Andy Vajna esete a propagandatévézéssel

DSC 3888
2019.01.23. 07:11
2015. október 15-én délután Andy G. Vajna egy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy aláírt egy adásvételi szerződést a TV2 megvételére. A filmproducer fordulatos karrierjének legkevésbé épületes fejezete kezdődött el aznap.

Vajna azt is közölte a sajtóval, hogy Dirk Gerkens, az RTL kirúgott egykori vezérigazgatója lesz az adó főnöke, amint a GVH és a Médiatanács belemegy a tulajdonosváltásba. Gerkens felmondta a hivatalos maszlagot (imádom a tévét, a magyar piac nagyon izgalmas), de nyilvánvalóan a bosszú hajtotta, és abban a tudatban vállalhatta el a melót, ha a TV2 mögött lesz annyi pénz, amivel legyőzheti az RTL-t. Lett.

Ahogy ez ilyenkor szokásos, az új főnök (Vajna, nem Gerkens) menten tett is egy ígéretet, miszerint a TV2 két éven belül a legnézettebb adó lesz. Gerkens, aki Vajnával ellentétben nagyon is jól ismerte a magyar tévés piacot, hallgatott. A TV2 megvásárlása és NER-kompatibilissé tétele nem új keletű terv volt, Habony Árpád Vajnán keresztül már korábban is meg akarta venni (ahogy Nyerges Zsolt pár évvel korábban az RTL-t), de mocorgott a tévé körül egy kínai kontingens is, akik letelepedési kötvénnyel érkeztek ide, és olyan hálásak voltak ezért, hogy menten meg is vették volna a tévét Rogán Antalnak. És még mielőtt lement volna a nap, a sajtó elé állt Simicska Lajos üzlettársa, Fonyó Károly, aki azt állította, hogy október 13-án megvásárolta TV2 Media Group Holdings Kft. 100 százalékos üzletrészét, amit így az ügyvezetők nem adhatták volna el Andy Vajnának, és izé, ő a TV2 tulajdonosa.

Hát így indult Vajna tévés kalandja 2015 őszén.

A TV2 akkori helyzetéről sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy stabil volt. A tévét ún. management buyouttal, azaz a tulajdonostól előre meghitelezett, majd a várható reklámbevételből törlesztett összegből vette meg Simon Zsolt és Yvonne Dederick 2013 decemberében, majd később, amikor nem tudtak fizetni a Pro7Sat1-nak, Simicska Lajostól, oppardon Fonyó Károlytól kaptak kölcsönt, a cég elővásárlási jogáért cserébe. Aztán ezt a szerződést szépen megkerülték azzal, hogy azt a céget, amire vonatkozott az elővásárlási jog (TV2 Media Group Kft), kiürítették, és egy kísértetiesen hasonló nevű (TV2 Média Csoport Kft.) másikba apportálták be a TV2-t és az akkor még szerény, három tévéből álló kábelportfóliót, majd ezt adták el Vajnának.

Az üzlettel kapcsolatban volt még valami, ami a most kialakult helyzet (mármint hogy kié lesz a TV2 Vajna halála után) megvilágítására alkalmas lehet: Vajna nem a saját pénzét kockáztatta az üzletben, hanem az adófizetőkét, hiszen részben az (alapvetően külkereskedelmet támogató) Eximbanktól kapott hitelből, részben egy másik pénzintézettől kapott pénzből vásárolt be. Amivel persze papíron semmi baj nincs, ha a bank látott benne fantáziát, hát miért ne, rongyos 19 milliárd forinton csak nem vesznek össze. Vajna két évvel később kiváltotta az eximbankos hitelt, amihez attól az MKB-tól kapott hitelt, aminek 49 százalékban a világ messze legügyesebb gázszerelője, Mészáros Lőrinc a tulajdonosa, 32 százalékban meg az a Szíjj László, akivel Orbán Viktor szokott focimeccsre repülni. Ha innen nézzük, az MKB valószínűleg akkor veszi át a TV2-t, amikor akarja – a hitelszerződésben formai és/vagy másfajta hibát nem lesz nagy kunszt találni.

