Több tízezer adat volt az NBH-s mágnesszalagokon

"Csehország és Szlovákia 1993-ban törvényben ítélte el a kommunista rendszert, és azt tette felelőssé az ország helyzetéért. Az ügynöktörvény és a dossziétörvény megalkotása nem ment könnyen, de egyértelmű volt, hogy az iratok feldolgozása és nyilvánossága elengedhetetlen a társadalmi katarzishoz, és az egészséges társadalom kialakulásához" - mondta a konferencián Bukovszky László a cseh állambiztonsági iratokat őrző levéltár igazgatója.

Csehországban kezdetben a honvédelmi, a belügyi és a titkosszolgálati minisztériumok kezelték az iratokat, de ezeket csak hiányosan hozták nyilvánosságra. Az iratok 2008-ban kerültek a totalitárius rendszereket vizsgáló intézetbe, ahol ma körülbelül 20 iratfolyókilóméter anyagot tárolnak. Az intézetnél lévő iratokba ma az érintettek betekinthetnek, weboldalukon a dossziékat, a naplókat és a nyilvántartásokat is közzé teszik. A nyilvántartások alapján látható, hogy a titkosszolgálatok az iratok 4 százalékát tartották vissza. Ezeket az iratokat folyamatosan értékelik, és ha titkosságuk megszűntethető, átadják őket az iratárnak. A cseh intézet webes adattárában 900 ezer ember azonosítható.

100 megabájt adat Csehországban

Az egykori csehszlovák titkosszolgálatoknál is készült is számítógépes adatbázis. Az összesen 100 megabájtnyi adatot tartalmazó mágnesszalagok tartalmát sikerült kimenteni, mondta el előadásában Kiszeli Tamás szlovákiai történész. A mágnesszalagokról lementett adatállomány 800 ezer személy adatait tartalmazza, és szerepelnek rajta a dossziészámokra, levéltári számokra való utalások is. Elképzelhető, mondta Kiszeli Tamás, hogy a papíron készült dossziékat és kartotékokat később selejtezték, de az elektronikusan is rögzített nyilvántartási naplókban ezek jelzetei megmaradtak, így ezek alapján felmérhető a teljes állomány.

Romániában különösen nehéz volt az átmenet, hiszen a román titkosszolgálat, a Securitate a társadalom egészét behálózta vagy érintette valamilyen módon. Körülbelül 3 millió párttag volt, 300-400 ezer besúgó működött, és az adminisztratív gépezetet több tízezer ember működtette, mondta Stefano Bottoni történész. A nyolcvanas évek végéig például a külügyi és pénzügyi szférában szinte kizárólag Securitate-tisztek tevékenykedhettek. A rendszerváltás után nem lehetett őket teljesen kiiktatni, hiszen a szakemberhiány az ország működőképességét veszélyeztette volna, említett egy példát Stefano Bottoni.

Nem véletlen tehát, hogy az 1989-es forradalom után a szolgálatok személyi állománya nem változott jelentősen. Romániában 1999-ben született törvény az állambiztonsági akták kezeléséről és a közéleti szereplők átvilágításáról. Az iratok átadása azonban lassan haladt. A folyamat Románia 2006-os uniós csatlakozása előtt gyorsult fel. 2008 óta a közszereplők esetleges állambiztonsági múltjáról egy szakértői bizottság ad ki véleményt az iratok alapján. Ezt meg lehet támadni a bíróságon, azonban figyelemreméltó, hogy a testület eddig a perek 80 százalékát megnyerte. Az állambiztonsági iratokról a bizottság weboldalán is lehet tájékozódni, de ha kérik az érintettek, postán is elküldik nekik egy CD-n a rájuk vonatkozó iratokat.

A lengyel államfő aktái megnézhetők a neten

Lengyelországban a titkosszolgálati akták a kilencvenes évek végéig nem kerültek nyilvánosságra, de az egykori kommunista párt levéltára már a kilencvenes évek elejétől kutatható volt, mondta előadásában Krzysztof Persak történész. 1997-ben született meg az átvilágítási törvény. A 2006-ban megalakult Nemzeti Emlékezet Intézete kezeli a nácizmus és a kommunizmus idején keletkezett állambiztonsági iratokat, lehetővé teszi a személyes betekintést, valamint oktatási és kutatási tevékenységet is folytat. Az Intézet a főügyészség keze alá is dolgozik, amivel segíti az átvilágítás folyamatát. Lengyelországban eddig 400 egykori ügynököt állítottak bíróság elé.

