Nem rombolja le a társadalmat, ha gondolkodunk a nemi szerepekről

GettyImages-583533820
2017.02.23. 07:23 Módosítva: 2017.02.23. 13:40
A KDNP és a kormánypárti sajtó olyan össztüzet zúdított a szeptemberben az ELTE-n elindítaíni tervezett társadalmi nemek szakra, ami alapján a gyanútlan médiafogyasztó azt gondolhatná, valami igazán veszélyes és káros dolog készül az egyik legnagyobb múltú hazai egyetem falai között. Pedig valójában a gender-problémakör nem valamilyen szélsőséges kisebbség ügye, hanem mindenkit húsba vágóan érint. Ezért a tanulmányozása fontos dolog, és van hozzáadott értéke annak is, hogy magyarul lesz a képzés. A szak gazdáit kérdeztük a genderfogalom alá besöpört sokféle témáról, a képzés hangsúlyairól, a rendszerszintű megközelítés nehézségeiről az uralkodó diskurzusban.

Mi az a tömeges társadalmi igény, ami létre hívja egy ilyen képzésnek az indulását? Ugye ez már a második Budapesten, és amennyire én tudom, olyan három tized százalék körül van a  társadalomban azoknak az aránya, akiket érint.

Mi az, hogy társadalmi nem?

A gender, azaz a társadalmi nem fogalma abból a felismerésből fakad, hogy biológiai nemünk önmagában nem magyarázza a férfiak és a nők társadalomban elfoglalt helyét, nem az hozza létre a nemi egyenlőtlenségeket. Másként szólva: nehezen lenne levezethető az eltérő reproduktív szervekből az, kinek a dolga otthon a porszívózás, vagy hogy kinek mennyi fizetés jár ugyanazért a munkáért.

A társadalmi nemek vizsgálói abból indulnak ki, hogy a társadalom, a közösség meghatározza, milyen dolgok, milyen viselkedésformák számítanak nőiesnek illetve férfiasnak, és az egyének ezek mentén a természetesnek kezelt, ezért belsővé tett normák mentén szocializálódnak. A társadalmi nemek ezáltal konzerválják a nemi szerepekhez kötődő előnyöket és hátrányokat, amelyeknek a patriarchális berendezkedésű társadalomban nagyobb arányban a nők az elszenvedői.

A fogalmat vizsgáló különböző típusú elméletek ebből kifolyólag mind tudományos, mind mozgalmi jelentőséggel bírnak: egyrészt ez a feminizmus, a nők egyenjogúságáért való küzdelmének alapja, másrészt kritikai társadalomtudományos szemszögből is érdekes kutatási terület.

- szegezte Kövér-Van Til Ágnesnek, az ELTE-n induló társadalmi nemek tanulmánya mesterszak szakigazgatójának a kérdést az Echo Tv pár nappal ezelőtti beszélgetős műsorában Velkovics Vilmos riporter. A kérdés újságírói szempontból hajmeresztő tájékozatlanságról árulkodik - az ember azt gondolná, hogy tévés műsorvezetőként azért az ember minimum egy Google-keresést ráereszt egy témára, mielőtt vendéget fogadna -, de egyvalamiért mégis érdekes. 

Kiderül belőle ugyanis, hogy mennyire leegyszerűsítve és elferdítve jelenik meg a mai magyar diskurzusban a gender vagy magyarul társadalmi nemek fogalma, milyen megítélés alá esik az ilyen kérdésekkel való bármilyen szintű foglalkozás. Pedig a gendertéma elképesztően sokféle, esetenként egymással is harcban álló elméleti és gyakorlati megfejtést hordoz magában, és nemhogy a társadalom elenyésző kisebbségét érintené, de az emberek száz százalékának életét határozza meg alapvetően. A szeptemberben a tervek szerint elinduló társadalmi nemek mesterszak két oktatójával, Kövér-Van Til Ágnessel és Gregor Anikóval beszélgettünk. 

Rengeteg egyetemen oktatják

Magyarországon az ELTE-s a második egyetemi mesterképzés lesz, amelyik a témában indul, bár szakirány formájában már Szegeden is elérhető volt. Európa északi, déli, nyugati részén és az egykori szocialista blokk országaiban is

összesen több mint háromszáz egyetemen létezik ilyen-olyan néven a társadalmi nemekkel foglalkozó szak.

