Mirkóczki Ádám: Nem javítja a pozícióimat, ha előre őrjöngök

DSC3437
2021.08.31. 06:12
Csaknem két év telt már el a 2019-es magyarországi önkormányzati választások óta. Ennyi idő alatt rendszerint mind az új, mind a tisztségükben megmaradt városvezetések meg tudják mutatni, mi valósult meg a terveikből. Az elmúlt huszonkét hónap azonban a koronavírus-járvány miatt rendhagyóra sikeredett: ahogy a világon szinte mindenütt, idehaza is újra kellett írni a terveket. Az Index új sorozatot indít A városvezető címmel, amiben a hazai nagyvárosok polgármestereit faggattuk az elmúlt időszakról, újraírt terveikről. Ezúttal Mirkóczki Ádámot, Eger megyei jogú város 43 éves, szociológus végzettségű, de újságíró diplomával is rendelkező, az ellenzék által támogatott, de egyesületi színekben induló (Egységben a Városért Egyesület) polgármesterét kérdeztük.

2015 elején indult útjára a Modern Városok Program, összesen 250 projekttel 3500 milliárd forint értékben. Csakhogy beütött a pandémia. Eger bevételeit mennyire tépázta meg a járvány?

Két nagy MVP-s projektünk megy, az egyik az egri vár és erődrendszer komoly fejlesztése. Nagyságrendileg 3,5 milliárd forint áll a rendelkezésünkre, viszont hogyha az eredeti, az MVP támogatói okiratában szereplő valamennyi projektelemet szeretnénk megvalósítani, akkor az elmúlt 5-6 évben bekövetkezett áremelkedések miatt legalább hat-hét milliárdra, de az is lehet, hogy tízmilliárd forintra lenne szükségünk. Csak a jóisten a megmondhatója… A várprojekt olyan szempontból jól áll, hogy minden egyes projektelemre megvannak az engedélyek és a kivitelezési tervek. Abban az esetben, ha a pénz megvan, nincs akadálya a kivitelezésnek. 

És bele is férnek a határidőbe?

Igen, mert tavaly módosítottuk a támogatói okiratot a pandémia miatt, úgyhogy az idővel jól állunk. A közelmúltban itt járt az egri kormányhivatalban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki arra biztatott, hogy ne kezdjünk el garasoskodni, ne csökkentsük a projekt műszaki tartalmát az időközben bekövetkezett áremelkedések miatt, ne tartsunk attól, hogy kifutunk a keretből, hanem kezdjük el szép sorban, szakaszolva, az eredeti tartalommal megvalósítani a kivitelezést. És ha kell, a kormány kipótolja a különbözetet. Mondhatnám, ez jó hír, de ebben az a kockázat, hogy ha mégsem kapjuk meg a ráemelést, akkor nem biztos, hogy az valósul meg, amit mi szeretnénk. Tudniillik a 3,5 milliárdból is meg tudunk valósítani mindent, csak legfeljebb szerényebb formában, de úgy is, hogy csak kettőre futja a hatból, de az a kettő pazar színvonalú lesz. Viszont a várnál – mivel időben vagyunk, és rendelkezünk a szükséges engedélyekkel és a kiviteli tervekkel – gyorsan tud dönteni a kormány, ez a jobbik eset. A másik nagy projektünk a Nemzeti Úszó- és Vízilabda Központ. Itt nincsenek engedélyek és kivitelezési tervek.

Ez a Bitskey Aladár Uszoda?

Részben igen, annak a továbbfejlesztése is a projektbe tartozik. Készülne még egy 76 szobás sportszálló, egy új tízpályás, 50 méteres medence, továbbá egy parkolóház. Ez utóbbi eleme a projektnek már elkészült, és az eredeti hat-nyolcszáz milliós költségkeret helyett másfél milliárdból épült fel. Hamarosan megnyílik tesztüzemjelleggel. A Nemzeti Úszó- és Vízilabda Központnál nemcsak az a baj, hogy hogy jelenleg nincsenek engedélyes kiviteli tervek, hanem hogy erősen forráshiányos, hiszen jelenleg 6,3 milliárd forint áll rendelkezésre, de a becslések szerint 10–15 milliárd közötti összegre lesz majd szükség, ha a műszaki tartalom csökkentése nélkül szeretnénk megvalósítani.

