Bűvészmutatvány a gyógyszerekkel

Április elsejétől kezdődnek az egyeztetések a gyógyszertámogatások átszabásáról a gyógyszerpiac szereplői, illetve a Nemzetierőforrás-minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium között. Az egyeztetésekre három hónapot szánnak, így várhatóan júliusra ismerhetők meg a konkrét elképzelések.

Addig csak a találgatás marad, ugyanis sem a kedden ismertetett Széll Kálmán-program, sem az egészségügyi államtitkár nem árult el részleteket arról, milyen technikával akarják 2013-ig 120 milliárd forinttal csökkenteni a gyógyszertámogatásokra fordított állami kiadásokat. A HVG által ismertetett ütemezés szerint 2012-ben 83 milliárddal, 2013-ban pedig még további 37 milliárd forinttal csökkennének a gyógyszerkassza kiadásai. Így érnék el 2013-ra a mai állapothoz képest 120 milliárddal kevesebb állami ráfordítást.

A Széll Kálmán program kétoldalas egészségügyi fejezete egy rejtvényhez hasonlít. Az általánosságokkal teletűzdelt szövegből csak kódfejtő módszerekkel lehet kihámozni, milyen bűvészmutatvánnyal akarják a gyógyszertámogatások rendszerét úgy átalakítani, hogy “a gyógyszerek ára ne emelkedjen, de az adófizetők pénzéből kevesebbet kelljen költeni rá"

Bonyolult

A gyógyszerkassza azért van, hogy (főként az emberek tb-befizetéseiből) részben vagy egészben az állam vásárolja meg a betegeknek az általában igen drága gyógyszereket. Az idei költségvetés összesen 343 milliárd forintot irányoz elő a gyógyszertámogatásokra. A tamogatott gyógyszerek nagyjából egyharmadánál az ár közel 100 százalékát az OEP fizeti, a fennmarado részben a készitményekhez 25, 55, 80 százalékos támogatást ad.

A támogatási gyakorlat bonyolult, de az összefüggések szemléltetésére  álljon itt egy egyszerű (és leegyszerűsített) példa. Az azonos hatóanyagú gyógyszereknél a különböző gyártók ajánlatai közül az OEP a legolcsóbbat veszi alapul, és ehhez határozza meg a támogatást. Ha a legolcsóbb gyógyszer 1000 forint, akkor azt mondja: az 50 százalékos támogatás 500 forint. Így a hasonló, de 1300 forintos gyógyszerre is csak 500 forint támogatást ad. Ha ebben a körben egy gyógyszer ára túllép egy határt, mondjuk 1800 forint, arra már nem is jár támogatás. Ennek a mechanizmusnak jelentős árszabályozó hatása van.

A támogatott gyógyszerek jelentős részével a beteg nem is találkozik, az közvetlenül a kórházakhoz kerül. Ha vényt írnak fel nekünk, akkor a patikában a fenti 1000 forintos gyógyszerért mi csak 500 forintot fizetünk térítési díjként.

Ha a 350 milliárdos gyógyszerkasszából 120 milliárddal kevesebbet akar költeni az állam a gyógyszerek támogatására, az első gondolata mindenkinek az, hogy radikálisan csökkenteni akarják a támogatást. Ez értelemszerűen brutális gyógyszeráremelkedést idézne elő. Az előbbi példát alapul véve látható: ha a megtakarítások érdekében a támogatási kulcsot (azaz az állami ráfordítást) mondjuk 30 százalékra csökkentenék, akkor nekünk már 700 forintot kellene fizetnünk ezért a gyógyszerért.

Azt viszont a program, az egészségügyi államtitkár és a kormányfő szóvivője is leszögezte, hogy a betegek terhei nem fognak emelkedni. A kérdés az, hogyan lehet akkor ilyen hatalmas mennyiségű kiadást megtakarítani abból a gyógyszerkasszából, amit ma már a szakemberek egybehangzóan kifacsart citromnak tartanak.