Még olyan konzervatívabb hátterű, akár egyházi fenntartású felsőoktatási intézményekben is találkozhatunk a gender studies-képzésekkel, mint például a Leuveni Katolikus Egyetem, mondja Kövér-Van Til Ágnes, a képzés szakigazgatója. A társadalmi nemek témája búvópatakként a TÁTK-s szakmai életben is intenzíven jelen van, Gregor elmondása szerint évente nagyjából 20-30 olyan témájú szakdolgozat születik a kar más szakjain, ami valójában ezt érinti, és ez is a szak elindítása mellett szól. 

Kell a magyar megközelítés

Mindennek ellenére az ELTE új képzésével kapcsolatban többen felhozták a hazai konzervatív oldalon, hogy aki ilyesmire vágyik, annak ott van a Közép-Európai Egyetem (CEU) gender studies-mesterszakja, minek még egy. Ez a megközelítés viszont nem csak azért nem állja meg a helyét, mert a magyar felsőoktatásban erősen alulreprezentált a téma, hanem mert nagyon fontos, hogy kiknek is szól a képzés.

GettyImages-3427797
Fotó: Picture Post / Getty Images Hungary

Márpedig az ELTE Társadalomtudományi karának új szakján más lesz a célcsoport, mint a CEU-n: míg az utóbbi multikulturális környezetben angol nyelvű képzést kínál elsősorban külföldi diákoknak, az ELTE a magyar diákokhoz szeretne inkább szólni, nagyobb hangsúlyt kap majd a hazai kulturális és történeti kontextus, a magyar nyelvű, témában született szövegek. 

Sok esetben nem lehet egy az egyben vonatkoztatni a hazai helyzetre a külföldi elméleteket, hiszen ezek más környezetben születtek, a magyar folyamatok megértését jobban segíthetik az itteni írások. Egy svédországi kutató például nem fog tudni sok mindent elmondani arról, hogyan alakult a nemi szerepekről való gondolkodás az államszocialista Magyarországon, és hogy ennek milyen hatásait érezzük a mai napig.

Szeretnénk a képzésbe beemelni az elmúlt évtizedekben felhalmozódott magyarországi tudást erről a témáról,

mondja Gregor Anikó, a TÁTK adjunktusa. 

Fókuszban a gyakorlat és a rendszerszint

De ez csak az egyik, és talán nem is a leglényegesebb különbség lesz a tervek szerint a CEU és az ELTE genderszaka között. Gregor, aki korábban maga is a CEU hallgatója volt, azt mondja, az új szakot szeretnék gyakorlatorientáltabb irányba elvinni, és nagyobb hangsúlyt kapna a társadalomtudományos, mint a "bölcsész" megközelítés is.

Magyarán többet foglalkoznának a társadalmi egyenlőtlenségek, a szociálpolitika társadalmi nemi vetületeivel, illetve azokkal a rendszerszintű folyamatokkal, amelyek ezeket kitermelik. A rendszerváltás után Magyarországon a gazdasági liberalizmussal párhuzamosan a nemi egyenlőtlenségek területén is megjelent és

uralkodóvá vált az individualista, emberijogi megközelítés, amelynek keretein belül nagyon nehéz strukturális problémákat tárgyalni.

A "gendertémáról" is azért ugrik be a legtöbbeknek (lásd az idézetet a cikk elején) a transzneműek lobbija, az egyéni nemi identitások elismertetését a középpontba helyezők, mert az utóbbi évtizedekben valóban ezek lettek inkább tematizálva, illetve felkapva a közbeszédben Gregor szerint.

Egymásnak ellentmondó nézeteket mosnak össze sokan

Emellett a félreértéseknek megágyaz, hogy az ultrakonzervatív oldalon tudatos jelentésépítés is előfordul, mondja Kövér- Van Til Ágnes. Ez annyit tesz, hogy sokan szándékosan címkézik fel és azonosítják a gendertémát például kizárólag a szexuális kisebbségek egyenjogúsági törekvéseivel, mivel ez szálka a többségi társadalom szemében, és valóban vannak olyan emberi jogi szempontból vitatható témák - mint például a nemi identitásukkal nem azonosuló gyerekek korai hormonkezelése - amivel könnyű rémisztgetni és mobilizálni az átlagpolgárt. 

