Nagyon durván beszólt a kormánynak az ET

A magyarországi menekültbefogadó állomásokon nagyon rosszak a körülmények, durva a bánásmód, nincs elég mód jogi segítség vagy civil társadalmi támogatás igénybe vételére

– állapítja meg nem kormányzati szervezetektől kapott tájékoztatás alapján a strasbourgi székhelyű Európa Tanács rasszizmus és intolerancia elleni szakértői bizottsága, az ECRI által frissen közzétett jelentés.

Mint írják, 2013 januárjában kedvezően változott a menekültügyi törvény, és a menekültekkel szemben addig főszabály szerint alkalmazott őrizetbe vételre már csak kivételes jelleggel került sor. Ez növelte a menekültek beáramlását: a 2012-es 2157 fővel szemben 2013-ban már 18 900-an adtak be menedékkérelmet Magyarországon. Ennek az lett a következménye, hogy  a létesítmények túlzsúfoltak lettek, a higiénia és a biztonság gyors romlásnak indult.

Az ECRI olyan tájékoztatást kapott, hogy a menedékkérők mintegy 22 százalékát fosztják meg személyi szabadságától. Az Európa Tanács szakértői

Beszámolók szerint önkényességre utal annak eldöntési módja, hogy ki kerülhet a nyitott befogadó központba, és kit helyeznek el a zárt részlegen, ahol nem ritka a fizikai, illetve verbális bántalmazás.

A jelentés szerint néhány létesítményben éhségsztrájkra és tiltakozó megmozdulásra is sor került (a debreceni menekülttáborban éppen az őrizetbe vétel miatt tiltakoztak a rabok, az ügyben múlt héten született a menekülteket távollétükben elítélő ítélet). Az ET szakértői csoportja azt indítványozza Magyarországnak, hogy csak végső esetben alkalmazza a menekültek őrizetben tartását, és lehetőleg nyitott befogadó állomásokon helyezze el az érkezetteket, különösképpen a családokat. (Az Európai Bizottság 2013 októberében kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben, és azóta folyik a vita a magyar hatóságokkal.)

Az őrizet körülményeit egyébként a legfelsőbb szinteken, magyar oldalról is bírálták. Az alapvető jogok biztosának sokkoló jelentését ebben a cikkünkben ismertettük. 

Az ECRI országjelentése nem csupán a menekültügyről szól, hanem kitér egyéb jelenségekre is. Megállapítja, hogy egy radikális jobboldali párt nyíltan fellép romaellenes, homofób és idegenellenes gyűlöletbeszéddel (feltehetően a Jobbikra gondoltak). A gyűlöletbeszéd azonban nem korlátozódik a szélsőséges pártokra és csoportokra, hanem máshol is előfordul a politikai spektrumon belül, és néhány alkalommal a hatóságok adósak maradtak azzal, hogy megszólaljanak az ilyen gyűlöletbeszéddel szemben. Ennek eredményeként

a romákra, zsidókra, melegekre és menedékkérőkre tett becsmérlő kijelentések közhellyé váltak a közbeszédben, 

a média egy része pedig nyíltan rasszista tartalmakat terjeszt.

A jelentés a romaellenes rasszista erőszakot az egyik legsúlyosabb magyarországi problémának nevezi. Felidézi, hogy félkatonai csoportok szerveztek felvonulásokat és törvénytelen őrjáratokat a roma közösség megfélemlítése érdekében. A Budapest Pride neonáci csoportok homofób támadásainak célpontja lett. Az utóbbi időben migránsok, menedékkérők lettek rasszista erőszak elszenvedői. A dokumentum összeállítói szerint a romák társadalmi befogadását célzó stratégia eddig kevés eredményt ért el, és nem képes kiküszöbölni a szegregációt az oktatásban.