A gyártók 50 milliárdot fizetnek be

A dolgok megértéséhez nem árt tudni, hogy a gyógyszerkassza alapvetően kétféle forrásból áll össze. Körülbelül 300 milliárd a tb-befizetésekből származik, a fennmaradó 50 milliárdot viszont a gyógyszergyártók és forgalmazók fizetik be.

Ez utóbbi három tételből áll össze. Bár a Széll Kálmán program utalgat a gyógyszertámogatások korrupt és átláthatatlan rendszerére, épp a 2007-es reform tette átláthatóvá ezt folyamatot. Az addigi háttéralkuk helyett a gyártók között nyilvános árversenyt hirdetett, akik az államnak mint nagyfogyasztónak adott árkedvezményt egy 12 százalékos rabat formájában fizetik be a kasszába, ha készítményeiket a tb támogatja. Ez évente körülbelül 30 milliárd forint.

A gyártóknak emellett a körülbelül kétezer, általuk foglalkoztatott orvoslátogató után fejenként évi 5 millió forint díjat kell fizetniük, ami tehát nagyjából 10 millárd forint (az orvoslátogatót azon az elven sarcolják, hogy az orvosokat több gyógyszer felírására, így több állami kiadásra ösztönzik). Még tízmilliárdot fizetnek be a gyártók a nem támogatott indikációjú gyógyszerek befogadása után az úgynevezett támogatásvolumen-szerződések alapján.

Mindezek alapján kézenfekvő megoldásnak tűnik a gyártói terhek további emelése. Ezért merülhetett fel egyik eszközként a gyártói rabat 12-ről 18 százalékra emelése és az orvoslátogatói díj növelése is. Ebből azonban nem lehet megtakarítani még megközelítőleg sem 120 milliárdot, ahogy ezt Horváth Ágnes volt egészségügyi miniszter a Népszabadságban megjelent elemzésében kifejtette.

Kiadáscsökkentés, bevételnövelés

"A 120 milliárdos elvonás nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennyi pénzt vesznek ki a gyógyszerkasszából. Ezt az eredményt a gyógyszerkassza kiadásainak csökkentésével és a bevételek növekedésével is el lehet érni. A kérdés csak az, milyen lesz az arány a kettő között" - mondta az Indexnek Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző központjának projektvezetője.

Sinkó szerint a gyógyszercégeknek tényleg van pénzük, de a mostani évi 50 milliárdos befizetés felett eszük ágában sincs többet adni a magyar államnak. Ha a következő években mondjuk további 40-50 milliárdot akarnak elvenni tőlük, egyszerűen kivonulnak a piacról, elviszik a kutatás-fejlesztési tevékenységet és a gyártói kapacitásokat az országból. Ez már munkahelyek elvesztésével, érzékelhető GDP-csökkenéssel járhat, azaz ezzel a magyar kormány szabályosan levágná az aranytojást tojó tyúkot, figyelmeztetett a szakértő.

A közgazdász szerint ugyanakkor a pénz egy részét „szépen és intelligensen” is el lehet kérni ezektől a cégektől, ami tárgyalástechnikai kérdés. Van lehetőség például arra, hogy a generikus (tehát a szabadalmi oltalom lejárta után mindenki által forgalmazható hatóanyagú) gyógyszerek árát csökkentsék, és ezekhez az OEP az eddiginél alacsonyabb áron juthasson hozzá.

Olcsóbb generikus gyógyszerek

Ha a szabadalmi oltalom lejárta után egy készítményt valaki elsőként dob piacra generikus gyógyszerként, az ezt csak 30 százalékkal olcsóbban adhatja a piacon az originális készítményhez képest. Sinkó szerint ugyanakkor van lehetőség arra, hogy az originális és generikus készítmény közötti árkülönbséget 50-60 százalékra növeljék, azaz a generikus gyógyszert még olcsóbban kapja meg az OEP. A generikus készítménnyel másodikként, harmadikként, negyedikként piacra lépő gyártónak még több kedvezményt kell adnia, vannak olyanok, akik akár az eredeti ár 10 százalékáért is készek lennének forgalmazni ezeket a gyógyszereket. Ezekkel a megállapodásokkal akár 15-20 milliárdot is spórolhatna az állam.

