Porga Gyula: Az építőipari árrobbanás keresztülhúzhatja a számításainkat

Milyen gazdasági hatásai voltak a járványnak Veszprémben, mennyivel csökkentek a város bevételei?

Mi azon városok közé tartozunk, amelyek jobban állták a járvány támadásait. Nyilván voltak nehézségeink, de összefogással, az előírások betartásával, sokak áldozatos munkájával sikeresen védekeztünk. Az adóbevételeink pedig csökkentek ugyan, de nem sokkal. Ha lehet egy ilyen helyzetben egyáltalán ezt a szót használni, szerencsések voltunk, a nagy munkaadók egyikének sem kellett hónapokra bezárnia.

Ebben szerepet játszik az a tudatosság is, hogy a városban elsősorban a kreatív ipari fejlesztéseket támogatjuk. A járványnak való kitettségünket főleg az mérsékelte, hogy a Veszprémben működő autóipari beszállítók mindegyikében a gyártást kutatásfejlesztési tevékenységgel egészítik ki – amit akár távmunkában is lehetett végezni.

A tercier szektorban viszont ilyesmire nem igazán volt lehetőség…

Tény, a vendéglátó és a szolgáltató szektor kisvállalkozásai nehéz hónapokat éltek át. Mi az önkormányzat gazdaságfejlesztő alapítványából 30 millió forinttal tudtunk segíteni. Maximum 300 ezer forintot adtunk 100-nál is több vállalkozásnak. És arra hívtuk a veszprémieket, főként a válságtól érintetlen cégeket, hogy maguk is járuljanak hozzá a mentőakcióhoz. Nagyon büszkén mondom, hogy milliós tételek is érkeztek, amelyeket ugyancsak szétosztottunk.

Összességében mennyivel nőtt a helyi munkanélküliség?

A munkanélküliség bő egy évtizede nagyon alacsony nálunk, két százalék alatti. A Covid előtt 700 körüli regisztrált munkanélküli volt Veszprémben, a járvány idején ez „behorpadt” valamelyest, a mélyponton, tavaly május–júniusban 1400 főt tartottunk nyilván. Természetesen reagáltunk a helyzetre, 30 ezer forintos krízissegélyt vezettünk be három hónapra, kifejezetten azoknak, akik a járvány miatt veszítették el a munkájukat.

Az idei nyár végére sikerült visszatérnünk a korábbi munkanélküliségi szintre, a legutóbbi adat már a hétszáz főt sem érte el. Ami azt jelenti, hogy bizonyos területeken már inkább munkaerőhiánnyal kell szembenéznünk.

Az egyedül élő időseket különösen kiszolgáltatottá tette a járvány, ők kaptak segítséget az önkormányzattól?

A járvány kezdeti szakaszában a fő ellenség a bizonytalanság volt, ezért több éjjel-nappali információs telefonvonalat biztosítottunk. Ezek közül egyet kifejezetten a nyugdíjasok számára működtettünk, hogy azon konkrét fizikai segítséget lehessen kérni. Ha például nem mertek vagy tudtak lemenni a boltba, vagy nem voltak képesek magukat egyedül ellátni.

Az idősellátó rendszerünk ezt a hirtelen feladatnövekedést nem tudta volna már kezelni, ezért önkénteseket toboroztunk egy helyi civil szervezet segítségével. Büszke vagyok arra, hogy a legnehezebb hónapokban az egyedülálló és a családban élő időseknek is segíteni tudtunk, senki nem maradt magára. Négyszáznál is többen éltek ezzel a lehetőséggel.

Amikor pedig elindult az oltakozás, az önkormányzat minden háziorvos mellé kiküldött egy adminisztratív feladatokat ellátni képes kollégát, hogy legalább ennyivel tehermentesítsük az amúgy is rendkívül leterhelt orvosainkat. Valamint központosítottuk az eszközbeszerzést, gondolok itt például a fertőtlenítőkre, a gumikesztyűkre, a maszkokra, hogy gyorsabban ki tudjuk szolgálni a háziorvosi igényeket.

Veszprém lesz 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa (EKF). Megakasztotta a felkészülést a járvány?

Nem mondanám, hogy megakasztotta, de van két terület, ahol a váratlan nehézségek miatt megtorpantunk. Az egyik az, hogy a felkészülési időszakban nagyon fontos bekapcsolódni az európai vérkeringésbe. Például hogy személyesen tapasztalatot gyűjtsünk olyan városoktól, amelyek az Európa Kulturális Fővárosa programot már maguk mögött tudják, vagy épp küzdenek a kihívásokkal. Erre azonban most nem volt lehetőség. Online persze építettünk kapcsolatokat, de nem kell mondanom, hogy ez nem ugyanaz. Tehát itt bennem is van hiányérzet.