A cicaharc és papírlobogtatás eltartott pár hétig, de október 30-án a tévé a GVH határozata értelmében Vajnáé lett, aki kinevezte Gerkenst vezérigazgatónak, és elkezdődött az a korszak, aminek 38,5 hónapja alatt a TV2 vert helyzetből valóban utolérte az RTL-t csoportszinten, viszont erre annyi pénzt elköltött, amennyit egy valóban piaci alapon működő televízió soha nem tudott volna. A kábelportfólió megerősítése mint a siker igazi záloga már egy novemberi Gerkens-interjúban előkerült:

Jelenleg három kábeltévénk van, az RTL-nek hét. A mi tévéink közül a SuperTV2-t jól pozicionálták, de sem a Fem3, sem a Pro4 nem áll jól ezen a téren. A néző sem tudja, hogy milyen tévékről van szó, ezen sürgősen változtatni kell. Ezekkel a tévékkel viszont nem tudjuk felvenni a versenyt az RTL-lel, így be kell ruháznunk, és fel kell vásárolnunk néhány kábeltévét. Utána már csak el kell hozni a nézőket az RTL-től, és én pontosan tudom, hol vannak a nézők.

A kábeltévés bevásárlás mellett Vajna – minden bizonnyal Gerkens közbenjárásával – exkluzív szerződést kötött a Rákosi Tamás-féle IKO Productions műsorgyártó céggel, amely korábban éveken át az RTL sikerműsorait állította elő. Ahhoz, hogy az IKO házon belülre kerülhessen, a TV2-csoport saját gyártású műsorait készítő cégeket (Paprika Latino, Show & Game) ki kellett hajítani, ez előbb az Édes Élet című realityt gyártó Paprikát, később a Jóban Rosszban-t gyártó Show & Game-t is érintette. A Vajna-érában az IKO-n kívül más nem nagyon tudott műsort gyártani a tévének, de ha mégis, mint a Korhatáros szerelem esetében, az IKO neve társgyártóként felkerült a stáblistára.

Amikor Vajna átvette a TV2-t, az RTL-nek hét csatornából állt a kábelportfóliója, nekik meg háromból.

Az egyre fragmentálódó nézettségi piacon joggal határozták meg az első számú fejlesztési célnak a kábelcsatornák megerősítését. A cél az volt, hogy az RTL-hez hasonlóan (vagy jobban) a szórakoztatóipar teljes spektrumát lefedő tévéket kínáljanak, azaz ha valaki el akar kapcsolni a TV2-ről, az ne az RTL-csoport egyik tévéjére menjen, hanem maradjon házon belül. A 2016-os első igazi Vajna-évben a TV2 kábelportfóliója már így nézett ki:

  • Super TV2 – általános szórakoztató csatorna
  • FEM3 – női csatorna
  • M+ – mozicsatorna
  • Prime – sorozatokra erősen építő szórakoztató csatorna
  • Spíler1 – sporttévé
  • Izaura TV – teleregény-csatorna
  • Zenebutik – zenetévé
  • Chili TV – gasztrotévé (később Lichi TV lett, a Paprika TV beperelte a név miatt és nyert)
  • Kiwi TV – mesetévé
  • Humor+ – vicces tévé

A bővülés 2016 júliusa és októbere között zajlott le, az év végére az RTL 8 (1+7) csatornás istállójával szemben a TV2 már 11 tévével szállt ringbe. Az ilyen fejlesztés még akkor is sok pénzbe kerül, ha az újonnan indított tévék (8) kínálatában saját gyártás csak a Spíleren szerepelt (mondjuk a sportjogokért kifizetett irdatlan nagy összegek mellett az már nem igazán osztott-szorzott), hiszen a tartalom pénzbe kerül, és mindenki ugyanonnan vásárol, a Chili konkurense, a Paprika TV, a Prime-nak megfeleltethető Cool TV vagy éppen a Film+-ra ráindított Mozi+ is. A TV2 azt a taktikát választotta, amit a bankhitel és a bőkezű állami reklámköltés hirtelen lehetővé tett, azaz fogta magát, és mindenre és mindenkire ráígért, amikor tartalomról volt szó, legyen az szappanopera vagy éppen sportjog, és annyit kínáltak a kontentért, amire az eladó nem tudott nemet mondani, a versenytárs meg nem tudta überelni.

Ez persze csak akkor fenntartható taktika, ha a tévék elkezdenek visszatermelni valamennyit a rájuk fordított milliókból, de ehhez először is be kellett kerülniük a szolgáltatókhoz, másrészt el kellett adni a nem túl értékes reklámperceiket.