A közgazdász szerint van még legalább 5-10 milliárdos tartalék az orvosok gyógyszerfelírási szokásainak felülvizsgálatában is. A közkeletű mondás szerint ugyanis a gyógyszerkassza pénzeit tulajdonképpen az orvosok költik el a tollukkal, azaz a vény felírásával. Előfordulnak olyan esetek, hogy a beteg két gyógyszert fogyaszt egyszerre, amelynek a hatása azonos, de eltérő névvel fut. Ez dupla kiadást jelent az egészségbiztosítónak és felesleges fogyasztást a betegnek. Ha az orvosokat is sikerül rávenni arra, hogy körültekintően írják fel a gyógyszereket, csökkenteni lehet a gyógyszerkassza kiadásait.

A következő lépés már súlyosabb, a terápiás gyakorlat felülvizsgálata lenne. Az eddig megszokott, drága gyógyszerek helyett az OEP bizonyos kórképekre csak olcsóbb gyógyszerek felírását engedélyezné.

Teljesen új terület lenne az úgynevezett biosimilar gyógyszerek elterjesztése. A mai terápiás gyakorlatban olyan általános hatású gyógyszereket használnak, amelyek az egyik emberre hatnak, a másikra nem. A különböző gyógyszerek kipróbálása, a leginkább hatásos készítmény megtalálása értelemszerűen megemeli a gyógyszerkiadásokat. A biosimilar gyógyszerek az adott génállományra valóban hatásos készítményeket jelentik. Lehet hogy ezek drágábbak, de a hatásuk biztosabb.

Sinkó Eszter szerint még így is nehezen képzelhető el, hogy 2013-ig ezekkel az intézkedésekkel 120 milliárddal csökkenteni lehet az állami gyógyszerkiadásokat. Ha minden szereplő összehúzza magát, ebből legfeljebb 50-60 milliárd forint jöhet ki, mondta az egészségügyi közgazdász.

Gyakoribb licit, refereciaár, nagy értékú terápiák

Vannak még egyéb utak is. A portfolio.hu szerint egy keddi háttérbeszélgetésen szóba került a gyártói árverseny gyakoribbá tétele is. Jelenleg negyedévenként licitálnak a gyártók, hogy készítményeiket a támogatási körbe vegye az OEP. A gyakoribb, havi vagy akár folyamatos licittől várható ugyan némi árcsökkenés, de a gyártók terhei miatt ennek korlátai vannak. Ezzel a patikáknak is gondot okoznának, nehezen tudnák ugyanis nyomon követni a támogatási körbe be- és kikerülő gyógyszereket.

Felmerült a nemzetközi referenciaárazás bevezetése is. Igaz ugyan, hogy a generikus készítmények Magyarországon a nemzetközi árakhoz képest átlagosan 10 százalékkal drágábbak, de 2009 óta a támogatások meghatározásánál egy-egy gyógyszerhatóanyag-csoportban már most is a legolcsóbb európai uniós árakat veszik alapul. Szakértők szerint ebben sincs mozgástér, hiszen a magyarországi gyártókat, forgalmazókat az amúgy is magas rabat is terheli, így legfeljebb egyéni megállapodásokkal lehet náluk további árcsökkentéseket kicsikarni.

Kemény döntés lenne a nagy értékű terápiák eredményességének felülvizsgálata és bizonyos készítmények kiejtése a támogatotti körből. Itt olyan, akár több millió forint értékű gyógyszerekről beszélünk, amelyek  adott esetben néhány hónappal tudják meghosszabbítani egy daganatos ember életét vagy a súlyos fogyatékossággal élők életkörülményeit legfeljebb minimálisan javítják. Nagy kérdés, hogy a kormányzat ki meri-e mondani: a gazdasági helyzetre való tekintettel nem tud minden ilyen gyógyszert finanszírozni, és ezzel emberek életét rövidíti meg.