A társadalmi nemek tanulmánya szakra általánosságban véres rongyként tekintő tábor sokszor egymással éles nézetkülönbségben lévő csoportokat mos össze és vesz egy kalap alá. (A rendszerszemléletű feminizmusnak például van olyan ága, amelyik kifejezetten negatívnak, a női elnyomottságot okozó tényezők felszámolása szempontjából károsnak tartja a sokféle nemi identitás elismertetéséért küzdő csoportokat, de ha csak a Magyar Időket lapozgatjuk, ebből az ideológiai csatából semmit nem fogunk észrevenni.)

A gender az, ami tényleg mindenkit érint

Az új szak mindezek fényében egyrészt igyekszik tudatosan kerülni a külföldi kifejezéseket, tulajdonképpen maga a gender szó használatát is, ami már a hazai közbeszédben is viszonylag terheltté vált: ehelyett a szakgazdák inkább a társadalmi nemek használatát preferálják. Ez azért is előnyös, mert világosabban látszik belőle, hogy a képzés ugyanúgy érinti a női és a férfi szerepeket is, nem kizárólag a nőkről szól, hanem a nemek viszonyrendszerét tárgyalja.

Emellett az új szakon folyó oktatás ellenpontozná némiképp a fentebb vázolt individualista megközelítést, ezért kapnának erőteljesebb fókuszt a strukturális témák, vagyis azok a társadalmi-gazdasági kényszerek, amelyek a férfi-női szerepeket kitermelik és körülbástyázzák. 

Ez így talán egy kissé elvontnak hangzik, de köznapi példákon keresztül könnyű megérteni, miről van szó. Legtöbbször nem vezet messzire például, ha egyéni, pszichologizáló szinten próbáljuk megközelíteni, miért nem hagyja ott a férjét egy bántalmazott nő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bántalmazás sokszor olyan környezetben válik gyakorlattá, ahol a nő fokozott gazdasági függőségben van a bántalmazójától, vagyis strukturális kényszerek miatt nem sok választása van. Ha ezt beláttuk, akkor már el lehet kezdeni azon gondolkodni, milyen közpolitikai gyakorlatokkal lehetne felszámolni ennek általánosságát.

Ugyanígy nem feltétlenül kell azokat az apákat személyükben hibáztatni, akik nem mennének gyedre a kisgyerekükkel, ha tudjuk, hogy a nők munkaerőpiaci hátrányos megkülönböztetése miatt a férfi többnyire még mindig a jelentősen jobban keres a gyerekei anyjánál. 

Nem a családokat akarják szétverni

És ha már a családnál tartunk, szóba került az a gyakori vád is, miszerint a nemi szerepeket boncolgatók veszélyesek, mivel a hagyományos család, vagyis végső soron a társadalom szétbomlasztására törekszenek. Ezekről a vádakról Kövér-Van Til Ágnes csak annyit mond:

Gondolkodni, beszélgetni valamiről nem olyan dolog, ami lerombolja a társadalmat. 

Ugyanígy határozottan elutasította azokat a vádakat, miszerint a képzés beindításával valamilyen határozott céljuk lenne, pláne hogy valami olyasfajta félreértés, amelyet az Echo Tv-s interjú későbbi szakaszában Velkovics megfogalmaz ("hogy a férfi és a női nem közötti biológiai különbséget valahogy árnyalják").

"Ez egy egyetemi képzés lesz, amelyben szem előtt tartjuk az értékmentesség tudományos követelményét", mondja. A szak különféle karokról (a TÁTK mellett a Pedagógiai és pszichológai karról, valamint a Bölcsészettudományi karról) érkező 27 oktatója pedig önmagában garancia rá, hogy a hallgatók eltérő nézőpontokkal fognak találkozni. 

A felsőoktatási felvételi határideje február 15-én járt le, a szakgazdák azonban még nem kaptak információt arról, hányan adták be jelentkezésüket. Ha a szóbeli forduló után lesz elég ember ahhoz, hogy az ELTE elindítsa a képzést, akkor szeptemberben kezdheti a tanulást az első évfolyam a magyar nyelvű társadalmi nemek mesterszakon. 

(Borítókép: Jessica Kourkounis / Getty Images Hungary)