Öt év börtön a csoportos erőszakot elkövető futballistáknak

Sem a három vádlott, sem a sértett nem jelent meg a Fővárosi Bíróságon kedden, amikor jogerős ítéletet hirdettek Szende András és két társa ügyében. A másodfokon eljáró bírói tanács most kihirdetett határozatában helybenhagyta a 2004. szeptember 7-i elsőfokú ítéletet, ami öt-öt év börtönnel sújtotta a "rendkívül durva erőszakos közösüléssel" vádolt fiatalembereket. A vádlottak közül kettő a magyar teremlabdarúgó-válogatott tagja volt a bűncselekemény idején.

Az elsőfokú ítélet ellen a magukat ártatlannak valló vádlottak fellebbeztek, azonban a bíróság nem találta alaposnak a védői indítványokat. Az ügyvédek elsősorban eljárásjogi szabálytalanságokra hivatkoztak, de ilyet végül nem talált a másodfokú bíróság.

Nem egyezett bele

A jogerős ítélet részletes indoklásában a bíró kifejtette, hogy az elsőrendű vádlott térdsérülése nem lehett olyan fokú, hogy a vádban szereplő tettet ne tudta volna elkövetni. Az erőszak ugyanis még 2000-ben történt, és a védelem által felhozott orvosi papírok egyfelől évekkel későbbiek, másfelől az azokban leírt "mérsékelt hajlítási képességcsökkenés" valószínűleg nem akadályozta abban a vádlottat, hogy az ágyra térdeljen és erőszakkal orális szexre kényszerítse a 25 éves áldozatot.

A sértett vallomását alátámasztó erős bizonyítékként értékelte a bíróság azt is, hogy az erőszakba fulladt éjszaka után a nőgyógyásznak egy erősen felcsúszott tampont kellett orvosi úton eltávolítania a lány szervezetéből, a méhnyak tájékán pedig a tampontól származó fájdalmas bevérzéseket talált az orvos. A bíróság szerint úgy közösülni három férfival is, hogy a tampon bennmarad, rendkívül fájdalmas, ezért elképzelhetetlen, hogy mindez a lány beleegyezésével történt volna.

A lány által elmondottakat támasztja alá a bíróság szerint a traumát kivizsgáló pszichológus szakvélemény is, valamint az a körülmény, hogy az áldozat harminc kilogrammot hízott a történtek után, levágatta és feketére festette hosszú szőke haját.

A bíróság azt a védekezést is elutasította, hogy a diszkóban sokáig szórakozó lány szigorú apjától való félelmében találta ki a történetet, mivel ez egy huszonöt éves nőnél nem túl életszerű. A lány vallomásait végig következetesnek és ellentmondás-mentesnek ítélte meg a bíróság.

Nincs minek örülni

A csoportas nemi erőszak 2000 novemberében történt. A később áldozattá váló lány együtt szórakozott egy diszkóban Szende Andrással, akivel szeretett volna együtt járni. Hajnalban kettesben felmentek a másodrendű vádlott lakására, hogy ezt megbeszéljék. A lány, vallomása szerint, le is feküdt volna a fiatalemberrel, azonban körülbelül fél óra múlva beállítottak Szende társai is, ráadásul azzal a szándékkal, hogy ők is beszállnának az aktusba. Ebbe a lány nem egyezett bele, ezért erőszakhoz folyamodtak. A lány ellenállásását közös erővel törték le, leszorították az ágyra, letépték a ruháját és ez elsőrendű vádlott orális szexre kényszerítette, majd két társa "az összes szóba jöhető módon" megerőszakolta. A történtek után a fiatalemberek nem engedték el a lakásból áldozatukat, aki csak akkor tudott taxit hívni, miután az erőszaktevők elaludtak.

A vádlottak a későbbi eljárásban a közösülés tényét nem tagadták, azonban állításuk szerint nem történt nemi erőszak.

A jogerős ítélet kihirdetése után dr. Koczka Éva, a lány jogi képviselője az Indexnek elmondta, egyetért az ítélettel, de kifejtette, hogy bár megfelelő és törvényes ítélet született, ez semmit nem kompenzál, örülni sem ő, sem a tönkretett életű lány nem tud, hiszen a legjobb az lett volna, ha mindez meg sem történik. Ugyanígy nem örültek annak sem, hogy a másodfokú eljárás már nyilvános volt, az ilyen ügyekben szerinte szerencsésebb, ha a sajtó nyilvánossága nélkül hoz döntést a bíróság.

Az ügyvédnő elmondta, hogy a lány szeretné végre lezárni ezt az ügyet, és hogy a történtek ellenére megpróbál lehetőleg normális életet élni. A vádlottak egyébként igen kevés időt töltöttek fogságban, így a büntetés nagy részét le kell ülniük.