Tarlós István harca csak most kezdődik

Úgy tűnik, a főpolgármesteri versenyben a baloldal alig ért el jobb eredményt, mint

• a 2002-2010 közötti kormányzást követő bukás,
• a két évtizedes Demszky-éra kifulladása,
• a fővárosi korrupciós botrányok (Hunvald-, Hagyó- és Molnár-ügyek)
• és a gazdasági világválság után. 

Abszolút számokban Bokros Lajos tizenötezerrel több szavazatot kapott, mint amennyit tavasszal a három baloldali párt szerzett Budapesten és harmincöttel többet, mint Horváth Csaba négy éve. Hogy ez sok-e vagy sem? Komoly előrelépésnek aligha mondható sem a négy évvel ezelőttihez képest, sem a tavaszhoz képest, másrészt viszont tény, hogy ezt az eredményt úgy érte el, hogy last minute beugró volt, és ráadásul nem is állt mögötte egységesen a baloldal.

Az alábbi táblázatban a 2014-es és a 2010-es eredmények, illetve a százalékpontokban történt változás látható.

1. hely: Tarlós, akinek most kezdődik a harc

Az előző hetek-hónapok híreiből is lehetett már látni, hogy 

Júniusban írtuk meg, hogy Budapest százmilliárdoktól eshet el, mivel Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter lehúzta a rövid és középtávú fővárosi uniós projekteket a kormány támogatási listájáról. Tarlós és Lázár ezután heteken keresztül a nyilvánosság előtt üzengetett egymásnak a kampány kellős közepén. Paradox módon a Tarlós–Lázár-háború még jól is jött a főpolgármesternek a kampányban, hiszen segített az ellenzék azon fő állítását semlegesíteni, miszerint Tarlós csupán az Orbán-kormány bábja.

Fotó: Ajpek Orsi

A főpolgármester a 2010-2014-es ciklusban is főként kormánypárti szereplőkkel konfrontálódott. 2012 környékén több hír is megjelent arról, hogy magával Simicska Lajossal van Tarlósnak vitája, aki megválasztása után egyébként azonnal szembekerült a kerületi fideszes polgármesterek lobbicsoportjával. Elsősorban Rogán Antal V. kerületi polgármesterrel és frakcióvezetővel, akiről jó ideig azt lehetett sejteni, kinézte magának Tarlós székét. Az Indexnek adott interjújában a főpolgármester elismerte, Rogán ambícióinak változása kellett ahhoz, hogy kibéküljenek:

ő épp másfelé vette az irányt, és eléggé kinyílt neki ez a pálya. Aminek örülök is, így tudunk jó barátok lenni.

Szintén ebben az interjúban beszélt a főpolgármester arról is, hogy bár a közvélemény előtt folyamatosan ütötték egymást az MSZP-s Horváth Csabával, valójában olykor még együtt is vacsoráztak és borozgattak Tarlós lakásán. Ez megerősíti azokat az értesüléseket, miszerint Tarlós a Molnár Zsolt és Horváth Csaba által vezetett fővárosi MSZP-ben egyenesen „védett személynek" számított, és szándékosan nem támadták őt soha akár egy kicsit is keményebben.

Várhatóan a 2014-2019-es lesz Tarlós István utolsó ciklusa. Utódjául a VIII. kerület polgármesterét, a Fidesz kommunikációs igazgatóját, Kocsis Mátét szemelte ki.

2. hely: A baloldal rég tudta, hogy nem nyerhet

2013-2014 fordulójáig még egyértelműen úgy tűnt, ha a parlamenti választáson nincs is esélye a baloldalnak, a budapesti városházát talán mégis bevehetik. Az MSZP rendkívül korán megnevezte saját jelöltjét, Horváth Csabát, aki januárban az Indexnek arról beszélt, saját belső mérésük szerint csupán 4%-kal van lemaradva Tarlóstól. 

Az Együtt-PM és a DK azonban Horváthot eleve esélytelennek és alkalmatlannak tartotta a feladatra, Budapestre viszont szemet vetettek, így hát hamar nekifogtak a szocialista politikus fúrásának. Felröppentek olyan hírek, hogy a közös főpolgármester-jelöltséget Bajnai Gordon vagy Karácsony Gergely is ambicionálná. Közben Gyurcsány Ferenc kitalálta, hogy majd egy titokzatos civil jelölttel oldaná fel az újabb MSZP-Együtt állóháborút.

Az MSZP, az Együtt-PM és a DK ugyanis kevesebb szavazatot kapott a fővárosban, mint a Fidesz – Tarlós István népszerűsége pedig mindig is magasabb volt, mint pártjáé. Az MSZP-s Molnár Zsolt tett egy kétes őszinteségű ajánlatot az LMP-nek, miszerint beállnának az ő jelöltjük mögé, de kosarat kapott. Bajnai Gordon másodszor is visszavonult a politikától, Karácsony Gergely pedig az esélyeket mérlegelve inkább a zuglói polgármester-jelöltséget pályázta meg.

