Csodaesélyes Kiyomizu: a túlélhető halálugrás temploma

Már csak tizenegy hétig szavazhatnak a világszerte erre kedvet és indíttatást érzők, hogy a svájci Új Hét Csoda Alapítvány nemzetközi játékában kialakuljon a végső sorrend. Az emberiség kulturális és civilizációs örökségének újrafogalmazásában huszonegy csodálatos, emberkéz építette építményre lehet szavazni, közülük az egyik legkevésbé ismert és talán épp ezért az esélytelenek közt bújik meg a távolkelet következőkben bemutatandó kincse.

A Kiyomizu templom

A kiotói templomok és paloták több mint ezer éves múltra tekintenek vissza, Japán történelmében betöltött kulcsszerepük miatt 1994-ben világörökségi védettséget kaptak. A buddhista Kiyomizu templom, a császári város legismertebb látványossága, a régi Kioto egyik történelmi jelentőségű műemlékeként része ennek a páratlan építészeti és vallási együttesnek.

Időszámításunk szerint 800 körül épült (egyes források szerint 798-ban, mások szerint 778-ban) és mint Kiotó sok temploma, a Kiyomizu templom is többször megsemmisült az évszázadok háborúskodásaiban. Jelenleg látható formájában több mint 470 éve óta magasodik a város fölé, a Kiotó keleti peremén hullámzó dombok egyikén.

A templom neve egész pontosan Kiyomizu-dera, azaz a "Tiszta víz temploma", és tulajdonképpen nem is egy templomról van szó, hanem 16 szentélyt neveznek összefoglaló néven így, noha általában közülük a legnagyobbra, az Otowasan templomra gondolnak az esetek többségében.

Az első szentélyt egy buddhista pap, Enchin építette itt (a Kiyomizu egyébként a buddhizmus egyik legrégebb ágának, a Hossónak otthona). A legenda szerint a papnak volt egy látomása, hogy a Yodo-folyó forrásánál tiszta vizet talál. Amikor elindult megkeresni az álmában látott, a sziklák közül lezúduló aranyló patakot, egy öregemberrel találkozott. Az öreg - aki egy fatörzsön üldögélt - elmesélte Enchinnek, hogy az utóbbi kétszáz évet Kannonhoz, a könyörületesség 11 arcú és ezerkarú istenéhez imádkozva töltötte. Az öreg azt kérte Enchintől, hogy vegye át a helyét, míg ő elindul egy zarándoklatra. A fiatal papnak búcsúzóul azt mondta, hogy a korábban ülőhelyéül szolgáló fatörzs kiváló alapanyaga lenne egy Kannon képmásnak. Enchin azonban hiába várta az öreg visszatértét. Keresésére indult, de a közeli hegy csúcsán csak egy pár lábbelit talált. Ekkor jött rá, hogy az öreg maga Kannon volt és hogy visszatért az egekbe.

Klikk a képre!

Amikor Kammu, az ötvenedik japán császár 794-ben Kiotóba költöztette a fővárost, egyik tábornokának, Sakanoue Tamuramaronak adta a tróntermet szolgálataiért cserébe. Tamuramaro aki szintén Kannonnak volt híve, Enchinnek adományozta a tróntermet, hogy legyen az a szentély fő terme. A bámulatos precizitással és mérnöki tudással felépített faszerkezetes épületeket a következő évszázadokban többször is elemésztette a tűz, de mindannyiszor újjáépítették. Az itt található szentélyek többségét 1631-1633 között alkották újra Tokugawa Iemitsu sógun parancsára, a fő terem tetőzete ciprusfából készült, visszautalva ezzel arra, hogy eredetileg az épület a császár trónterme volt.

A "Tiszta víz temploma" név a templomegyüttes területén található három forrásra utal, a helybéliek hite szerint aki iszik a kis vízesések vizéből, az részesül a templom istenségének áldásaiból - többek között egészséget és hosszú életet remélnek az ide elzarándoklók.

A központi épület különlegessége a domb alatti mélység fölé épített terasz, a Kiyomizu no butai, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik Kiotóra, különösen tavasszal és ősszel, amikor a környező erdők ezer színbe öltöznek. A teraszt 139 gerendapillér tartja, és az alatta lévő 13 méteres mélységgel kapcsolatban van egy Edó korszakból eredő hiedelem, ami szerint ha valaki innen leugorva túléli a zuhanást, akkor teljesül a leghőbb kívánsága. Az Edó kor történetírói több mint kétszáz ugrást jegyeztek fel, a magukat levető zarándokok négyötöde túlélte a zuhanást.

Bár a lentebb burjánzó növényzet elvileg ma is jó esélyt adna a túlélésre, napjainkban szigorúan tilos az ugrás. Az ide látogatók a halálugrás helyett beérhetik egy másik hiedelem felelevenítésével. A szerelem istenének szentelt Jishu templom előtt van két szikla, egymástól jó pár méter távolságra. Aki becsukott szemmel eltalál az egyiktől a másikig, az a mítosz szerint megtalálja az igaz szerelmet az életben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!