Ahogy kiveszem a szavaiból, a Nemzeti Úszó- és Vízilabda Központ nem annyira szívügye önnek. 

Dehogynem! Ez ugyanúgy szívügyem, mint minden más fejlesztés, csak van bennem egy egészséges félelem, két okból. Az egyik a forráshiány és a majdani komplexum üzemeltetésének a kérdése, hiszen három uszodát és egy strandot fenntartani már brutális összeg lesz. Csak a Makovecz Imre tervezte uszoda üzemeltetése éves szinten 350 millió forintra rúg. Jó, ezen fogunk spórolni, mert az uszoda teljes – elavult – gépészeti berendezését felújítjuk, gazdaságosabbá tesszük. Persze ha az üzemeltetéshez is kapunk hozzájárulást, mondjuk, a Magyar Vízilabda Szövetségtől, akkor nincs baj. A félelmem másik oka súlyosabb, és inkább a jövendő generációival kapcsolatos. Egyes vízügyi szakemberek szerint az Eger környéki termálkutakra kötött fogyasztók száma elérte azt a kritikus pontot, amikor el kell azon gondolkodnunk, terhelhetjük-e még tovább ezt a termálvízkincset. Én sportbarát vagyok, minden sportinfrastruktúra-fejlesztést támogatok, de három uszoda üzemeltetésének a kérdése és a termálkutak terhelhetősége létező probléma. Szeretnék a szakemberektől megnyugtató véleményt kapni, mielőtt belevágunk az uszodaprojektbe. 

Május 26-án kizárták önt az Egységben a Városért Egyesület elnökségéből. Állítólag ön azt mondta, hogy nem tekinti magát az ellenzék részének…

Igen, mert mindig csak a mondat első felét idézik.

És hogy szól a második fele?

Az újságírói kérdés úgy hangzott, hogy az ellenzék részének tekintem-e magam. Erre én azt feleltem, hogy nem, hanem Eger polgármesterének tekintem magam, amibe beletartoznak az egri ellenzéki és nem ellenzéki polgárok is. 

Ez így, ebben a formában nehezen támadható. És ahhoz mit szól, hogy „kikoptak” ön mellől az alpolgármesterek, Berecz Mátyás és Mirkóczki Zita? Ők lemondtak…

Nem, utóbbit – a másod-unokatestvéremet – leváltottam, előbbi valóban lemondott. 

És ilyen vádak hangzottak el, hogy megvette önt a kormánypárt. Oroján Sándor, az egri Fidesz–KDNP frakcióvezetője szerint ön egyenesen udvarol a Fidesznek, de a kormánypárt nem kér önből. Hogy is van ez?

Kezdjük azzal, hogy annak a politikai közösségnek, amelynek Oroján Sándor a tagja, akkor sem szeretnék a része lenni, ha az lenne az utolsó a Földön. De roppant egyszerű a történet. Én magam is gondolkoztam azon, hogy amiért én bizonyos dolgokat megléptem, azok okait csak álmodtam, és tényleg én ülök fordítva a lovon, vagy csak azt tettem, amit ígértem. Aztán visszanéztem a polgármesteri kampányindítóm felvételét, amit 2019 nyarán az egyik egri szálloda nagytermében tartottam, és ott elmondtam mikrofonba, kamerák előtt – ma is visszakereshető –, hogy megválasztásom esetén nem fogom és nem is engedem a várost pártpolitikai alapon irányítani. Hogyha valahol meg lehet őrizni a pártsemlegességet, vagy legalább a távolságtartást, az pontosan egy önkormányzat. A városi problémáknak, ügyeknek, céloknak prioritást kell adni, itt nem lehet pártpolitizálni – gondolná ezt az ember naivan. Ehhez képest gyorsan kibújt a szög a zsákból. Bár nekem mindenki megígérte, hogy a közgyűlésben és a napi működésünkben nem lesznek pártérdekek, pontosabban nem ezen logika mentén fogunk politizálni, de nem így történt. És ekkor fel kellett tennem a kérdést, vajon ki gondolta komolyan azt, amit korában mondott: én vagy a pártok képviselői?