A köztévé tévés reklámköltése felett is diszponáló Atmedia 2016 januárjában, tehát már jóval a bővülés előtt átvette a TV2-csoport felületeinek értékesítését is, ezzel az RTL-modell harmadik eleme, a saját sales house is szépen a helyére került – Gerkens igyekezett mindent átvinni a TV2-be abból, amit az RTL-ben felépített/megtanult. (Érdekes módon TV2 kábeles részlegének programigazgatója az a Fischer Gábor lett, akit az RTL-től hasonló pozícióból még Gerkens rúgott ki 2013-ban.) Ehhez jött az állami reklámköltés, amiből első körben – azaz 2016 januárja és júniusa között – 3,68 milliárd landolt a TV2-n. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a befolyó állami milliárdok ellenére a TV2 képes volt a kábelcsatornáit az RTL-hez hasonlóan külföldre költöztetni, nehogy itthon kelljen adózniuk, akkor látható, mennyire pofátlan volt az, amit a második számú kereskedelmi tévével műveltek.

Az új gazda villámgyorsan átalakította a TV2-t, és kvázi két részre is bontotta, pontosabban az infotainment divíziót, azaz a hír-, reggeli- és háttérműsorokat gyártó részleget a Story nevű bulvárlaptól érkező Kökény-Szalai Vivienre bízta, aki létrehozta saját kis államát az államban, és becsatolta az adó műsorait a központi fideszes propagandagépezetbe. Sokatmondó az a tény, hogy a TV2 kommunikációs osztálya ezekkel a műsorokkal nem foglalkozott, azok kommunikációját és sajtóval való kapcsolattartását a hírigazgató Kökény-Szalai Vivien irányította. Az új hírigazgató képviselte irány nem mindenkinek feküdt, a Tények és a Mokka stábja elég nagy átalakulásokon ment át, sokan felmondtak, másokat kirúgtak,

de az év végére összeállt az az emberanyag, aminek a torkán már le sem kellett nyomni a szégyentelenül részrehajló, torz, hamis, hazug "hír"gyártást, mert csinálták szívesen maguktól.

Élen járt ebben a Tények, a TV2 híradónak tekintett napi műsora, ami példátlan ámokfutásba kezdett Marsi Anikó, Gönczi Gábor és Andor Éva műsorvezetésével. Juhász Pétertől Pukli Istvánon át Vona Gáborig több olyan közszereplőbe belerúgtak, aki politikailag valamiféle kellemetlenséget okozott a kormánynak. Ebben élen járt az a Kunfalvi Nóra, aki a G-nap után hagyta ott a Hír TV Célpont című műsorát, átment a kormányközeli 888.hu-hoz, és innen hozta el a hírigazgató. A Tények nézettsége elég nagyot zuhant a minősíthetetlen karaktergyilkosságok miatt, de ezt nyilván belekalkulálták az átalakításba. A morális és szakmai mélyrepülés egyáltalán nem érdekelte az NMHH-t, akik szerint minden rendben volt a lejárató kamuriportokkal. Aztán jöttek szépen a perek, és a TV2-t több helyreigazításra és kártérítés megfizetésére kötelezték a Vajna-korszakban, mint addigi fennállása alatt összesen.

A szórakoztató osztálynak kellett volna hoznia azokat a számokat, amikkel a súlyos milliárdokat felemésztő kábelbővítés és más invesztíciók megterhelték a költségvetést, de ehhez kellettek volna olyan műsorok is, melyek versenyképesek tudnak lenni. Kevés kivétellel (Sztárban sztár, 50 milliós játszma) viszont a TV2 csak kínlódott ezen a téren. A tévé másfél milliárd forint körüli összegből (plusz a le nem adott adások miatt kifizetett kötbér) forgatott napi realityműsorokkal és hétvégi élő show-val jelentkező Star Academy című műsora akkorát bukott, mint az ólajtó. A nyitó adás nézettsége sem volt magas, de utána a naponta jelentkező, az énekes tehetségkutató szereplőinek életét bemutató adások senkit nem érdekeltek, és ez még akkor sem változott, amikor a TV2 már a dugást is bevetette a nézettség érdekében. A napi adásokat levették a műsorról, és csak hetente egyszer jelentkezett a csatorna történetének legdrágább fiaskója.

