A vita nem az akkumulátorok szükségességéről folyik, de a nagyhatalmisághoz más is kell

„Hazánk ipari fejlődési irányait alapvetően meghatározza az egyre növekvő mértékű akkumulátorgyártás. Súlyos probléma, hogy a nagy természetierőforrás-igényű, stratégiai fontosságú iparág jogszabályban előírt környezeti értékelése elmaradt, és számos esetben az egyes gyárépítések hatásvizsgálatát is nagy valószínűséggel »felszalámizták«. Így sem a magyar társadalom, sem a helyi lakosok nem kaphattak pontos képet arról, hogy milyen hatással lesz az új iparosítás a magyarok életére és természeti erőforrásaink állapotára” – kezdte álláspontjának részletezését az akkumulátorgyártást érintő kérdésekben a WWF Magyarország.

A civil szervezet úgy véli, hogy az akkumulátor-iparág hazai fejlődése – közvetlenül vagy közvetve – minden magyar életére hatással van. Néhány év alatt huszonöt kisebb-nagyobb ide telepedett, vagy a tervek szerint hazánkba érkező gyárról van szó, számuk viszont tovább emelkedhet.

A civil szervezet gazdaságtörténeti jelentőségű lépésnek nevezte, hogy Magyarországra érkezik hazánk eddigi legnagyobb beruházása, a CATL akkumulátorgyára. Mivel egy ekkora gyárépítés országos jelentőségű, ezért különösen fontosnak tartják, hogy egy ilyen építkezés helyszínét minden szempontot figyelembe véve gondosan válasszák meg, különös figyelmet fordítva a helyben rendelkezésre álló természeti erőforrásokra és földrajzi, földtani adottságokra.

Fontos lenne, hogy már a helyszín megválasztására is legyenek döntési alternatívák kínálva és az építkezés előtt a környezeti hatásvizsgálatokat – a jogszabályoknak megfelelően – a teljes iparipark-fejlesztés közvetlen és közvetett hatásaira vonatkozóan végezzék el, hiszen a fázisokra, ütemekre és infrastruktúra-fejlesztési elemekre darabolt vizsgálatok nem adnak valós képet a várható hatásokról.

A WWF arra hívta fel a figyelmet, hogy „mint minden újszerű és nagy gazdasági haszonnal kecsegtető iparágnak, az akkumulátorgyártásnak is vannak előnyei és árnyoldalai, amiről joga van tudni a társadalomnak”.

Állásfoglalásukban kitértek arra is, hogy az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának ülésén a WWF, valamint több, országos, illetve helyi civil szervezet „az iparág fejlesztésével kapcsolatos kérdéseit, javaslatait szerette volna megvitatni a döntéshozókkal, akik azonban nem jelentek meg az eseményen, így úgy tűnik, a társadalmi párbeszéd még várat magára”.

Dedák Dalma hangsúlyozta, hogy

a vita nem az akkumulátorok szükségességéről folyik. Az akkumulátor-értéklánc igazságosabbá és fenntarthatóbbá tételével kell foglalkozni. Az erre tett nemzetközi törekvések még gyerekcipőben járnak, ezért a magyarországi iparági fejlesztéseket kellene körültekintően, a technológia sajátosságai miatt a legszigorúbb környezetvédelmi és elővigyázatossági szempontok figyelembevételével megtervezni. Sajnos ez sem országos, sem helyi szinten nem történt meg.

A WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője hozzátette: „A nemzeti akkumulátor-iparági stratégia kialakításakor ismereteink szerint semmilyen környezeti értékelést nem végeztek, holott hazánkban törvény, az Európai Unióban pedig irányelv írja elő, hogy az ilyen típusú tervek országos hatásainak vizsgálatát el kell végezni, ennek társadalmi egyeztetését le kell folytatni.”

Felszalámizott hatásvizsgálatok?

A civil szervezetnél úgy gondolják, hogy nem csak az országos környezeti értékelés hiányzik, súlyos problémának tartják azt is, hogy

a nagyobb gyárak teljes, közvetlen és közvetett hatásainak vizsgálata sem történt meg, mivel azok engedélyezése fázisokra és ütemekre bontva, felszeletelve történik. Jól példázza ezt a debreceni akkumulátorgyár vízhasználata körüli számháború.