Egy biztos: én mindig Eger érdekét néztem.

Támadtak azért, mert valakit lecseréltünk a hivatalban, támadtak azért, hogy miért hagyok meg a pozíciójában a Fidesz által kinevezett cégvezetőt – pedig én csak azt néztem, ki mennyire hatékony, mennyire végzi jól a munkáját, mennyire érvényesíti a város és a cég érdekeit. Amikor cseréltem, a Fidesz támadott, amikor nem cseréltem, akkor meg a sajátjaim. Pontosan ebből látom, hogy sikerült megtalálnom az arany középutat. Mert bár nem kellemes körkörös védelemre berendezkedni, amikor minden irányból támadják az embert, ugyanakkor számomra ez egyértelművé tette, hogy a város érdekét szolgálom. 

Ezeket az embereket csak tettekkel, eredményekkel lehet meggyőzni. Ha lehet egyáltalán.

Pontosan. Az én balszerencsém az volt, hogy úgy nyertük meg 2019 őszén az önkormányzati választást, hogy az egri közgyűlés 18 tagjából mi voltunk velem együtt tízen, a másik oldal pedig nyolcan – ebből a Fidesz hat, a Mi Hazánk és egy civil szervezet egy-egy képviselőt delegált. De ha már egy ember kiesik, átáll, akkor már 9:9 az arány. Egészen 2019 novemberétől a költségvetés februári elfogadásáig mást sem hallottam egyesektől, hogy „ha ez nem így lesz, akkor nem szavazom meg a költségvetést”, vagy „ha azt nem teljesíti a polgármester, akkor én kiszállok”, és így tovább.

Én viszont egyértelművé tettem, hogy engem zsarolni nem lehet.

És az ő szemükben így lettem „diktátor”, „autoriter”, olyan vezető, aki senkit nem kérdez meg. Pedig ez nem igaz. A pandémia első hulláma idején eszkalálódott ez a helyzet. Utólag persze kiderült, hogy már a kezdet kezdetén, amikor még nem voltak konfliktusok, az MSZP egri irodájában tartottak egy frakcióülést, amire csak engem és az általános helyettesemet nem hívták meg. Ott már arról beszéltek, hogy mi lesz a költségvetéssel, hogy miként lehet majd rám kényszeríteni különböző dolgokat. Már ez sem volt egy szép gesztus, bár ők azt mondták, hogy ez nem frakcióülés volt, hanem csak egy megbeszélés… Sok mindent tagadtak egyesek, de nekem a résztvevők elmondták, mi hangzott el ott.

Ő egyébként MSZP-s vagy DK-s?

Ez nagyon érdekes, mert ő politikailag korábban senkivel sem állt kapcsolatban, sőt én sokáig együtt dolgoztam vele az egri vármúzeumban. Jól ismertük egymást, ezért lepett meg, amikor egyszer csak a hátam mögött csatlakozott a DK-hoz. Hogy értse az olvasó: előbb lett alpolgármester, és csak utána csatlakozott a DK-hoz. Mindegy, ez az ő döntése, nekem ezt tiszteletben kell tartanom. Azonban én komolyan gondoltam, ha a pártpolitika begyűrűzik a mi koalíciónkba, akkor az rövid úton atomjaira hullik. Így is történt.

Az egyik a saját pártja embereit akarta behozni, a másik szintén a pártja holdudvarát preferálta, a harmadik azt firtatta, miért nincs momentumos alpolgármester, és így tovább.

A legtöbben csak azzal akartak foglalkozni, ami számukra kedves vagy fontos, és mellette sütögették a pártjaik pecsenyéjét, miközben a város ténylegesen nehéz ügyeivel csak néhányan foglalkoztunk. Mindegy, nem szeretnék már a múlttal foglalkozni.

