„Mi a kérdés, amikor genderkérdésről beszélünk? Mert lehet, tudom rá a választ!”

Gender a ringben címmel tartott vitát a Mindset Pszichológia, melynek témája a sokat emlegetett „genderkérdés”, a címet pedig a nyári olimpiai játékok női bokszmezőnyében nagy vihart kavaró algériai Imane Helif esete szolgáltatta. Az intézet szerint a botrányban – amelyben megkérdőjeleződött a sportoló nemi hovatartozása – olyan szakmai és laikus vélemények jelent meg, amelyek alapvető fogalmi tévedésekkel operáltak.

Az ezáltal okozott káoszban próbált most meg rendet teremteni dr. F. Lassú Zsuzsa pszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ+ pszichológiai szekciójának elnöke, dr. Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének professzora, dr. Tényi Tamás orvos, pszichiáter és dr. Csányi Gergely szociológus, A szex politikai gazdaságtana című könyv szerzője.

Imane Helif esete nehezen értelmezhető genderkérdésként

– szögezte le már a beszélgetés elején F. Lassú Zsuzsa, aki szerint a sportolóra hol transzneműként, hol interszexuálisként hivatkoztak, de ezek nem szinonimái egymásnak. A pszichológus szerint előbbi a nemi identitás pszichológiai megéléséről szól, míg utóbbi egy biológiai nemről, ugyanis „ha a természet tökéletesen végezné a dolgát”, akkor csak két ivart, két nemet különböztethetnénk meg, de a valóságban vannak átmenetek, ezek pedig az interszex állapotok.

Imane Helif a mai tudásunk szerint nő, nőként is született, nőnek is definiálja magát, úgyhogy nagyon figyelemfelkeltő, de semmi köze a mai témákhoz

– tette hozzá F. Lassú Zsuzsa.

Tényi Tamás szerint viszont az interszexualitás „nagyon is része a gendertanulmányoknak”, mert sokak harmadik nemként definiálják, ami a konzervatív álláspont oldaláról nem elfogadható.

– fogalmazott az orvos, aki hozzátette, hogy az ilyen szindrómában szenvedők gyakran küzdenek súlyos egészségügyi problémákkal, mint például szívbetegségekkel.

Nincs olyan, hogy genderkérdés

A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ+ pszichológiai szekciójának elnöke, F. Lassú Zsuzsa nem állt meg Imane Helif esetének elemzésénél, és leszögezte, hogy nincs olyan, hogy genderelmélet, csak a társadalmi nemmel kapcsolatos diskurzus aktuálpolitikának nem tetsző részét szokták így titulálni. Hasonlóan a genderelmélethez, a genderkérdés fogalmát is kritizálta a szakértő.

Amikor genderkérdésről beszélünk, akkor mi a kérdés? Mert lehet, hogy tudnám rá a választ, ha tudnám, mi a kérdés

– jegyezte meg F. Lassú Zsuzsa.

Csányi Gergely is ráerősített erre, és kifejtette, hogy a társadalomelméletek, mint a genderelmélet, inkább paradigmák, és nem olyan egyértelmű szabályok, mint, mondjuk, a relativitáselmélet. A szociológus kifejtette, hogy a genderelmélet kifejezés a kétezres évek elejéről származik, egy, a Vatikánban készült családügyi lexikonból.

A gender alapvetően a férfiak és nők közötti viszonyt, valamint az ebben a viszonyban elfoglalt pozíciót írja le

– szögezte le Csányi Gergely, és kifejtette, hogy ez a viszony szólhat a munkamegosztásról, presztízsről és sok minden másról.

„Az olimpia körüli botrányban az a kicsit mókás, hogy ugyanazok az emberek, akik korábban azt írták minden fórumra, hogy nagyon egyszerű a helyzet, mert akinek női nemi szerve van, az nő, akinek férfi nemi szerve van, az férfi, azok most a kromoszómákra hivatkoznak” – tette hozzá Csányi Gergely.

Mindenki elhelyezheti magát a genderről szóló párbeszéd skáláján

Bereczkei Tamás kifejtette, hogy a különböző kultúrköri vizsgálatokból azt lehet látni, hogy más prioritások jellemzik a nőket, és más prioritások a férfiakat. Azt lehet látni, hogy a férfiak jobban teljesítenek a térészlelésben, magas pontszámokat mutatnak az agresszivitásban és a kockázatvállalásban, valamint a tárgyi orientációban. A nők pedig az empátia és a verbális kommunikáció képességében, valamint a személyi orientációhoz és az érzelmi intelligenciához kapcsolódó feladatokban teljesítenek kimagaslóan a férfiakhoz képest.