2016 hozott még egy fontos változást, pontosabban bevételi forrást a két nagy kereskedelmi tévének: a kormány egy korábbi ígéretét beváltva engedélyezte a két legnagyobb hazai tévének, hogy fennállásuk alatt először az anyacsatornáért is kérhessenek terjesztési díjat. A júniusban közzétett számok alapján az RTL Klub terjesztéséért listaáron havi 294 forintot kértek előfizetésenként, de kedvezményekkel együtt 135 forintos áron is elérhető volt. A TV2-nél a listaár 290 forint, a legkedvezményesebb konstrukció 150 forint volt. Utóbbihoz hozzátartozik, hogy ugyan a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 78-as paragrafusának 3., 4., és 5. pontjában foglalt árukapcsolást kizáró rendelkezések alapján nem lehetett a TV2-t csomagba kapcsolva, a kábeladókkal együtt adni kedvezményes áron, a TV2 mégis így kínálta a portékát.

Sem az NMHH, sem a Médiatanács, sem a GVH, senki egy szót nem szólt emiatt. A terjesztési díjakból egyébkén a két tévé éves szinten 5-6 milliárd forintra számíthatott.

A 2017-es évben a befektetési láz alábbhagyott, nem is indítottak új csatornát (erre 2018 augusztusában kerítettek sort), mentek előre a 2016-ban elkezdett úton, azaz igyekeztek egyre több saját gyártású műsorral megfogni az igazi versenyre évek óta nem kényszerített, és kicsit elkényelmesedő RTL-t aminek a főadója továbbra is a Híradó-Fókusz-Barátok közt-Éjjel-nappal Budapest alapokra építkezve verte rojtosra a TV2-t. A tavasszal elindított új műsorok között akadtak látványos bukások (Jakupcsek Gabriella Egymás szemében című Keresem a családom-parafrázisa, a Detektív BT című konstruált reality, az Annyit ésszel, mint erővel című felejthető vetélkedő) és közepesen nagyok (Pénzt vagy éveket, Vigyázat, gyerekkel vagyok!), de egy olyan sem volt, amit érdemes lett volna folytatni. Ősszel egy fokkal jobban álltak, a Séfek séfje című gasztroműsoruk bukott ugyan, de elviselhető mértékben (forgattak is egy másodikat belőle), az Áll az alku nem váltotta meg a világot, de nem is volt hatalmas bukta, a Ninja Warrior pedig a háromórás műsoridő ellenére szépen teljesített, simán el lehetett könyvelni sikernek.

A szórakoztató főosztály élete az év végére pezsdült fel, novemberben az Ázsia Express című utazós realityt próbálták ki, amin látszott, hogy jó szereposztással és szakértő szerkesztőkkel lehet belőle normális műsort csinálni – 2019-ben forgatnak is egy folytatást három, az RTL Survivorja mellől egy nagyobbacska talicskányi pénzzel elcsábított szerkesztő vezetésével. A legnagyobb durranás az az év végi hiszti volt, amiben a TV2 nemes egyszerűséggel ellopta az RTL A Fal című (vásárolt) műsorát, és elkezdődött a két tévé között egy olyan hajtépés, amiből mindketten vesztesen jöttek ki. Az RTL mindenesetre sebtében forgatott két epizódot a műsorából Milánóban, és ezeket műsoron kívül be is mutatta, amivel időlegesen teret és nézőket nyert, de a történet 2018-ban folytatódott, és nem nekik kedvező végeredményt hozott. A legnagyobb vesztes viszont a TV2 első fikciós, heti sorozata, a Korhatáros szerelem lett, aminek premierje a vetélkedő-gate miatt sokkal kevesebb emberhez jutott el, mint szerették volna.