Ez mind érthető, csak én azt mondom, ön nem lehetett annyira naiv, hogy azt remélte, a pártpolitika kívül marad a Városháza falain. Hogy azok a pártok, amelyek önt hatalomra segítették, majd nem fogják benyújtani a számlát.

Nézze, szerintem mindenki megkapta azt, amit kért. A kezdet kezdetén. Volt, akivel alpolgármesteri székben egyeztünk meg, volt, akivel másban, persze fenntartottam magamnak a jogot, hogy a közvetlen munkatársaimról én döntsek. Mert enyém a felelősség. A büntetőjogi. Az önkormányzati törvény értelmében. Egy képviselőt a szavazatáért nem fognak elővenni, engem viszont a szavazatuk miatt létrejött döntés kapcsán bármikor felelősségre vonhatnak, mint ahogy most fel is jelentettek már, mindenhol, ahol csak lehetett, ráadásul olyan ügyért is, amiről egyébként a közgyűlés döntött!

A felelősség szerintem jár annyi többletjogosítvánnyal, hogy ha valamiben vita van, és dönteni kell, akkor az hozza meg a végső döntést, aki a felelősséget viseli.

Kritikusaim viszont úgy gondolták, hogy semmilyen kérdésben nincs kivétel, mindenben leülünk tízen, és ha valamiben leszavaznak, akkor az úgy is lesz. Szoktam más ellenzéki polgármesterekkel beszélgetni erről, hogy náluk mindez hogyan megy, és oda lyukadunk ki, hogy nekik szerencséjük van, mert ők fölényesen nyertek. Ott annak nincs jelentősége, ha egy-két ember elkezd zsarolgatni, mert megvan a kényelmes többség. Egerben nem ez a helyzet. Mindenesetre bízom abban, hogy az országgyűlési választásokat követően mindenki kicsit lenyugszik, a pártpolitika háttérbe szorul, és a város ügyein, fejlesztésein lesz a hangsúly.

Arra a vádra mit mond, hogy ön közelített a kormánypárt felé?

Szerintem ez nem közelítés, hanem polgármesteri feladat, mert egyetlen városvezető sem viselkedhet úgy, mintha nem létezne kormány. Én mindig is azt mondtam, hogy a város érdekében bárkivel tárgyalok. Szerintem egy polgármesternek ez a dolga. Az ön által említett vádak akkor kezdtek felbukkanni, amikor elkezdődtek a kormánnyal a kompenzációs tárgyalások. És akkor a Karácsony Gergely vezette ellenzéki csoportosulás hétről hétre vagy tüntetést szervezett, vagy közleményeket adott ki, én pedig azt mondtam, hogy addig én nem foglalok állást ezekben a kérdésekben, amíg le nem zárultak a megbeszélések, és a kétoldalú, partneri alapon zajló tárgyalásoknak nincs meg az eredménye. Én világossá tettem, hogy sok ponton nem értek egyet a kormány intézkedéseivel, például a gépjárműadó és az idegenforgalmi adó elvonásával az önkormányzatoktól, de…

Jobbikkal, Jobbik nélkül

Mirkóczki Ádám háromgyermekes édesapa – végzettségét tekintve szociológus és újságíró-szerkesztő –, 2019-ben lett Eger megyei jogú város polgármestere azok után, hogy az önkormányzati választásokon, az Egységben a Városért Egyesület képviseletében, háta mögött az ellenzék teljes palettájának támogatásával, az érvényes szavazatok 47,60 százalékát szerezte meg, és így kis különbséggel legyőzte az addigi polgármestert, a Fidesz–KDNP jelöltjét, Habis Lászlót (43,77 százalék).

Mirkóczki 2007-ben Feldebrőn lett önkormányzati képviselő, 2008-ban belépett a Jobbik Magyarországért Mozgalomba, és 2009-ben megválasztották a párt Heves megyei alelnökévé, majd elnökévé. Ugyanettől az évtől a Jobbik Egyházügyi Kabinetének elnöke, majd 2010 júniusától a Jobbik szóvivője. A 2010-es országgyűlési választásokon a párt országos listájáról szerzett mandátumot. Az Országgyűlésben az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság, illetve a Nemzetbiztonsági bizottság tagja volt. 2020 júniusában egy közös megegyezésen alapuló döntéssel kilépett a Jobbik Magyarországért Mozgalomból.

