Schmidt Máriát lassan teljesen elveszítjük a Dózsa-Pruck-ügy miatt

2017.05.29. 17:36
Ennek soha nem lesz vége!

Hosszú irodalma van már az 1956-os emlékév egyik ikonikus bénázásának: az egyik óriásplakáton Dózsa László nevét írták egy fotó alá, amelyen egy sapkás gyerek látszik fegyverrel a vállán. Később jelentkezett egy férfi, hogy képen az ő 2000-ben elhunyt unokatetvére Pruck Pál szerepel. A képről egyébként maga Pruck Pál is nyilatkozott egy Népszabadság-interjúban, illetve egy 1986-os dokumentumfilmben, és a képet megjelentető LIFE magazin fotósa is Pruck Pál nevét írta a kép alá '56-ban.

A felvetésre, hogy itt valami el lett rontva, Schmidt Mária profi történészként reagált: páros lábbal szállt bele Pruck Pál családjába, '56-os történészekbe, és nagyjából mindenkibe, aki meg merte említeni, hogy a képen, akárhogy is nézzük, nem Dózsa László van, függetlenül attól, hogy ki, mit gondol Dózsa vagy Pruck '56-os, vagy az azt követő időszakban betöltött szerepéről.

Schmidt végül azt mondta, hogy ha a képpel kapcsolatos vizsgálat bebizonyítja, hogy nem Dózsa van a képen, bocsánatot fog kérni a Pruck-családtól. Az 1956-os Intézet – Oral History Archívum Osztályának jelentése végül azt mondta ki, egyértelműen kijelenthető, hogy a tavalyi 1956-os emlékév egyik plakátján nem Dózsa László, hanem Pruck Pál szerepel: "a két gyermek egykorú fotóinak részletes összehasonlítása egyértelművé teszi, hogy a képen Pruck Pál szerepel". Meglepetés: Schmidt Mária nem kért bocsánatot, ráadásul szintén mesteri, történészi választ adott:

1956-os Intézet anyaga egyetlen új szempontot, adatot vagy tényt sem tárt fel.

Jelenthet-e mást ez a mondat így ebbe a formában, mint hogy ezek szerint Schmidt Máriáék is tudták, hogy azon a képen nem Dózsa László van, de ez őket a legkevésbé sem érdekelte? Ahogy Rainer M. János, az '56-os intézet vezetője mondta: "az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét".

A nyilvánvaló ki nem mondását, sőt, megtagadását az ország szinte már majdnem el is felejtette, de Schmidt Máriát ez zavarhatta: a 444.hu szúrta ki a Pestisrácokon Schmidtel készült interjút, ahol újra elővették a témát. A következő "kérdés" - "válasz" - páros olvasható az interjúban:

PS: „A másik nagy hiteltelenítő kísérlet, a Dózsa-Pruck vita is pikáns véget ért. Miután Eörsi László neomarxista áltörténész leporolta a Kádár-rezsim egyik aljas propagandainterjúját az ominózus »bűnbánó forradalmár« Pruck Pállal, elindult egy »vizsgálat« Eörsi munkahelyén, az 1956-os Intézetben, hogy ki is van az ominózus fotón. Láss csodát, megállapították, hogy nem Dózsa László szabadságharcos- színművész volt az óriásposzteren!

Schmidt Mária Semmiféle vizsgálatot nem folytattak. Összecsaptak egy botrányos pamfletet, tele mondatszerkesztési és helyesírási hibákkal.  Maga Rainer M. János, és az intézet munkatársai is sokszor azonosítottak be tévesen 56-os hősöket, vagy helyszíneket. Persze mindez nem számít, csak hogy ügyeket kreáljanak. Dózsa egész életében kiállt a forradalom mellett, Pruck megtagadta azt és a kádári propaganda szolgálatába állt. Azon a kamaszkori fényképen egy forradalmár van. Dózsa László családja szerint Dózsa, Pruck Pál családja szerint Pruck. Az a ballonkabátos, vállán puskát hordó srác akkor a szabadságot védte, akárhogy is hívták őt. Ennek a szabadságszeretetnek az emlékét akarták megtámadni, és hát a fotó egy jó ürügy volt a támadásra. Rainer M. János legújabb kötetében, amit az Emlékbizottság támogatott, egyetlen képen sincsenek beazonosítva a szabadságharcosok. Az megfelel a tudományosságnak, hogy ő nem azonosít be senkit? Amikor megcsináltuk a Hősök falát, az 1956-ért kivégzett szabadságharcosok tiszteletére készített arcképcsarnokot, nekünk kellett felkutatni a kivégzettek fényképeit!”