Egész máshogy beszélt, mint a pártja

"Nem jó ezzel viccelődni" – viccelődött Trócsányi László a belvárosi polgármester nyelvbotlásával. Szentgyörgyvölgyi Péter hangolta ugyanis a Belvárosi Szalon hallgatóságát a Fidesz EP-listavezetőjének, a jelenlegi igazságügyi miniszternek kampányfórumán kedden este, ám rögtön a felkonferálásban véletlenül miniszterelnöknek szólította Trócsányit. Akit, noha nem miniszterelnök, sokan eljöttek meghallgatni.

A hangulatot jól jellemezte az ujjongás, ami akkor töltötte be a néhol parfümfelhős helyiséget, amikor Szentgyörgyvölgyi a 21-ből már-már 15 európai parlamenti (EP) helyben is reménykedett a Fidesznek május 26-a utánra. Trócsányit már csak e drukkolás miatt is a listavezetőnek kijáró taps fogadta, noha a Fidesz Bálnában rendezett kampánynyitója óta alig hallani arról, hogy kampányolna. Most – mint később lényegében el is árulta, a Barcelona–Liverpool meccs miatt – hadarva kezdett bele belvárosi gyökereinek felidézésébe, egyetlen szempillantás alatt eljutva oda: inkább az érdekli, milyen kérdések foglalkoztatják ma Magyarországot.

A meglepő felvezetőt Európa egyesítésének történelmi áttekintése fokozta, amely persze a Fidesz-kampány nacionalista, szuverenista – és végletekig leegyszerűsített – elemeit tudományos köntösbe burkolva bontakozott ki abban: a feloldhatatlan tényt, miszerint a kontinenst különböző nemzetek lakják, különböző eszmerendszerekből érdemes vizsgálni, ráadásul minden verziónak megvan a jogosultsága.

Trócsányi maga Charles De Gaulle nézeteit tartja sajátjának, és a francia elnök népek különállóságáról megfogalmazott gondolatait idézte. (Hadd szúrjunk ide egy zárójeles megjegyzést. Nemrég interjút kértünk a minisztertől, de a stábja udvariasan jelezte, hogy Trócsányinak a kampányolás miatt nincs ideje szóba állni velünk. A fórumon viszont a legnagyobb meglepetésünkre készségesen válaszolt a kérdéseinkre, ez alább tekinthető meg).

Koncentrikus felelősségkörök

Mindettől függetlenül Trócsányi előadása legfeljebb abban hasonlított a szokásos, migránsozós, halál Európára a bevándorlás felkiáltásos, és lássuk be, muszlimellenes Fidesz-fórumokhoz, hogy gondolatait zsebre vágott kézzel darálta le, hogyan Orbán Viktor szokott nyilatkozni. Ám a miniszter fórumán – volt, aki emiatt csalódottságának is hangot adott – egyetlen szó sem esett arról, miként is kellene megállítani az Európa halálát hozó migrációt.

Ehelyett Trócsányi egy tökéletesen européer politikus arcélét rajzolva Európa egyesítésének határairól, nemzeti szuverenitás és integráció létjogosult vitáiról festett képet, vitaképes álláspontját pedig első programpontként úgy fogalmazta meg: a nemzeti identitás védelmezése rendkívül fontos az EU-ban.

A miniszter-listavezető ezután sokkal inkább beszélt az európai intézményrendszert, annak szerinte megbomlott egyensúlyát érintő kritikáiról, mint "Brüsszelről". Persze az Európai Bizottság szerinte is túlzott erővel bír, és a politikai orientáció kicsúszott az Európai Tanács kezéből, ám azon túl, hogy

a Bizottság nem semleges, nem az alapszerződések őre, hanem alapvetően politikai döntések meghozatalának fóruma lett,

Trócsányi tökéletesen tartózkodott a Fidesz kommunikációjának bármely elemétől, még Jean-Claude Juncker bizottsági elnök sem került szóba. Annál inkább felmerült a kvótaügy, amelyet szintén nem politikusként, hanem jogászként magyarázott.

