még csak remélni is mertek tőle. Természetesen én is hálás voltam a lehetőségért, mert kiderült, hogy a zene mellett szórakoztatni is tudok, sőt ekkor lettem az a karakter, aki további 20 éven át meg tudott maradni a médiában.

Az ország szemében én lettem Győzike, és most, az elmúlt néhány évben szembesülök leginkább azzal, hogy mennyire nehéz ebből kiszabadulni és valódi értékteremtő feladatok felé fordulni.

Szeretnék a jövőben Gáspár Győző is lenni végre újra, az az ember, akinek tisztességes szakmája van, érzelmei, új céljai, nehézségei, kudarcai, belső vívódásai és komoly tervei is. Mint minden embernek. Három életre elég életet éltem meg már eddig is, nagyon sok mindent láttam, nagyon sok mindenen keresztülmentem, és talán mostanra ülepedett le bennem ez a rengeteg inger, tapasztalás, megélés.

Bulvárforradalom

Mit szeretne elérni Gáspár Győző? Még mielőtt beszélgetni kezdtünk volna, elhangzott a bulvárforradalom kifejezés, ami nagyon radikálisan hangzik. Mit ért pontosan ez alatt?

Meg kell újulnia a bulvárnak. Meg az egész celebvilágnak, celebuniverzumnak is meg kell változnia. Több mint húsz éve vagyok a része annak, amit a mostani bulvárvilág jelent. Láttam, hogy hogyan alakult ki, hogyan erősödött meg, milyen érdekeket szolgált ki. Nagyon sokak gazdagságát hozta el, és nagyon sokan voltak azok is, akiket csúnyán kihasznált, átvert, becsapott. 

Nálam jobban kevesen ismerik ezt a közeget, és talán pont ezért kell azok között is az elsők egyikének lennem, akik kimondják végre, hogy ezen változtatni kellene. A mindennapi ember lelkesen falja, habzsolja a bulvárt, miközben látványosan undorodik tőle, és értéktelennek tartja. 

Szeretném elérni, hogy továbbra is akarják az emberek a bulvárt, de immár értékeket is lehessen kínálni nekik. És akkor a látványos elutasítás is kevésbé lesz talán jellemző, miközben pedig tényleg nagy kanállal mernek belőle az emberek addig, amíg világ a világ, mert a szórakozásukhoz ma már ez is hozzátartozik. 

A forradalom lehet, hogy erős szónak tűnik, de igenis kell a változás. Az embereket nem lehet tovább csakis baromságokkal traktálni. Sőt. Lassan már becsapni sem hagyják magukat, egyre többen kapcsolnak el, amikor a tehetségkutatóban előre megrendezett balhék vannak, és érdekes módon pont a nézőknek lesz szégyenérzetük emiatt. Nekik ciki ma már az, amit látnak.

Az emberek többsége – ha bevallja, ha nem – fogékony a bulvárra. Sokan szeretnek elborzadni, irigykedni. Hogy lehet ezt úgy megjeleníteni, hogy teret kapjanak ebben a közegben a valódi értékek?

A bulvár ereje leginkább abban van, hogy képes nagyon széles rétegeket és könnyen elérni. És ez egy nagyon fontos dolog. Az információ, a történés, a valamiről való hír eljuttatása most a leggyorsabb és a legszélesebb körű a világban. A közösségi média pontosan ezt biztosítja. Az a nagy kérdés, hogy ezek a hírek, történések és információk mit jelentenek, mit adnak a világnak. És ha felelősséget is fel lehet velük vállalni, meg a társadalomra is pozitív hatást tudnak gyakorolni, akkor az már mindjárt értékesebb, mint előtte.

Ha csak a hülyeség, a szenzációkeresés, meg a botrány teszi ki a bulvárt, akkor az emberek csak azzal találkoznak. Ha ezek mellett megjelennek komolyabb, felelősebb dolgok is, akkor tettünk érte, hogy változzanak a dolgok. De mondok egy nagyon egyszerű példát. A Covidban tavaly és tavalyelőtt a bulvár leginkább azt kereste, hogy hányan haltak meg, melyik celeb nem oltja be magát, vagy hogy azt szántszándékkal fejlesztették ki, azért, hogy csipet ültessenek vele az emberekbe. Mert a bulvárnak ez kellett. 