Bocsánat, egy önkormányzat legfontosabb bevételi forrása az iparűzési adó. Ez is jelentősen csökkent a koronavírus tombolása idején?

Hogyne csökkent volna. Egerben a nagy befizetők a ZF, az Emerson, a Bosch, a RUAG. De nem is velük volt a probléma, hanem ott, hogy Eger alapvetően a turizmusból, a vendéglátásból él. A pandémia ezt a forrást automatikusan elapasztotta.

A Covid–19 megmutatta, hogy ami békeidőben az erősségünk, az most a végzetünk.

Amikor kiderült, hogy az iparűzési adó mértékét felezik, egy százalékra csökkentik az kkv-k esetében, akkor képzeljük el, hogy Eger esetében durván hétezren fizetnek iparűzési adót – ennyi adóalany van –, és aki ebbe a kedvezménybe beleesett, az 6993. Míg például Győr esetében az Audi akkor is hétmilliárd forintot fizetett be, amikor tombolt a járvány. Azt nem felezte meg a kormány. Nekünk mindez brutális bevételkiesést jelentett. Mindezt tetézte, hogy ezeknek a kisadózóknak a jelentős része be is zárt, mert üzletileg nem élte túl a járványt. Eger gazdaságának egy lábon állását valahogy meg kell szüntetnünk, de minimum mérsékelnünk kell.

Tudjuk, mekkora bevételkiesést jelentett Egernek az iparűzési adó kulcsának a felére csökkentése a kkv-k esetében?

Azt még nem tudjuk, csak becsléseink vannak, de szeptember végére tisztán fogunk látni. Jelenleg zajlanak a feltöltések, talán nem lesz katasztrofális annyira, mint amennyire még január környékén gondoltuk. Még azt sem tudjuk, mennyi lesz a túlfizetés. Én azért tartok a 2022-es évtől. Most tele van a város turistákkal, de télen úgy nézett ki Eger, mintha a Walking Dead forgatási helyszíne lett volna. Pedig mi alapból egy négy évszakos turistadesztináció vagyunk. De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez! Amikor elkezdődtek a kompenzációs tárgyalások, megtámadtak engem azzal, hogy én miért nem csatlakozom a közös ellenzéki közleményekhez. Ami mellesleg kőkemény pártpolitika volt. Én erre elmondtam, hogy azokat a politikusokat, akik miniszterelnök-jelöltek szeretnének lenni, mások meg országgyűlési képviselő-jelöltek összellenzéki színekben, én megértem. Nekik demonstrálniuk kell a szembenállást a kormánnyal. Nekik az önkormányzati konfrontáció egy színpad, egy ugródeszka a céljaik elérése érdekében. De engem nem az hajtott, hogy tíz like-kal többet gyűjtsek a Facebookon, vagy hogy ki mondott nagyobbat és csúnyábbat a kormányra, hanem az érdekelt, hogy eredményesen lefolytassam azokat a kompenzációs tárgyalásokat, amelyek végén az elképesztő veszteségeinket mérsékelni tudjuk. A cégeink, az intézményeink stabilitása, egyáltalán működőképessége volt a tét. Ha nekem beletörik a bicskám a kompenzációs tárgyalásokba, és úgy járok, mint egy-két ellenzéki vezetésű város, amelyik nulla forintot kapott, akkor mi most Egerben szeptemberben csődöt jelentenénk. Óriási volt számunkra a tét.

És amikor kiderült, hogy 825 millió forintos működési támogatást kap Eger, azt mondhattam, hogy a minimumcélt elértem.