A másik terület, ahol lemaradásunk van, az a felvezető programok sorozata. Mert ugyan csak 2023-ban viseljük a büszke címet, de akkorra már mindennek tökéletesen kell működnie. Ezért 2020-ra, 2021-re, 2022-re elterveztünk kulturális és közösségépítő eseményeket, kisebb programokat és találkozásokat, amelyek másfél éven át nem tudtak megvalósulni a pandémia miatt.

A programhoz kapcsolódó infrastruktúra építésében, fejlesztésében nincsen elmaradás?

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a mi EKF-programunk – ellentétben a 2010-es pécsivel – nem az infrastruktúrafejlesztésre fókuszál, hanem a térségi együttműködésre, az emberi és kulturális kapcsolatok építésére. Amihez kapcsolódóan vannak beruházási terveink is.

Építési projektjeink éppen közbeszerzés alatt állnak, és attól tartunk, hogy az építőipari árrobbanás keresztülhúzza a számításainkat. Márpedig bele kell férnünk a fix támogatási összegünkbe. A kivitelezői ajánlatokat az ősz folyamán kapjuk meg, akkor lehetünk biztosak a dolgunkban.

Pontosabban mikor?

Várhatóan mostanában, tehát az ősz elején érkeznek meg a kivitelezői ajánlatok.

Gondolom, van vészforgatókönyve is. Lehet, hogy további összeget kell majd kérniük?

Lehetséges.

És a kormány partner lesz ebben?

Ami segítséget eddig kértünk a kormánytól, azt mindig megkaptuk. Határozott szándékunk beférni a takarónk alá, és csak akkor fordulni az államkasszához, ha az elkerülhetetlen.

Politikai közéletét nézve Veszprém valamelyest a „béke szigetének” tűnik…

Sokat teszünk is érte, hogy ez ilyen legyen!

Megvalósul az Európa Kulturális Fővárosa program ügyében a döntéshozók és a helyi ellenzék együttműködése?

Törekszünk rá. Nyilván nem magától értetődő, ha egy városban nyugalom van. Az mindig két félen múlik, és a többségben lévők vannak abban a helyzetben, hogy gesztusokat tegyenek. Már a pályázat beadásánál sem arra törekedtünk, hogy meglegyen hozzá a szűk többség, hanem hogy minden helyi politikai erő támogassa a programot. Kezdettől fogva alapvetésünk volt, hogy csak akkor pályázunk, ha százszázalékos támogatást kapunk hozzá.

Ezt a bizalmat fenn is kell tartanunk, ezért létrehoztunk egy munkacsoportot, amelybe a képviselő-testület minden frakciója két-két főt delegálhatott. Ez az a fórum, ahol a döntés-előkészítés történik, és ahol minden kérdését felteheti az ellenzék, illetve mi is folyamatosan tájékoztatjuk őket a legfrissebb fejleményekről. Arra is törekedtünk, hogy folyamatos kapcsolat legyen a programért felelős zrt. és a képviselő-testület minden egyes tagja között.

Fontos hangsúlyozni, hogy hivatalosan ugyan Veszprém nyerte el a kulturális főváros címet, mert erre csak egyetlen város pályázhat, de mi térségben gondolkodunk a legelejétől, és a programokat is térségi szinten valósítjuk majd meg. Tehát nem elég a helyi politikai erőkkel fenntartanunk a kölcsönös bizalmat, hanem a térség többi önkormányzatával is ugyanerre törekszünk. Az elmúlt évek tapasztalatai számomra azt mutatták meg, hogy ez az út Veszprémben járható és sikerre vezet.

A városvezető című nagyinterjú-sorozatunk első részében Nemény Andrást, Szombathely polgármesterét kérdeztük, a második részben pedig haladunk észak felé, és Győr kardiológus polgármesterével, a fideszes Dézsi Csaba Andrással beszélgettünk. Az interjúsorozat harmadik részének főszereplője Eger ellenzék által támogatott, de egyesületi színekben induló polgármestere, Mirkóczki Ádám volt. A negyedik részben  Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét fideszes vezetője beszélt az Indexnek. 

(Borítókép: Porga Gyula. Fotó: Veszprém Városháza)