Fotó: Ajpek Orsi / Index

Mármint Horváth Csabát leszámítva nem vállalta volna senki, aki viszont az utolsó pillanatig megpróbált kapaszkodni a jelöltségbe. A budapesti MSZP rendre kiszivárogtatta a főpolgármester-casting újabb és újabb neveit, hogy így lehetetlenítse el a jelöltjelölteket, például a volt MDF-es Katona Kálmán is ennek esett áldozatául. Július végén aztán megírtuk, hogy Gyurcsány titokzatos civilje nem más, mint Balázsovits Lajos színész-rendező – ő azonban az MSZP számára nem bizonyult elég jónak.

Eközben augusztus elejére az MSZP, az Együtt-PM és a DK alkudozása során a főpolgármester-jelölt kérdése teljesen jelentéktelenné vált. Végül Falus Ferencre, az Együtt-PM addigi II. kerületi –vagyis teljesen esélytelen – polgármesterjelöltjére esett a választás egy összetett alku részeként. Falus egy rendkívül kínos bakisorozattal másfél hónap alatt teljesen leamortizálta magát, így két héttel a választás előtt Gyurcsány Ferenc és Szigetvári Viktor kezdeményezésére visszaléptették.

Mivel a jelölései időszak lezárult, a baloldalnak nem maradt állva egyetlen főpolgármester-jelöltje sem. A DK, az Együtt és a budapesti MSZP jobb híján beálltak a magát konzervatívnak és jobboldalinak tartó Bokros Lajos mögé, miközben az országos MSZP-vezetés és a PM nyilvánosan is elhatárolódott tőle, pedig eredetileg teljes támogatást ígértek neki. 

A baloldali stratégák Tarlós fő erősségét abban látták, hogy sikerült megnyernie magának a fideszes törzsbázison kívül azokat a panelekben élő idősebb választókat, akik egyébként vagy a baloldalra, vagy a Jobbikra szavaznak. A probléma azonosításánál tovább azonban nem jutottak: a budai úrifiú Falus Ferenc  és a leginkább az Élet és Irodalom-olvasók köreiben sztárolt Bokros teljesen alkalmatlan volt arra, hogy ennek a rétegnek a szimpátiáját visszaszerezzék.

3-5. hely: A Jobbik előzött, de csak azért, mert az LMP megfelezte magát

Nem állt sokkal jobban a főpolgármester-jelölt megtalálásával Lehet Más a Politika sem, ahol eredetileg Osztolykán Ágnes korábbi parlamenti képviselő volt Schiffer Andrásék kiszemeltje, aki azonban hezitált, majd nem vállalta. A politikus az Indexnek azzal érvelt, nem akarta, hogy a fővárosi kampány is a cigányügyről szóljon. Az LMP budapesti kongresszusa végül szoros eredménnyel az addig teljesen ismeretlen Csárdi Antalt jelölte főpolgármesternek, aki a kampányban aztán semmi megjegyezhetőt nem mondott vagy tett továbbra sem.

Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index

A tű fokán kétszer is éppen csak hogy átcsúszó Lehet Más a Politika a 2013-as pártszakadást követően hiába hirdette meg a vidéki nyitás politikáját, a látványos budapesti gyengülést az országban sehol nem kompenzálta hasonló mértékű erősödés. A párt már évek óta folyamatos szervezeti válságban van, a korábban ismert arcok távozása után Szél Bernadetten kívül gyakorlatilag egyetlen új politikust sem tudott felépíteni – Csárdit sem.

A Jobbikban is viszonylag későn találták meg a jelöltet: a nyáron még Volner Jánost tűnt befutónak, végül a négy éve 7%-os eredménnyel csúnyán elvérző Staudt Gábor mellett döntött a párt. Staudt most szavazatszámban és arányban is valamivel alulmúlta saját 2010-es eredményét, kizárólag az LMP gyengülése miatt lehetett mégis dobogós. A Jobbik fővárosi kampánya olyannyira enervált volt, hogy azt nem lehetett nem úgy értelmezni, mint hogy 

A Liberálisok jelöltje, az utolsó, ötödik helyen végző Bodnár Zoltán pedig továbbra is a választás legnagyobb rejtélye: továbbra sem tudjuk, honnan volt pénze annyi óriásplakátra, miközben a teljes baloldali ellenzéknek nem futotta ilyen drága köztéri hirdetésekre. De az még érthetetlenebb, hogyan sikerült 2,1%-ot elérnie.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!