Másodszor lép ugyanabba a folyóba a kormány

A kormány egymás után hajtja ellenőrzése alá Magyarország független intézményeit. Orbán a puszta Putyinja, esetleg Magyarország Ficója, akiben dolgozik a vidéki ember kisebbrendűségi érzése. A demokrácia egykori élharcosát már inkább Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnökhöz hasonlítják.

Nem, nem a világsajtóban az elmúlt hetekben megjelent cikkekből szemléztünk, hanem a 2010 decemberében és 2011 januárjában megjelentekből. Magyarország sajtója már akkor se volt szívderítő, azóta pedig még romlott is a helyzet. Akkor jellemzően a liberális német-osztrák sajtó, az Economist és az Independent bírálta az országot, azóta csatlakozott hozzájuk - a Scotsman kivételével - a teljes európai sajtó és, világnézetüktől függetlenül az amerikai lapok. Az Egyesült Államokban ugyanúgy bírálja a kormányt a mélykonzervatív Wall Street Journal, mint a keleti parti liberális elit lapja, a New York Times.

Egy éve ilyenkor az Európai Unió soros elnökségét éppen átvevő Magyarország a médiatörvény miatt kényszerült védekezésre. Ebben, ahogy a támadásokban is, ugyancsak felfedezhetők érdekes párhuzamok. Ahogy most, úgy akkor is Martonyi János külügyminiszter játszotta a jó rendőrt, és nyilatkozott arról, hogy a kormány akár módosíthat is a kifogásolt törvényeken.

A szereposztás abban is stimmel, hogy az időközben IMF-ügyi miniszterré alakult Fellegi Tamás bírálta csendben, háttérben a kormány törvényalkotó munkáját, vagyis inkább a törvényalkotó munka kommunikációját. Az Economist korabeli beszámolója szerint egy oldott hangulatú háttérbeszélgetésen bírálta a médiatörvényt, a tudósítást Fellegi annyiban pontosította, hogy a törvény kommunikációját bírálta. Most Fellegi szintén a korábbi harcias nyilatkozatokat nevezte túlzónak.

A kormányzati szereposztás abban is egyezik, hogy az óvatos bírálat és a diplomatikus nyilatkozatok után Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes jelzi aztán a kormányzat elkötelezettségét az együttműködésre. A médiatörvény ügyében Navracsics az Európai Bizottság bírálatára reagálta, hogy csak félreértéseket kell tisztázni, és most is ő jelezte a kötelezettségszegési eljárás elindításának napján, hogy a három vitatott törvényből kettőben közel a megállapodás.

Az események sajátos dinamikájára jellemző, hogy Orbán 2011. január 18-án és 2012. január 18-án is nyilatkozott a legnagyobb német bulvárlapnak, a Bildnek. "Megértem, ha a németek a körmünkre néznek" - mondta akkor, amikor elsősorban a válságadókról volt szó. Egy évvel később megint főként gazdasági kérdések foglalkoztatták a bulvárlapot, Orbán megnyugtatta a németeket, hogy nem kell a pénzük, a jegybanktörvényről szólva pedig elmondta, az erőnek, és nem az érveknek engedünk.

Ez annyiban mindenképpen változást jelent, hogy Orbán itt már előre jelezte, engedni fog. Egy éve ugyan az európai parlamenti vita előtt, zárt ajtók mögött már engedékenynek bizonyult, és a vitában engedett is, most már a szerdai meghallgatás előtt jelezte, hogy akár meg is állapodhatnak a vitatott kérdésekben, és aztán feltűnően engedékeny volt Strasbourgban.

Kérdés, hogy ezt most hogyan fogják kommunikálni. Egy éve az Index egyedüliként értékelte úgy a vitában történteket, hogy Orbán visszavonult, a kormányzati kommunikáció kemény kiállásról beszélt. Most viszont már úgy hivatkoznak vissza az egy évvel ezelőtt történtekre, hogy lám, akkor is engedtek. Várható, hogy az itthoni közvéleménynek szánt kommunikáció most is keményebb lesz, mert ahogy akkor, úgy most is azzal érvelnek, hogy a jogszabályok megfelelnek az európai normáknak.

A külföldi bírálatok intenzitása akkor mindenkit meglepett a kormányban, "a sokat látott külügyérek és a sokat tapasztalt közvéleménnyel foglalkozók is azt mondják, hogy ilyet még nem láttak" - mondta egy éve Kovács Zoltán, aki akkor még tagadta, hogy bárki is őt hibáztatná ezért, azóta  mégis komoly változás állt be az életében. Ugyan hivatalosan még mindig a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, feladata azonban már kizárólag a külföldi újságírók győzködése. A tényleges kormánykommunikációt azóta még minisztériuma alól is kiszervezték, a kormányszóvivői iroda a közigazgatási minisztériumtól a miniszterelnökséghez került, ahol immár egy szervezeten belül, de egymással továbbra is csak minimális kapcsolatot tartva kommunikálhat a kormányszóvivő Giró-Szász András és a miniszterelnöki szóvivő Szijjártó Péter.

Tavaly januárhoz képest most már nem állíthatta a kormány, hogy meglepődött, ezért inkább világösszeesküvést sejtet. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes egészen odáig is elment, hogy a bírálatokat nyilván pénzért vásárolták Magyarország ellenségei, ezért talán a kormánynak is sajtót kéne vásárolnia magának.

Erre talán azért is szükség lehet, mert míg a médiatörvény ügyében csak másodvonalbeli német kormánytagok és európai biztosok nyilvánultak csak meg, addig most Angela Merkel és a bizottsági elnök José Barroso bírál. Jelentős különbség persze az is, hogy akkor nem szorultunk rá az IMF és az EU anyagi segítségére is, mint most. Márpedig ez lényegében lenullázza az alkupozíciónkat.