Áttekintették a debreceni gyárral kapcsolatban elérhető hivatalos dokumentumokat, Dedák Dalma ezzel összefüggésben így fogalmazott: „Ezekből megállapítható, hogy a teljes üzem vízhasználatát a környezethasználati engedélyezés során nem vizsgálták, mivel a gyár megépítését több fázisban engedélyeztetik. A jelenlegi engedélykérelem csupán az első fázis vízigényét mutatta be, és a felhasználandó szürkevíz arányával kapcsolatos információk is erre vonatkoznak.”

Ehhez képest Debrecen önkormányzata – folytatta a szakértő – „egy együttműködési megállapodás keretében kötelezettséget vállalt, hogy naponta 42 480 köbméter ivóvíz-kapacitást – tehát nem ipari és nem is szürkevizet – biztosít az üzemeknek otthont adó ipari park számára. Ez több mint tízszerese az első fázis vízigényének. Megjegyzendő, hogy mivel az ipari park fejlesztése is több ütemben valósul meg, ezért a közműhálózat kiépítésével kapcsolatos hatások szakszerű vizsgálata is várat magára.”

A WWF nem csak a debreceni gyárnál lát „a hatásvizsgálatok felszalámizására” utaló jeleket, azt különösen aggasztónak nevezték, hogy a Duna mellé épülő gyárak ipari vízigényét is olyan „kiváló minőségű felszín alatti vízbázisokból tervezik kielégíteni, melyek ivóvízellátást is szolgálhatnának”.

A szakértő aláhúzta: „Amennyiben a vízigények nem voltak előre ismertek, az azért problémás, mert feltehetőleg nem volt elég körültekintő a tervezés. Ha viszont már a tervezés kezdetekor lehetett tudni, hogy a gyár bővülni fog – ahogyan például a debreceni esetben –, ott a környezethasználati engedélyezés hiányosságairól beszélhetünk. Pedig a hazai és EU-s jogszabályok egyértelműek: a környezeti hatások vizsgálatakor figyelembe kell venni a beruházással összefüggésben folytatott, valamint a szomszédos ingatlanokon tervezett azonos jellegű tevékenységek együttes hatását. Ha ez nem történik meg, akkor nem igaz, hogy a legszigorúbb környezetvédelmi szabályok betartásával létesülnek a szóban forgó gyárak, és ez még csak egy szempont a hiányosságok közül.”

A WWF tíz pontja

A civil szervezet tíz pontban foglalta össze javaslatait:

