Ne legyenek illúzióink, a Fidesz mindenkire sort fog keríteni

Különös helyszínt választott a március 15-i megemlékezésre a Lehet Más a Politika; a Városligethez közeli Benczúr Hotel díszterme ugyanis kevéssé tűnt alkalmasnak egy választási hajrában extra löketet adó tömegrendezvényre. De a rossz idő miatt mégis bejött a választás, ráadásul a 150-200 résztvevő a képernyőn keresztül is nyilván nagyobb tömeghatást váltott ki, mint egy szeles-esős utcasarkon.

A délben kezdődő rendezvényt egy kifejezetten szakmai hangvételű történész-beszélgetés vezette be Gerő András történész és Jeszenszky Géza volt külügyminiszter részvételével. A rendszerváltás hajnalát idéző elmélkedő tempót a moderátor Dömsödi Gábor igyekezett markánsabb aktuálpolitikai üzenetekkel felpezsdíteni, ami nem tett jót a beszélgetésnek. Azután néhány percre beköszönt a rendezvényre a korábbi miniszterekből álló, „pártokon felül álló” V18 Mozgalom nevében Bod Péter Ákos korábbi MNB-vezér.

A hosszú, egyórás előjáték után jöttek a társelnökök. Először Hadházy Ákos, aki arra az analógiára fűzte fel beszédét, hogy 1848-ban a forradalom, majd a szabadságharc is meglepte Bécset, sikere olyan váratlan volt, hogy

Mehettek ők is az oroszokhoz kuncsorogni.

Ezért hinni kell abban, hogy az erőviszonyok ellenére április 8-án meg lehet buktatni a kormányt. Orbánék ugyanis ugyanazt gondolja a magyarokról, mint a bécsi kamarilla: hogy buták és hogy csak viszálykodni tudnak. Az egyébként retorikailag továbbra sem túl kimagasló Hadházy végigszurkálta a kötelező kritikai felületeket:

• a Békemenetet, ami

a Fidesz Tours nyugdíjasokat elcsábító termékismertető útja

• a Hadházyt egészen elképesztő vádakkal (köztük konkrétan gyilkossággal) illető kormánypárti propagandamédiát,

A magyar kormány MÉG nem alkalmaz fegyveres osztagokat, de összevásárolt egy propagandarendszert, amivel azokra nyit tüzet, akitől fél.

• és persze magát a kormányt:

Ma sajnos nincsenek nagyjaink, csak nagy gazembereink.

Az ellenzéki összefogás nem érték- hanem sorsközösség

Hadházy után jött a másik társelnök (egyben az LMP miniszterelnök-jelöltje), Szél Bernadett, aki egy sor olyan kampánylózunggal indított, mint hogy

• Ki kell mondani az igazságot
• Ami a szívünkön, az a szánkon
• Az iránytű mindig odabent van

De utána egyre keményebb, egyre konkrétabb üzenetekre váltott.

1. Ha most nem győzik le a Fideszt, négy év múlva már nem lesz újabb lehetőség

Szél Bernadett felsorolta azokat a jelenségeket, melyek arra utalnak, hogy egyre kevesebb az emberek szabadsága. A kvázi-feudális viszonyba került közmunkásoktól a véleménynyilvánításuk miatt elbocsátott dolgozókig egyre többeknek kell retorzióktól tartania azoknak, akik a kormánytól eltérő véleményt fogalmaznak meg. Emberek milliói élnek függőségi viszonyokban. Szél arra figyelmeztetett, téved az, aki úgy gondolja, hogy ez a fenyegetés csak egy szűk körre vonatkozik, és hogy majd konszolidálódik:

Ne legyenek illúzióink, mindenki sorra fog kerülni.

2. Az ellenzéknek egyetlen választása van

Szél Bernadett leszögezte, hogy bár a többi ellenzéki párttal nincs „értékközösség”, de mindenkinek látni kell, hogy igenis fennáll a „sorsközösség”. Ez azt jelenti, hogy

Ezt kívánja a választók többsége is, mivel a „számok” azt mutatják, hogy a választók többsége is kormányváltást akar.

3. Élni kell az utolsó demokratikus eszközzel

A miniszterelnök-jelölt arra figyelmeztetett, ne legyenek illúzióink, „már nem demokráciában harcolunk”

• a választási rendszer torz
• óriási médiagépezet mocskolódik
• a Fidesz sorra rúgta ki a jogállam pilléreit

De „Nincs veszve a nemzet, ha nem mondnunk le önmagunkról” rázta fel Szél egy Kossuth-parafrázissal azokat, akik „úgy gondolják, hogy a kormányváltás lehetetlen”. Mert a Fidesz is egyvalamit nem tudott megszüntetni: a választás szabadságát;

Április 8-án, a szavazás pillanatában Orbán Viktornak sem lesz nagyobb hatalma, mint önöknek.