Ami a propagandistákat és a színfalak mögötti eseményeket illeti, Hajós András nem ment vissza a Sztárban sztárba, a helyére leigazolták Stohl Andrást, aki leginkább a pénzért ment el abba a balettba ugrálni, hiszen az énekes tehetségkutatóban láthatóan szarul érezte magát, a másik, A Piramis (A Fal koppintása) meg egy olyan ujjgyakorlat volt neki, ami különösebb kihívást nemigen jelentett. Dirk Gerkens októberben elvesztette az RTL-lel szemben indított munkaügyi perét, és 170 millió forintot kell fizetnie egykori munkahelyének, amit biztos kibírt röhögés nélkül. A Tények ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta, ráadásul amikor a hajléktalanok emberi méltóságába gázoltak bele egy riportban, és ezért büntetést kaptak, tudomást sem vettek róla. Gerkens tavasszal az Indexnek azt nyilatkozta, hogy

nem hinném, hogy kamuhírek lennének a Tényekben. Bizonyos hírműsorokban sokkal konzervatívabb szerkesztési elvek érvényesülnek, mint másokban, ez természetes. Azt a mai napig tartom, hogy a kormányellenes híradózás nem jelent függetlenséget. Kritizálni lehet, de ha mögötte van egy cél, egy vezérlő elv, akkor nem beszélhetünk függetlenségről. Miért ne foglalkozhatnánk Spéder Zoltánnal vagy Juhász Péterrel? Nem szabad beszélnünk róluk? Én a Fox News-szerű híradózást szeretem, nem a CNN-t. Ahogy Trump is mondja, az egy jó csatorna. Miért kellene mindig a meleg állóvízben fetrengeni? Néha simán belefér a Fox Newshoz hasonló híradószerkesztés. Az sokkal szórakoztatóbb, mint a CNN-féle híradózás. A hírműsorok is lehetnek szórakoztatók, nem kell unalmasnak lenniük. Nekem semmi bajom nincs a Tényekkel. Dinamikussá, érdekesebbé akarjuk tenni a híradózást, mint amilyen, és szerintem ebben a Fox News a követendő példa. Andy is ezt a csatornát nézi.

A 2018-as évet Dirk Gerkens perén kívül mintha indigóval másolták volna le 2017-ről: a TV2 az év elejét rettenetesen megnyomta a lopott Piramissal, és mire februárban az RTL bemutatta A Falat, a verseny már el is dőlt, sőt, tulajdonképpen mindegy volt, mit ad az RTL, A Piramis ellen szívott, azaz megvolt az a műsora Vajnáéknak, ami ha időlegesen is, de a nézőkkel és a TV2 kollektívájával is elhitette, hogy az RTL verhető. Az Áll az alku viszont már lehetett volna intő példa arra, hogy Gundel Takács Gábor nem olyan nézőmágnes, mint amilyennek hitték, mégis elindították vele 2019 elején a Legyen Ön is Milliomost!

A rendes tavaszi műsorrend beindításakor az RTL visszavette a vezetést, és a Mi kis falunk, a Nyerő páros, a Survivor, a Konyhafőnök az X-Faktor és a Drága örökösök című új sorozat az év hátralevő részében gondoskodtak arról, hogy ki se nagyon kapjanak főműsorban. A TV2 értékelhető nézettséget a Bezár a bazár című műsorral hozott csak, és így a harmadik évre megfigyelhető volt az, hogy a Vajna-féle TV2-ben sikert a Sztárban sztár mellett leginkább csak azok a műsorok tudtak elérni, amiket Majka vezetett. Meg a lopott Piramis. 

Tavasszal elindult a 12. TV2-s kábeltévé, úgy, hogy a 2016-os és 2017-es évet is sokmilliárdos veszteséggel zárták, a sportjogok meg eleve nem a tévés licencdíjak Kapucíner szeletei, hanem inkább az aranyba mártott, kézzel formált Raffaellói.

Gerkens az új tévét, a Spíler2-t az olasz és spanyol bajnoki meccsek hazai otthonának szánta, de az olasz meccseket elbukta, a spanyol bajnokság meg magában nem elég erős ahhoz, hogy egy tévét elvigyen a hátán. A két tévé 2018-ban úgy 7-7,5 milliárd forintjába kerülhetett a TV2-nek, cserébe 0,4 százalékos, átlagos közönségaránynál nem tudtak többet. A Spíler1 ráadásul a Telekom és a UPC szolgáltatásába is elérhető volt, sőt, sok kisebb terjesztőnél is, de a Spíler2-t úgy kellett bekönyörögni a Telekomhoz, ahol 3 hónapos szerződést kötöttek csak a csatornára. Egyértelmű volt, hogy ez így nem folytatódhat, azaz a TV2 két sportadójának három legfontosabb közvetítéssorozata (a BL is náluk van) és a rezsi éves szinten nem vihet ki 7-7,5 milliárdot a kasszából, amiben a NER keze is benne van könyékig. A Spíler-csatornákat decemberre eladták a Diginek is, így a lefedettségük megnőtt, de ennek ára volt: a Digi az angol meccsek felét elviszi a Spíler1-ről, ami effektíve azt jelenti, hogy az idén májusban lejáró szerződést a Spíler1 nem fogja meghosszabbítani, így viszont a léte is megkérdőjeleződik, amellett, hogy Gerkens számára ez hatalmas pofára esés is.

