Békássy Szabolcs: A nyájimmunitás előszobájában vagyunk

BP-1140
2022.01.13. 09:01 Módosítva: 2022.01.13. 09:23
Milyen változást hoz az életünkbe az ötödik hullám? Elbírja-e az alapellátás az extrém módon megnövekedett betegforgalmat? Elérhetjük-e még valaha a nyájimmunitást, és bejött-e a jóslat, hogy idén minden eddiginél intenzívebb lesz az influenzajárvány? – Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Békássy Szabolcs országos kollegiális szakmai vezető háziorvossal. Interjú.

Január elején Magyarországon is megjelent az ötödik hullám. Milyen kihívást jelent ez az egészségügy számára, és mit lehet tudni arról a minisztériumi felkérésről, amit információink szerint a napokban kapott?

Bár a friss adatok szerint hazánkban a koronavírusos esetek mintegy 30-35 százalékáért felel az omikron-variáns, a valóságban ez a szám már jóval magasabb is lehet. A nyugat-európai trendeket is megfigyelve a járvány berobbanására lehet számítani a következő hetekben, így most ismét felül kell vizsgálni az egészségügyi ellátások rendjét. Az előző járványhullámokhoz képest a legfontosabb változás az, hogy míg korábban a kórházi ágyak felszabadítása volt az elsődleges cél, addig az omikron enyhébb megbetegítőképessége miatt most az alapellátást kell az extrém módon megnövekedett terhekre felkészíteni. Ezért is hívtunk össze a héten egy szakmai egyeztetést a megyei kollegiális vezető háziorvosokkal, ahol mind egyetértettünk abban, hogy a betegforgalom hirtelen megnövekedése mellett a legnagyobb kihívást továbbra is az jelenti, hogy a koronavírus-fertőzötteket az egyéb panasszal betérő betegektől el kell tudni különíteni.

Naponta körülbelül hány beteget kell majd ellátniuk a háziorvosoknak?

Tavaly év végén naponta mintegy 350 ezren keresték fel a rendelőket, ilyen magas számra évtizedek óta nem volt példa. A járványmatematikai elemzések szerint az előttünk álló időszakban ezt a napi esetszámot is átléphetjük, ami azt jelenti, hogy egy-egy háziorvosi praxisban százas nagyságrendben kerülnek majd ellátásra betegek.

Mely tünetek jelentkezése esetén kell gyanakodnunk az omikronra, és fontos-e egyáltalán, hogy tudjuk, melyik variánssal fertőződtünk meg?

Az omikron-fertőzés az esetek döntő többségében náthaszerű tünetek kíséretében zajlik, a betegek általában orrfolyásra, torokfájásra, enyhe köhögésre panaszkodnak. Egyébként a delta-variánssal fertőzött, de már háromszor oltott pácienseknél is hasonló tünettant figyeltünk meg, annyi különbséggel, hogy az omikron kevésbé tűnik veszélyesnek a tüdőre nézve. Ettől függetlenül az egyes variánsok okozta fertőzéseket szinte lehetetlen megkülönböztetni, és talán nem is fontos, hisz mindkét esetben ugyanazok a gyógyszerek, terápiák állnak rendelkezésre.

Az egyre csak enyhülő tünetek miatt előfordulhat, hogy a korábban alkalmazott vírusellenes készítmények – Favipiravir, Remdesivir – feleslegessé válnak?

Ezt egyelőre semmiképpen nem lehet kijelenti, ugyanis nincs garancia arra, hogy a krónikus betegeknél, az időseknél, a túlsúlyosaknál és legfőképpen az oltatlanoknál sem okoz az omikron súlyos megbetegedést. A Favipiravir és a Remdesivir továbbra is rendelkezésre áll, illetve megkezdődtek a szakmai egyeztetések a kórházak és a háziorvosok között arra vonatkozóan, hogy szükség esetén miként és hova utalhatjuk be a betegeket a harmadik hullám idején rendszeresen alkalmazott monoklonális antitest-terápiára, amely a rizikócsoportba tartozóknál különösen hatékony lehet. Ezzel együtt jó hír, hogy enyhébb megbetegedés esetén a már ismert vény nélkül kapható lázcsillapítók, köptetők, gyulladáscsökkentők is hatékonyak az új variáns ellen, így fontos, hogy ezek a szerek minden háztartásban megtalálhatók legyenek.

Éppen az említett enyhe tünetek miatt már gyakorlatilag egy tüsszentésnél is koronavírus-fertőzésre gyanakodunk, ami miatt minden eddiginél népszerűbbé vált az öntesztelés. Mi a teendőnk pozitív eredmény esetén, változott-e a protokoll az elmúlt időszakban?

Az otthon elvégezhető tesztek szerepe egyre inkább felértékelődik a járványkezelésben, ám ha beigazolódik a Covid-gyanú, mindenképpen értesíteni kell a háziorvosunkat, aki megteszi a szükséges intézkedéseket. A tünetek kezdetétől számítva továbbra is tíz napra kell karanténba vonulni, de alapvetően abban bízunk, hogy az ehhez hasonló szigorú, hatósági intézkedéseket idővel meg lehet szüntetni.

Pontosan mire gondol?

Arra, hogy kezd egyre irrelevánsabbá válni, hogy kiderítsük, vajon egy orrfolyás hátterében a koronavírus áll-e. Reményeink szerint pár hónapon belül eljuthatunk oda, hogy a szigorú protokollok lazulhatnak, és idővel a tesztek elvégzésének szükségessége is a háttérbe szorulhat. Ez a gyakorlatban azt jelenthetné, hogy a koronavírust is a fennálló tünetek alapján úgy kezelnénk, mint az influenzát vagy más egyéb légúti megbetegedést, vagyis a panaszok függvényében a vizsgáló orvos döntené el, hogy a páciens meddig ne menjen közösségbe. Egy ehhez hasonló ideális forgatókönyv egyben azt is jelentené, hogy a nyájimmunitás előszobájában vagyunk.