De a széles és azonnali, gyors elérés arra is jó lett volna, hogy az emberek valós információt kapjanak arról, hogy miért fontos a megelőzés, a karantén, vagy hogy az összeesküvés-elméleteknek nem szabad felülni. Erre azonban rá kell venni, sőt rá kell szorítani a bulvárt formáló szereplőket. Fel sem fogják a kreatív producerek, hogy mekkora felelősség, amit csinálnak, sokuk még le is nézi az átlagos nézőt, miközben meg belőle él. Az egyszerű emberből, akik bekapcsolják a tévét, és azt nézik, amit éppen ő nagy büszkén kitalált és az emberek elé tesz. Okos emberek a kreatívok, de a tudásuk a jövőben több értéket is teremthetne vagy közvetíthetne.

Egy őszinte pillanat

Évekig abból kovácsolt tőkét, hogy egy egész országgal elhitette, Győzike a buta cigány. Hogy lehet ebből húsz év után kitörni?

48 éves lettem idén, és elég volt ebből a szerepből. Elegem lett abból, hogy előre megírt forgatókönyv szerint kellett bohócot csinálnom magamból és az egész családból. De én vállaltam. Mint ahogyan azt is, hogy megpróbálok úgy a bulvár és a média része maradni, hogy közben értékeket is teremtek. Nagyon fontos megosztanom, hogy amíg én sokaknak még mindig a buta, de szerethető cigány fiú vagyok, addig Bea nagyon komoly munkát tett abba, hogy ma már tízezreket segít a konyhában és az étkezési szokások megújításában. 

Ugyanígy ki kell emelni, hogy Evelin és Virág is valódi értékeket teremtenek önállóan is, azaz anélkül, hogy az apjuk bohóckodása mentén élnék az életüket. Evelin kitűnő tanuló, intelligens, tájékozott, nyelveket beszélő, és nagyon sok ambíció van benne. Virágot érdekli a gasztronómia, és nem is tanulhatná jobb helyen, mint a Gundelnél. Ezek fontos tények, és azt mutatják meg nekem minden egyes nap, hogy a családom már évek óta eltökélt abban, hogy önállóan is értékes legyen. És bár én vagyok a családfő, a nevemhez volt köthető minden, rá jönnöm arra, hogy itt bizony én megyek őutánuk, és én érkezem meg legutoljára oda, hogy másfajta értékeket is teremtsek, mint eddig. 

Irigyeljük a celebeket?

Ez az első fontos dolog, amit tisztázni kell. A celebekről, ismert emberekről sokan hiszik azt, hogy minden az ölükbe hullik. De ez nem így van. És nyilván könnyebb egy tévéműsorban szerepelni, mint egy gyárban három műszakban dolgozni, de közben higgye el mindenki, hogy nagyon sok árnyoldala is van a sztárságnak. Nagyon kevesen bírják ki anélkül, hogy ne legyen valamilyen pszichés betegségük, vagy ne torzuljon az énképük vagy a világlátásuk. 

Sokan nem tudják, milyen könyöklés és konkurenciaharc megy, nemcsak a tévécsatornák, hanem a celebek között is. És ez tönkreteszi sokak párkapcsolatát is. Beával gyakorlatilag az utolsó olyan sztárpár vagyunk Kordáék mellett, akik legalább két évtizede együtt vannak, és közösen is tervezik a jövőt. Ez, azt gondolom, igenis egyfajta érdemi teljesítmény. 

Miközben senki előtt nem titkolom, hogy rendszeresen kell lelki-mentális tanácsadó, igazi szakember nekem is, mert ennyi mindent nagyon nehéz elviselni hosszú időn keresztül egészségesen. És amikor én a változást keresem, akkor azt is remélem, hogy úgy tudok elsőként én megváltozni, hogy új dolgokat is lássak, megértsek a világban és a világból. Ha ez így lesz, akkor megérte azon elsők között lennem, akik változni és változtatni akarnak. 

Nemrég részt vett a Békemeneten, ezzel nyíltan is vállalta a pártszimpátiáját.