Arról is beszélt, nem véletlen, hogy a miniszterelnök központi kérdéssé tette a migráció ügyét, hiszen ez nem fog megszűnni egyik napról a másikra, egy hosszútávú európai problémakör. Trócsányi azonban még ebben is a jó rendőr szerepébe bújt: a koncentrikus felelősségkörök elméletét hozta fel, amelyben számára a család, haza, szomszédság, így a Nyugat-Balkán sorrend az elfogadható, és bárminemű migránskibocsátó ország iránti felelősségvállalást csak ezek után jöhet(ne) szóba. Ellenben a miniszter roppant megértő a volt "gyarmatosító országokkal", amelyek történelmi előzményeik miatt érezhetnek felelősséget bizonyos térségek iránt.

Trócsányi az egyetemi előadó rutinjával jutott el oda, amit még 2015 végén képviselt az Orbán-kormány: ne legyen kötelező kvóta.

Ugyanarra a kérdésre ugyanis nem lehet egyféle, homogén választ adni Európában.

Hogy akkor mégis miért akar részt venni a közös döntéshozatalban, és mire is jó az, arra nem igazán adott magyarázatot. Azt ellenben kijelentette, hogy a nemzeti szuverenitásból fakad, ki lakik egy adott ország területén, és miközben

természetesen a nemzetközi szerződéseket betartjuk, de a bevándorlásról való döntés, az minden tagállam szuverén joga.

Ezeket persze soha, egyetlen uniós intézmény sem kérdőjelezte meg, ráadásul az uniós jogvita éppen a nemzetközi szerződések, így az uniós alapszerződés alapján Magyarország által vállalt kötelezettségek be nem tartása miatt van.

Közép-Európa a vádlottak padján

Trócsányi ezen a ponton magyarázta el az Európát sújtó legnagyobb problémákat úgy, mint hogy az uniós intézmények szerinte nem a fontos kérdésekkel foglalkoznak, és például nem a fiatalok munkába állását segítik, hanem azok bevándorlását, akik a jobb megélhetés érdekében jönnének Európába.

A további problémák között említette, és értő fülekre talált a hallgatóság soraiban akkor is, amikor kifejtette, hogy Európa micsoda kettős mércével mér, szerinte ugyanis ezt tapasztalhattuk meg a határkerítés, vagy épp a közigazgatási bírósági rendszerrel kapcsolatban is, ahogyan minden jogállamisági kritika valójában annak szól, hogy minket Kelet-Európához sorolnak. Kelet, azaz kiemelten: Közép-Európa és Nyugat-Európa között Trócsányi szerint előítéletek uralkodnak, és lebecsülik az EU-hoz később csatlakozó tagállamokat a közösségben.

Ma még mi a Néppárthoz tartozunk. Ma. Azt nem tudom, mi lesz holnap

– ejtette el a V4-ek különböző pártcsaládhoz tartozó kormányzóerőinek együttműködését és érdekérvényesítési képességeit dicsérve, majd gyorsan félre is téve az uniós pártcsalád problematikáját kijelentette:

nem azért csatlakoztunk az EU-hoz, hogy ne legyen véleményünk.

És a magyar miniszterelnöknek van egy határozott véleménye, amely a nyugati emberekével szemben állhat. Bizonyos kérdéseket másként látunk, de ez nem baj, fogalmazott Trócsányi, és európai politikusként a tárgyalás fontosságáról, a konstruktív vitáról, illetve arról beszélt, hogy egymásnak a tiszteletet meg kell adni, nem lenyomni és leszavazni egy országot.

Ám Trócsányi szerint ma "Közép-Európa a vádlottak padján érzi magát", pedig olyan unióra lenne szükség, amelyben minden ország egyenlő, egyenlő méltóságú. Igazságügyi miniszterként sem tért ki jogállamiságot érintő kritikák érdemi, tételes cáfolatára, csak arról beszélt, ma Európában nem szakmai alapon folynak a viták, hanem az "ideológiai gyanúsítgatások" talaján.