A WHO ugyanakkor épp a napokban intette óva az európai vezetőket attól, hogy idejekorán úgy kezeljék a koronavírust, mint az influenzát.

A lazább protokollok bevezetésének feltétele, hogy teljes egészében az omikron-variáns uralja a pandémiát, és egyértelműen beigazolódjon róla, hogy súlyos megbetegítőképessége elenyésző a korábbi variánsokhoz képest. Csak akkor lehet lépni, ha ezt a szintet elérjük, és az is nyilvánvaló, hogy ettől függetlenül a következő években folyamatos készenlétben kell lenni, ugyanis bármikor felütheti a fejét egy újabb, súlyosabb megbetegítőképességű mutáció. Ezt az egészségügyi hatóságoknak folyamatosan figyelemmel kell majd kísérniük, és akkor szükség esetén ismét behúzhatjuk a kéziféket.

Ha már influenza: beteljesedni látszik az a szakértők által egybehangzóan képviselt álláspont, miszerint az idei járvány jóval intenzívebb lesz, mint a tavalyi?

Ha egy hónappal ezelőtt teszi fel ezt a kérdést, én is kiálltam volna ezen álláspont mellett, jelenleg ugyanakkor speciális helyzetben vagyunk, és csak az ötödik hullám lecsengése után tudunk majd konzekvenciákat levonni. Ennek oka, hogy az influenza szinte teljesen az omikronnal megegyező tüneteket idéz elő, így a jelenlétének intenzitását szinte lehetetlen mérni.

Ezek alapján logikusnak tűnik biztosra menni és ez ellen is védekezni, ám az ingyenes influenza elleni védőoltásoknak csak a fele fogyott el.

Az influenzajárvány jellemzően január közepén szokott fellángolni, így az oltást még most sem késő felvenni. Ezt mindenképpen ajánlom is, hiszen a szervezetünk a Covid miatt most dupla veszélynek van kitéve, a két vírus egy időben való elkapása pedig akár nagyon súlyos megbetegedéshez is vezethet.

Milyen jövőt vetít elénk, hogy már a koronavírus elleni védőoltásért sem tolakodnak az emberek? Hosszú ideje 6 millió környékén toporgunk.

Az ellátórendszer terhelése és a járvány kezelése szempontjából sokkal optimálisabb lenne, ha 80-90 százalék feletti lenne az átoltottság, igyekszünk a cél elérése érdekében mindent megtenni. Számos területen kötelezővé vált a vakcina felvétele, november óta pedig rendszeresek az oltási akciónapok. Ezekhez januártól a háziorvosok is csatlakoztak. Itt szeretném megjegyezni, hogy a praxisok a korábbi hullámok idején is komoly szerepet vállaltak az oltási kampányban. A tavaly szeptemberben és októberben beadott közel egymillió emlékeztető oltás 47 százalékát a háziorvosok adták be, de ez csak egy adat a sok közül. Eddig minden visszajelzés arról árulkodik, hogy a lakóhelyhez közeli, saját háziorvostól felvehető oltás a legnépszerűbb, ami egy újabb bizonyíték arra, hogy az orvos–beteg bizalom a háziorvosok körében a legerősebb az egészségügyi ellátórendszeren belül. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan szempont is egyben, amit a jövőbeli egészségpolitikai döntések során – kiemelten a fejlesztésekkor – feltétlenül figyelembe kell venni.

Milyen fejlesztések vannak tervben az alapellátás tekintetében? A Magyar Orvosi Kamara szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs elég háziorvos, ráadásul a praktizáló kollégák egy jelentős hányada már most a nyugdíjkorhatár felett látja el a feladatait.

Valóban komoly humánerőforrás-krízissel küzd az ágazat évek óta, így az alapellátás fejlesztését bemutató koncepciók mindegyike az optimális humánerőforrás-kezelésre fókuszál. Ugyanakkor a háziorvoshiányon jóval túlmutató kérdésről van szó, egyfajta ellátásszervezési, infrastrukturális kérdésekre kell választ adnunk. A magyar egészségügyi ellátórendszer köztudottan kórházcentrikus az OECD-országokhoz képest. Mindez a pandémia kezelése szempontjából előnyt jelentett, ám a hosszú távú ágazatfejlesztési stratégia egyértelműen az alapellátás megerősítése, a kórházcentrikusság csökkentése irányába mutat. Praxisközösségek szervezésével, diplomás ápolók foglalkoztatásának elősegítésével, nagy betegforgalmú praxisok esetében adminisztrátorok bevonásával hatékonyabb egészségügyi ellátásra nyílik majd lehetőség a betegek lakóhelyéhez közel.

Világviszonylatban a koronavírus-járvány hozadéka a telemedicina (személyes találkozást nem igénylő egészségügyi szolgáltatás) robbanásszerű megjelenése, amely miatt a magyar háziorvosi praxisok infrastrukturális adottságait is tovább kell fejlesztenünk. Mindemellett számos jogszabályt is elő kell készíteni, ezért egy munkacsoport már meg is kezdte a telemedicinális ellátás rendjének kidolgozását. Meg kell teremteni a telemedicinális ellátások egységes szabályrendszerét, infrastrukturális feltételeit egyaránt. Bízunk benne, hogy az ilyen és ehhez hasonló fejlesztések segítségével az újonnan jelentkező igényeknek is eleget tudunk tenni amellett, hogy az orvosok mindennapjai is tervezhetőbbé válnak.

(Borítókép: Békássy Szabolcs. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)