Azt az eddigi életem során már megtanultam, hogy minden politika. Vagy hogy mindenből lehet politikát csinálni. És azt lehet valami ellen és valamit támogatva is felhasználva. A Békemeneten azért vettem részt, mert demonstrálni akartam, hogy az emberek éljenek békében egymás mellett. Még a családom sem tudta, hogy elmegyek. Otthon azt mondtam Beának, hogy az edzés után még maradok kardiózni a teremben. Anyósom hívta fel a feleségemet, hogy azonnal kapcsolja be a tévét, mert ott vagyok a menetben.

Úgy gondolom, mindenkinek az alapvető joga, hogy eldöntse, mit akar támogatni. Akkor, amikor egy olyan bulvárszereplő, mint én, elmondja, hogy mit gondol egy kormányról és annak a munkájáról, akkor valahogy ezt az alapvető jogot, ami mindenkinek jár, azt sokan el szeretnék venni, de legalábbis elvitatni az ismert szereplőktől.

Hogy ők ne álljanak oda egyik oldal mellé se. Vagy ha van is politikai véleménye, azt ne tegye közszemlére. Én viszont azt gondolom, hogy ez senkitől sem vehető el. Sem az, hogy odaálljon valami mellé, sem az, hogy azt nyilvánosan fel is vállalja.

Az, hogy nekem a Fidesz politikája szimpatikus, azt a baráti környezetem régóta tudja. Azok is, akik a baloldalra szavaznak. De főleg egy olyan megyében, mint Nógrád, ahol csakis az elmúlt 10 év hozott végre változást és reményt az embereknek, ott igenis be kell végre látni, hogy a segítséget, a támogatást attól kell elfogadni, aki adja, főleg, ha a másik oldal gyakorlatilag semmilyen épkézláb javaslatot nem kínált. A Fidesz megszolgálta, hogy rájuk szavazzak, mint ahogyan nagyon sok más észak-magyarországi településen is a romák jó szívvel tették ezt. Sok helyen járok, nekem ezt bátran elhihetik. Az, hogy időközben beléptem a Fideszbe, az elsősorban annak szól, hogy tanulni szeretnék. Megismerni ezt a közeget, vállalni azt, hogy akár még változtatok is a saját harsányságomon, de közben tenni azért, hogy fontos dolgok a bulvárnak köszönhetően sok emberhez eljutva, illetve azokról folyamatosan beszélve segítsék a társadalmi változásokat is.

Beszélni a tabukról

Milyen változásokra gondol?

Sok fontos társadalmi kérdés van, amivel foglalkozni kell. Korábban is próbálkoztam errefelé mozdulni, de eddig kevesebb szó esett róla. Elsősorban arra gondolok, hogy a cigányságon belül sok dolgon kell változtatni. És minél többet és minél többen beszélünk erről, annál könnyebb lesz elfogadtatni, hogy ezek fontos dolgok, és nem söpörhetők a szőnyeg alá. Tabuk, amiken változtatni kell. 

Milyen tabuk?

Kevesen tudják, de éveken át jártam korábban a hazai börtönöket, és próbáltam segíteni abban, hogy bizakodó, pozitív emberek jöjjenek majd ki onnan a szabadulásuk után, és ne kerüljenek vissza. Ehhez én nyilván egyedül kevés vagyok. De ha csak egy órára is elhitték, hogy a Gáspár Győző látja bennük az értéket és a reményt, azt, hogy a szabadulás után is alakulhat jól vagy jobban az életük, akkor már megérte. De ehhez el kellett döntenem, hogy bemegyek közéjük, és el kellett hitetni magammal, hogy kíváncsiak lesznek rám, és adhatok nekik valamit. Miközben a társadalom nem akarja megérteni, hogy mennyire nem könnyű ezeknek az embereknek a visszailleszkedés. Életük végéig küzdenek saját magukkal, a környezetükkel, a munkaerőpiaccal. 

Két lányom van, akik az ország előtt nőttek fel. De van egy csomó cigány lány, akiket senki nem lát, és akiknek nagyon sok nehézségük van. Mert nem engedik őket tanulni, vagy nem házasodhatnak úgy, ahogy szeretnének. És sokuknak Bea ma már egy példakép. És bár nem lehet mindegyikük Bea asszony, de azt láthatják, hogy van más is, mint ami otthon veszi körül őket. 