1. Kérjük, hogy a Nemzeti akkumulátor-iparági stratégia 2030 című dokumentumot vizsgálják felül és aktualizálják – álláspontunk szerint hazánk akkumulátor-nagyhatalmi ambícióihoz egy jóval részletesebb stratégia illeszkedne –, továbbá végezzék el annak stratégiai környezeti vizsgálatát a környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően.
2. Kérjük, hogy a stratégiai környezeti vizsgálatnak legyen része a beruházások területválasztásának szempontrendszere. Javasoljuk, hogy a szempontrendszer tartalmazza a helyszínválasztás fenntarthatósági vetületét, az egyes gyárak esetleges helyhez kötöttségének indokait, különös tekintettel a jelentős infrastruktúra-beruházásokkal és iparipark-építésekkel érintett üzemek esetében.
3. Javasoljuk, hogy a tervezett üzemek esetében a gyárak elhelyezésének alternatíváit is vizsgálják meg, különös tekintettel a rendelkezésre álló természeti erőforrásokra és meglévő, kiépített infrastruktúrára.
4. Kérjük, hogy vizsgálják felül azokat a környezethasználati engedélyeket, amelyek esetében felmerül a szalámitaktika alkalmazásának gyanúja, és együttesen vizsgálják meg az infrastruktúra-fejlesztésekhez és beruházásokhoz kapcsolódó tevékenységek hatásait, különös figyelemmel a vízigények biztosításához köthető közvetlen és közvetett környezeti hatásokra, beleértve a víziközmű- és csatornaépítéseket, valamint a vízigények kielégítését szolgáló vízépítési feladatokat.
5. Kérjük, hogy a gyárak szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében végzett önellenőrzési kötelezettségére vonatkozó jogszabályokat vizsgálják felül, terjesszék ki az önellenőrzést olyan potenciális szennyezőanyagokra is, amelyek jellemzőek az akkumulátorgyártásra, azonban jogszabály nem írja elő ezek ellenőrzését, illetve nem rendel hozzá határértéket.
6. Biztosítsák, hogy a felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv tartalmazza a gyárlétesítések miatt megnövekedett energiaigényre vonatkozó vizsgálatokat, továbbá azt, hogy azt milyen energiaforrásból, illetve import forrásból lehet fedezni, és mindennek milyen hálózatfejlesztési igénye van. A felülvizsgálat biztosítsa, hogy a megnövekedett várható fogyasztás nem fogja veszélyeztetni az ország 2030-as kibocsátáscsökkentési tervét és a klímasemlegesség elérését.
7. Kérjük, mutassák be, hogy a gyárak nyersanyagszükségletét milyen forrásokból tervezik biztosítani, és vizsgálják meg azon technológiák alkalmazásának környezeti hatásait és erőforrásigényét, amelyekkel termálvizekből terveznek lítiumot kinyerni.
8. Kérjük, hogy a termőföldek igénybevételét a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék az államilag támogatott beruházások esetében. Javasoljuk, hogy mérjék fel a barnamezős beruházások lehetőségeit Magyarországon, és ahol csak lehet, a rozsdaövezeteket részesítsék előnyben a tevékenységek tervezésekor.
9. Kérjük, hogy mutassák be az állami támogatások megtérülését, továbbá azt, hogy hogyan tervezik támogatni az iparág hozzáadott értékét növelő magyar kutatás-fejlesztési és innovációs lehetőségeket.
10. Kérjük, mutassák be, hogy Magyarország, mint potenciális akkumulátor-nagyhatalom, mit tervez tenni a fenntartható és igazságos akkumulátor-értéklánc fejlesztéséért.

A WWF a fenti pontok mellett azt is hangsúlyozta, hogy a jogszabályokban meghatározott társadalmi egyeztetéseket érdemben le kell folytatni. Úgy gondolják,

a társadalmi bizalom megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a civilek javaslatairól, kérdéseiről, az iparági tervek más stratégiákkal, kiemelten a Nemzeti Energia és Klímatervvel való összehangolásáról érdemi párbeszéd folyjon. Egy ilyen bonyolult kérdésben csak úgy lehet állást foglalni, ha a pro és kontra érveket nem söpörjük le az asztalról az akkumulátorok szükségességéről szóló, végletekig leegyszerűsített érvekkel.

A civil szervezet Magyarország jövője szempontjából rendkívül fontosnak tartja az ipari fejlesztések stratégiai irányainak meghatározását, amiben lényeges része lehet az akkumulátoriparnak, „de csak akkor, ha a fejlesztések átgondoltan és szakmailag megalapozottan történnek. Lényeges szempont, hogy a gyárak ne akadályozzák más erőforrás-igényes, stratégiai fontosságú iparág – például az élelmiszeripar – fejlődését, és kiemelten fontos, hogy ne veszélyeztessék a jelen és jövő nemzedékek jogát az egészséges környezethez, természeti erőforrásokhoz való hozzáféréshez.”

A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal hétfőn azt közölte, hogy minden eddiginél szigorúbb feltételekkel adták ki a környezethasználati engedélyt a debreceni akkumulátorgyár első fázisának építéséhez. Korábbi cikkünkben a kínai CATL-vállalat reagált a beruházással kapcsolatban megfogalmazott aggályokra. A debreceni gyárépítési vita helyi politikai erőviszonyokra gyakorolt potenciális hatásáról szóló cikkünket itt találja.

(Borítókép:  Martin Schutt / picture alliance / Getty Images)