Mindeközben a Tények már a közmédia szintje alá süllyedt, és műsorvezetői az áprilisi választások napján a képernyőn tettek hűségesküt a Fidesz mellett. A szórakoztató főosztály is hibát hibára halmozott: ahelyett, hogy az RTL-verő Piramist agyonreklámozták volna, az őszüket úgy indították be, hogy minden műsoruk címét eltitkolták, és emojirébuszok mögé rejtették, ami akkor működik csak, ha a nézők partnerek ebben, és együtt játszanak a tévével, de őket ez annyira nem érdekelte, hogy az a Piramis, ami év elején még 20 százalékos közönségarány tudott, ősszel örülhetett a 10 százaléknak is. Dettó bukott a Master Chef VIP, amit eddig nem nagyon sikerült megbuktatni a világ egyik piacán sem, de ez csak a kezdet volt. Két héttel a fiaskó után a TV2 felvezette a rendes őszi műsorrendet, ami a szokásoknak megfelelően ugyancsak megbukott. A hétfői Ninja Warrior még úgy-ahogy tartotta magát, de a Bogaras szülők, a Legbátrabb páros, a Mit tenne a gyereked? a Sztárok és párok, a Csak show és más semmi és a szombati Masterchef Junior is elvérzett az RTL műsoraival szemben. Érdekes lett volna látni, hogy reagálja le Vajna a sorozatos bukásokat, hiszen a filmes karrierjében is akadt nem kevés, de mindig fel tudott állni belőlük, a TV2 viszont csak támolygott.

Vajna az Indexnek azt nyilatkozta, hogy hosszú távra tervezett a TV2-vel, amelynek gazdálkodását két és fél év alatt rendbe tette, és alapvetően elégedett volt a működésével.

A TV2 sokak által túlzott kormánypárti elfogultsággal vádolt hírműsorával, a Tényekkel is elégedett? Nézi egyáltalán?

Persze, nézem. Ha Amerikát nézzük, ott is két külön világ létezik hírszerkesztésben, a CNN és a FOX, és ezek a tulajdonos szempontjai szerint működnek. Itthon pedig ugyanez történik. A TV2 az én ízlésem szerint készül, mivel én vagyok a tulajdonosa. A hírszerkesztést persze nem én csinálom, de a hírműsor irányáról egyeztettek velem, és ezt megfelelőnek tartom. Ráadásul a Tények nézettsége is erősödött az elmúlt időszakban.

A sok lúd disznót győz alapvetés viszont a 2018-as év végére a TV2 esetében is beigazolódott, és a teljes lakosságot nézve az egész napi közönségarány tekintetében a TV2 10,2%-ot ért el az RTL Klub 10%-ával szemben, sőt, ha a csatornacsoportokat vetjük össze, akkor a különbség már szemmel látható: 22,9% vs. 21,4%.

Ha viszont a kereskedelmileg fontos 18–49-es korosztályt nézzük, ott az RTL Magyarország 23,4 százalékon áll, a TV2-csoport pedig 21,2 százalékon (külön a főadó egész napra nézve 7,7%-ot, főműsoridőben 9,6%-ot ér el, lásd a 2. grafikont). A TV2 persze csak nevében kereskedelmi tévé, hiszen nem a piacról él, így érthető, ha nem foglalkoznak a 18–49-es adatokkal, a hirdetők viszont igen.

Andy Vajna tehát bizonyos értelembe véve és egy évet csúszva, de teljesítette, amit ígért. Igaz, ehhez annyit kellett tennie, hogy felvásárolt/indított nyolc kábeladót, elköltött a világűrből is jól látható halom pénzt, és ránk szabadította a magyar tévétörténelem legvállalhatatlanabb műsorát, a Tényeket. És ennek az árát mi fizetjük.