Vagy mondok még egy nagyon fontos dolgot. A cigányoknál a házasélet meg a szex tabu. Vagy nagyon nehéz róla beszélni. Ebben is változás kell. Azért tabu, mert sok régi rossz szokás nem engedi, hogy legalább a családok foglalkozzanak vele. Mert a közösség szerint nem illik. És ha én nem mondom ki, hogy kell a változás, akkor ki más? 

Nagyon sok ilyen dolog van, és ezekkel végre valakinek foglalkoznia kell az ismert emberek között is, mert ránk talán jobban figyelnek. Kevesen tudják, van egy alapítványunk is, ami kimondottan ezekkel a kérdésekkel akar foglalkozni, amelyhez sikerült egy nagyon megbecsült és komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező szakértői gárdát toboroznom. 

Milyen alapítvány?

A Mi Is Létezünk Alapítvány. Szeretnénk olyan programokat megvalósítani, amelyek segítenek abban, hogy a cigány lányok addig tanuljanak, ameddig csak lehet, és hogy elhiggyék, hogy semmivel sem kevesebbek, mint a fiúk. Szeretnénk a fiúkat is nyitottabbá tenni, idejekorán beszélni arról, hogy mekkora felelősség a korai szexuális élet, a gyermekvállalás, vagy hogy hogyan kellene felkészülniük arra, hogy egy párkapcsolatban egyenrangú fél legyen mindenki. 

Kimondottan szeretnénk segíteni a helyüket kereső hátrányos helyzetű fiatalokat – főleg azokat, akik nem a vér szerinti szüleikkel nőttek fel –, de komoly gondnak látjuk azt is, hogy a sport és az egészséges életmód felé fordulás szintén nincs jelen sokszor a vidéki cigány közösségekben. 

Bea örömmel segít majd abban, hogy még többen akarjanak tudatosabban étkezni és élni – megfizethető áron, praktikusan, egészségesen –, Evelin pedig azt szeretné elérni, hogy a lányok tanuljanak, és ehhez még idén szeretne egy kisebb szakmai javaslatcsomagot megküldeni több minisztériumnak és az UNESCO Magyarország számára.

És én magam is keresem a feladatokat, és biztos, hogy segíteni tudok majd abban, hogy a helyi közösségeket összefogásra, egymás belső támogatására bírjam. Ez is komoly hiányosság, sok helyen a cigányok között már nincsen meg az a szolidaritás, mint korábban, már nem segítenek egymásnak úgy, ahogyan az nehéz időkben pedig szükséges lenne.

Akkor agyő, bulvár-Győző?

Nem. Egyszerre akarok az az ember lenni, aki eddig is voltam, és akit örömmel fogadnak a legkisebb faluban is, de közben szeretnék olyan ember is lenni, akit komolyabban vesznek azok, akik döntéseket hoznak, vagy akik a politikát csinálják. És van egy dolog, amit csak ez a kettős szerep tud hozni: a bulvárt és a fontos közügyekre való egyszerre történő figyelemfelhívást és az emberek meggyőzését. És ennek a részese akarok lenni. 

Közben nyilván továbbra is számít rám a TV2, hamarosan láthatnak majd a nézők minket Beával egy utazós realityben, nagyon sok felkérésem van itthon és határon túli helyekről is, folyamatosan keresnek meg szponzorok, kaptam felkérést egy online tehetségkutatóban való részvételre is, szóval a régi, klasszikus Győző még itt van. De közben nagyon szeretném, nagyon dolgozom azon, hogy az új Győző is megérkezzen hamarosan. Tele vagyok, illetve Beával és a család minden tagjával közösen tele vagyunk tervekkel. 

Kimondottan büszke vagyok rá, és nagyon jólesik, hogy ebben mindenki támogat, mindannyian számíthatunk egymásra, sőt Virág leendő férje, Krisztián is biztat, aki egy megyei politikai ifjúsági szervezet vezetőségi tagja, és bár nem az én korosztályom, de ő is érti, hogy mit szeretnék. A vele való beszélgetések arról győznek meg, hogy a mai fiataloknak is foglalkozniuk kell közügyekkel, országos és helyi politikával.

Realityterv a börtön utáni életről

Az alapítvány akkor hamarosan kilép a fényre?