Nyilván többet szerettem volna, de illúzióim nem voltak. Egy lakosra lebontva Eger kapta a legtöbbet az országban. Úgy gondoltam, nem az javítja az én tárgyalási pozícióimat, ha elkezdek előre őrjöngeni, és nekitámadni a kormánynak, hanem hogyha a szakállamtitkárral, a miniszterrel a tényekről és a realitásokról beszélgetek, és az előrelépést helyezem fókuszba. Szerintem a történések engem igazoltak. Nem hiszem, hogy az segített volna Eger helyzetén, ha én szakadatlanul szidom a kormányt. Én még jól emlékszem Lamperth Mónika MSZP-s önkormányzati és területfejlesztési miniszter 2006-os elszólására, amikor a Fidesz letarolta az önkormányzati választásokat, hogy nem baj, majd úgy módosítjuk a törvényt, hogy a fejlesztési pénzt mi fogjuk osztani… Mi volt a különbség?

Tőlem kérdi?

Semmi. A mindenkori kormányhoz úgy kell viszonyulni, hogy közben a település érdekeit tartsuk szem előtt. Engem az egriek 2019-ben nem azzal bíztak meg, hogy végigpolitizáljam a következő öt évet, és mindenben harcoljak a kormánnyal, hanem arra kaptam mandátumot, hogy Eger működjön, fejlődjön, szépüljön, és persze végrehajtsam a választási programomat. És én ennek szellemében tárgyalok mindenkivel.

A közgyűlési arányok kiegyenlítődése nem fenyegeti a város működőképességét?

Nem hiszem. Én mindig is egyfajta orosz rulettnek gondoltam a választást. Négyféle forgatókönyvet képzeltem el, nagyjából egyforma valószínűséggel. Nekünk lesz többségünk, de Habis László marad a polgármester; én leszek a polgármester, de a Fidesznek lesz többsége; mi nyerünk, és többségünk is lesz; végül Habis nyer, és többsége is lesz a Fidesznek. Mindegyikre 25 százalékot tettem. Most az van, hogy én vagyok a polgármester, de nincs többségem. Ketten kiszálltak – egy momentumos és egy volt LMP-s képviselő, Komlósi Csaba és Keresztes Zoltán –, de ez már a múlt. Szóval, maradtunk nyolcan a tízből, és most ez a nyolc fő is kettészakadt 4-4-re. Ami eddig a szavazatszámokban nem mutatkozik meg. Amikor visszahívnak a jelölő szervezetem, az Egységben a Városért Egyesület elnökségéből, akkor én azt is megkérdezhetném, hogy mit keressek tovább a frakcióban? Ide nem vagyok jó, oda meg igen?! Ezt a skizofrén helyzetet szerettem volna megszüntetni, amikor levontam a következtetést, és kijelentettem, hogy akkor a frakcióban sincs helyem. Ebben az elhatározásomban további három képviselő követett. De ez a szavazatarányokban szerencsére nem hozott változást. 

Engem csak egyetlen dolog érdekel: az adott kérdés Eger érdeke vagy nem Eger érdeke.

Ez ennyire egyszerű, nekem ehhez nem kell többség. Nem fogok a kormányba csak azért belerúgni, mert én nem vagyok fideszes, tehát nekem rúgnom kell. A rosszat kritizálni kell, ahogy ezt eddig mindig meg is tettem, de a jót nem szégyen megdicsérni. Például botorság lenne elvitatni, hogy az utóbbi évtizedek legjobb családpolitikáját a Fidesz folytatta, annak minden hibájával – mert voltak hibái – együtt. Vagy a sokat szapult sport- és létesítményfejlesztési politika. Itt van a Szentmarjay Tibor Városi Stadion, ami Eger szégyenfoltja. Nagyon fáj nekem, hogy még mindig nem hozták rendbe. Hiszen azt nem csupán az NB III-as futballcsapat tudná használni, hanem a lakosság és az iskolák is. Tehát a létesítményfejlesztés nem fölösleges. Csak a hangsúlyokon és az arányokon, a mértéken lehet – és kell is – vitatkozni. Meg azon, hogy a sportba befektetett pénz elköltését hogyan ellenőrzik. Mert hogyha ezekből a pénzekből a slepp gazdagodik meg, az megengedhetetlen. 

(Borítókép: Mirkóczki Ádám. Fotó: Kaszás Tamás / Index)

Az Index A városvezető című sorozatában eddig megjelent nagyinterjúk: 
Győr: Dézsi Csaba András
Szombathely: Nemény András