Ezen a ponton mégis átcsapott abba, hogy az uniós – kohéziós és agrártámogatási – források elosztásának a különbségek ledolgozását kellene szolgálnia, és noha mindenkinek egyenjogúnak kellene lennie, azért a szegényebb régióknak, amelyből ugye Magyarországon is több van, azért mégiscsak többet kellene kapniuk ahhoz, hogy leküzdhessék a különbségeket. Tehát jó a különbözőség, de legyen egyenjogúság, amihez ugyanakkor élvezhessenek több jogot azok, akik különböznek.

Ám mindez nem logikai bukfenc ahhoz képest, hogy Trócsányi végül kijelentette: rengeteg veszélyforrás és kérdés van az európai integráció előtt, de a legfontosabb a bizalmatlanság elleni küzdelem. A bizalmatlanság, amelyet például a magyar kormány euroszkeptikus kampányai erősítenek az uniós állampolgárokban, a Fidesz listavezetője szerint tehát a legnagyobb problémája az EU-nak. Főleg azért, mert:

nem szeretném, ha Magyarország kilépne az Európai Unióból, ezt határozottan mondom

Végül az immáron negyedik éve kizárólag a migránsokkal közbeszédet tematizáló kormány képviselőjeként Trócsányi azt is kijelentette: a valódi ügyeket középpontba helyező, a tagállamoknak több jogot adó EU-ra van szükség. “Más stílusban kell tárgyalni, ehhez azonban az európai vezetőknek is stílust kell váltani, jobban kell tisztelniük a tagállamokat", mondta, úgy összegezve: az európai békét őrizni kell és meg is kell tartani a jövő generációinak. Ez a Fidesz listavezetőjének Európa-víziója.

Európának ne legyen főnöke

Noha a miniszter előadása után leginkább az a kérdés rémlett fel az emberben, vajon Trócsányi tudja-e, hol, azaz mely pártban politizál, a hallgatóság sokkal inkább a liberális demokrácia fogalmáról kérdezett, mire a Fidesz listavezetője magabiztosan adta elő:

számomra a demokrácia szent dolog.

Ám Trócsányi jelzők nélkül használja ezt a kifejezést és a szabad választások és független igazságszolgáltatás a legfőbb mércéi. Miután – vélhetően a totális döbbenettől – senki sem kérdezett vissza, gyorsan áttért a második kérdés megválaszolására, így kiderülhetett, hogy a Fidesz listavezetője annak sem örülne igazán, ha a radikális, populista pártok teljesen elhódítanák Európát.

Európának ne legyen főnöke, ha egy főnöke van, az már régen rossz. (...) El kell kerülni, hogy néhány ember mondja meg, hogy mi a helyes és mi a jó – abból mindig baj volt a történelemben.

Persze Trócsányi nem kritizálta az újabb, vagy most formálódó uniós pártszövetségeket, ki tudja, talán egy ilyen frakcióba kényszerül a Fidesz, a miniszter inkább csak azt mondta: az EP összetétele miatt az uniós választásnak igenis van tétje, a jó eredmény pedig az, ha sokszínű, de érdemi munkára képes uniós döntéshozatal jön létre.

Beszélt az Európai Ügyészségről is, és olyan, kampányhoz méltó kijelentéseket tett, miszerint:

a korrupciót gyűlölöm, minden módon fel kell ellene lépni.

De Trócsányi szerint mégsem az uniós vádhatóság a megoldás, hiszen miközben mindig újabb és újabb intézményeket hoznak létre az EU-ban, erre a problémára már jelenleg is kettő – Eurojust és OLAF – működik a közösségnek (egyiknek sincs vádemelési jogköre – a szerk.). Ráadásul, folytatta Trócsányi, alaptörvényt is kellene módosítani ehhez, ami nyilván komoly akadályokba ütközne a Fidesz-KDNP kétharmados többségével. Végül azért, legalább ebben a kérdésben a Fidesz-listavezető elővette a már eddig is használt, jól ismert kormányzati érvet, miszerint lopakodó, folyamatos hatáskör-bővítés van az EU-ban a nemzeti szuverenitás kárára, és ennek megálljt kell parancsolni, vegyen ebben részt aki akar, de mi nem.