Igen. Egy komoly szakmai tapasztalatokkal bíró szakértői csoport áll majd ebben a dologban mellettem, és ez is újszerű, mert a menedzselése a dolgoknak nem arról szól, hogy egy stylist kitalálja azt, hogy milyen inget vegyek fel egy interjúhoz. Ez egy összetett folyamat, amelyben egyszerre fejlesztjük az alapítványt, annak együttműködői körét, a család minden tagját, keressük a szakmai partnereket, szponzorokat, mindenkit, aki egyetért a céljainkkal. De közben tanulni is szükséges. És lehet, hogy az olvasók kinevetnek, de én hetek óta tanulom az unió fejlesztéspolitikai alapjait, vagy azt, hogy hogyan alakul a magyar munkaerőpiac jelen pillanatban, meg hogy mit jelent a vidékfejlesztés. Ezek fontos dolgok, és valószínű, hogy a velem kritikus hétköznapi kommentelő sem veszi a fáradságot, hogy elolvassa, mit jelent a duális szakképzési rendszer. Nekem már csak a lányok miatt is fontos, mint felelős apa, hogy értsem a világot, amelyben majd meg kell, hogy találják a helyüket.

De ez a hozzáállás és új tudás abban is segíthet, hogy én is és az alapítvány is hiteles legyen, ami pedig valóban ahhoz kell, hogy a bulvárt és a közéleti, közjó érdekében vállalható dolgokat összekössük. És ehhez örömmel várok bárkit, aki csatlakozni szeretne.

A mostani fontos problémák között foglalkozni akarunk az energia-vészhelyzettel. Sok nehéz sorsú családnak komoly gondjai lesznek ezen a télen, fontos, hogy a lehető legtöbbnek legyen tüzelője, és készüljön fel előre a télre. Akár csak azzal, hogy rendbe hozza a tetőt a szomszédjaival közösen, vagy beüvegezi az ablakot. Vagy vesz egy jobb kályhát. Vagy megtanulja, hogy mit égessen, és mit ne. Vagy nagyon aktuális dolog most, a napokban: a HPV-oltást ingyen adja az állam a 12 év feletti fiúknak és lányoknak. Sok helyen vannak már cigányok is, akik élnek ezzel a dologgal, és ez nagyon jó. De ennek is több helyre kellene eljutnia a családokhoz, és beszélni kell a legutolsó cigánytelepen is a szülőkkel arról, hogy ez fontos, és engedjék a gyerekeknek az oltást. 

Bea nagyon sikeres a szakácskönyveivel, ő kimondottan hisz benne, hogy mindenki tud változtatni az életmódján és az étrendjén, azaz lehetne tenni azért, hogy a cigányok se legyenek olyan sokan cukorbetegek és elhízottak, mint most. 

De az egyik legkomolyabb projektnek egy realityt tervezünk, amelynek az előkészületei, illetve a formátumnak a végső meghatározása már zajlik. Ebben azt szeretnénk bemutatni, hogy mennyire nehéz a börtön után visszailleszkedni a társadalomba. Ha nő vagy, akkor pedig még inkább. Még senki nem mert ilyet a nagyközönség elé tenni. 

Hiszünk benne, hogy érdekes és hasznos próbálkozás lesz, akár kapva kap érte valamelyik csatorna, akár nem. Ha itthon nem, akkor majd külföldön, mert a formátum itt, a térségben bárhol alkalmazható, és hasonlóak a társadalmi viszonyok több országban is. 

De ha sikerül itthon megcsinálni, akkor ez tényleg a valóságot mutatja majd meg, szemben a megtervezett, forgatókönyvekben megírt realitykkel. Nagyon fontos, hogy nem akarjuk cigányspecifikusra kihegyezni, mert a reményeink szerint cigány és nem cigány szereplők közösen próbálnak majd visszailleszkedni a társadalomba, és talán azt is láthatjuk, hogy ebben milyen különbségek jelenhetnek majd meg.

Egy év múlva Győzikével csinálunk interjút, vagy Gáspár Győzővel, aki sikerre vezette az alapítványát?

Mindent megteszek, hogy az utóbbival. És remélem, nem kell egy évet várni rá.

(Borítókép: Gáspár Győző. Fotó: Kaszás Tamás / Index)