4–4 az állás. Ennek nyilvánvalóan evolúciós okai vannak, ugyanis minden társadalomban ez látható, nincsen kivétel

– összegezte Bereczkei Tamás, aki szerint a nemi szerepek megoszlása evolúciós logikát követ.

Tényi Tamás Kováts Eszter Genderőrületek Németországban és Magyarországon című könyvére hivatkozva elmondta, hogy négy kategóriába lehet sorolni a genderről való gondolkodást:

• Az első szerint a gender, vagyis a társadalmi nemi szerep és a szex, vagyis a biológiai nemi szerep szinonimák, csak utóbbi nagyon a testi kapcsolatra utal, ezért használjuk a gender kifejezést.
• A második nézőpont a fundamentalista vagy konzervatív megközelítés, amely szerint két nem van, amelyek kiegészítik egymást, és kimondja, hogy alapvetően az ember heteroszexuális.
• A harmadik megközelítés a konstruktivista vagy feminista szemlélet, amely szerint a nemi szerepek változhatnak, és például ma már egyetlen nőtől sem várható el, hogy férjhez menjen, és szüljön gyermeket. Szerintük tehát nem két út van, és a heteroszexualitás vagy homoszexualitás kérdése csak egy társadalmi konstrukció.
• A negyedik a dekonstruktív megközelítés, amelyet Tényi Tamás csak „őrültségnek” nevezett, amely szerint már a maga a biológiai nem is konstrukció.

Azért ismertettem most ezeket, hogy mindenki elhelyezhesse magát a skálán

– jegyezte meg Tényi Tamás, majd hozzátette, hogy természetesen a négy fő pont közti álláspontokat is el lehet foglalni a diskurzusban.

Nemváltó óvodások

Az orvosként is dolgozó Tényi Tamás hangsúlyozta, hogy „akkor, amikor Skóciában négyéves gyermekeknek megengedik, hogy a szülők tudta nélkül nemet változtasson, és még a szülőt viszik bíróság elé gyermekbántalmazásért, amikor ezt megakadályozza, akkor nincs mese, akkor pozíciót kell váltani, ugyanis ez egy nagyon komoly politikai és ideológiai hegemóniaharc”.

Ez egy felkapott hír volt pár éve, de csak annyi valóságalapja volt, hogy a skót oktatásügyi minisztérium kiadott egy ajánlást – nem verdiktet, hanem ajánlást – a pedagógusoknak, amelyben azt írták, hogy amennyiben egy gyermek – és ez lehet négyéves, ugyanis náluk az oktatási rendszer a preschoollal kezdődik, ami nekünk az óvodának felel meg – azt mondja, hogy ő fiú, akkor azt fogadja el az oktató” – javította ki az előtte szólót F. Lassú Zsuzsa, aki hozzátette, hogy egyetlen kulturált országban sem műtenek át kiskorúakat.

A pszichológus szerint ennél sokkal súlyosabb problémák vannak a gyermekvédelemben, de ha kifejezetten a transzegészségügyről beszélünk, akkor ott is találunk aggasztóbb dolgokat, amelyekről kellene beszélnünk a négyévesek nemváltása helyett.

Betehetjük a gyermekeket fiú- és lánydobozba, de ha ő úgy érzi, hogy emiatt az élete sokkal rosszabb, akkor meg fog betegedni. Nem véletlen, hogy sokkal magasabb a nemileg nem komfort gyermekek öngyilkossági rátája

– tette hozzá F. Lassú Zsuzsa.

Tényi Tamás is egyetértett abban, hogy létezik gyermekkori nemi diszfória, vagyis identitászavar, és az ezzel küzdő gyermekeknek segítséget kell nyújtani, abban viszont már nem értett egyet F. Lassú Zsuzsával, hogy a segítségnyújtás milyen formája a legjobb, ugyanis a pszichológus támogatná a fiatalokat a saját identitásuk megerősítésében, az orvos szerint viszont a megerősítés nem a legjobb megoldás. A témához a közönség soraiból dr. Bagdy Emőke pszichoterapeuta, professzor emerita is hozzászólt. 

A Mindset Pszichológia nemcsak az ország egyik legolvasottabb pszichológiai szaklapját működteti, hanem terápiás és tanácsadó központot is vezetnek Budapesten és Szegeden is. 

(Borítókép: Imane Helif 2024. augusztus 1-jén. Fotó: Fabio Bozzani / Anadolu / Getty Images)