Nem lehet minden irathoz hozzáférni Lengyelországban sem. Az iratokon a harmadik személyre vonatkozó adatokat kitakarják, s az egykori titkosszolgák nem tekinthetnek bele az általuk korábban készített aktákba. A közszereplők aktája azonban teljesen nyilvános. Krzysztof Persak ezt szemléltette is: a kivetítőn az intézet honlapján rákattintott Lech Kaczynski államfő nevére, s bemutatta, hogy a honlapon mindenki elolvashatja a vele kapcsolatban készült egykori aktákat. Az intézet állományának mindössze 0,5 százaléka titkos, az itt lévő iratokat minősítését ötévente felülvizsgálják.

Szupertitkos dokumentumok, eltűnt dossziék

Milyen ehhez képest a magyarországi helyzet? Magyarországon az egykori állambiztonsági iratokat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kezeli. Ezek egy része kutatható, s az érintettek által megismerhető. Az összes állambiztonsági irat közül 320 folyókilométer irat még mindig titkos, 1551 dokumentum pedig szupertitkos, amelyeket az államérdekre hivatkozva nem lehet megismerni és kutatni. Szakértők szerint az államérdekre hivatkozás túlságosan tág fogalom. Ahogy korábban Varga László történész tavaly márciusban egy fórumon fogalmazott: "ha egy iratban a legkisebb utalás is szerepel a szovjet titkosszolgálat rezidensére, az automatikusan államtitokká minősül".

A rendszerváltás után ráadásul sok irat elveszett, az állomány töredezett. Ahogy Kenedi János utalt rá, a Nemzetbiztonsági Hivatal 1990-ben a Belügyminisztériumból mindenféle előzetes egyeztetés és átadás-átvételi jegyzőkönyv nélkül  elszállította az iratokat. A nyilvántartásokat (neveket tartalmazó listákat, és a velük kapcsolatos iratok levéltári jelzetét) a nyolcvanas évektől azonban már Magyarországon is mágnesszalagokra rögzítették. A kutatók feltételezése szerint ezek a mágnesszalagok nemcsak a teljes ügynöklistát tartalmazzák, hanem a rajtuk lévő adatok alapján lenne látható, mekkora a teljes állambiztonsági anyag és milyen állományok tűntek el.

Magyarországon azonban nem ment olyan könnyen ezek feldolgozása, mint Csehországban vagy Szlovákiában. Hosszas huzavona után tavaly egy szakértői bizottság lehetőséget kapott arra, hogy a régi szalagok tartalmát leolvassa és lementse. A feladat nem volt könnyű, hiszen be kellett szerezni olyan évek óta nem gyártott meghajtót és olvasót, ami képes a nyolcvanas években szalagra rögzített adatokat olvasni. Ez a munka nyolc hónapba telt.

Csak Laborcz Sándor látta a képernyőt

Az NBH birtokában lévő szalagokat a bizottság tagjai csak helyben vizsgálhatták, és a tartalmukba nem tekinthettek bele, mert a szalagok 2060-ig titkosítva vannak. Folyamatosan figyelték azt is, nehogy véletlenül letöröljék vagy manipulálják a rajtuk szereplő adatokat. Az adatok kimentésekor a számítógép monitorját csak a titokgazda, Laborc Sándor, az NBH akkori igazgatója láthatta, számolt be a munkálatokról blogjában a bizottság egyik tagja Barczi Imre, aki az Index közösségi szolgáltatásainak tanácsadója is.

A 18 szalag tartalmát hiánytalanul sikerült kimenteni külső merevlemezre és nagy élettartamú DVD-re, amiket már biztos, hogy a későbbiekben nem lehet manipulálni, mondta a konferencián Barczi Imre. A szalagokon lévő állományok nem voltak titkosítva, mert a mentésnél az NBH főigazgatója látott olvasható adattöredékeket. Minden szalagból három másolat volt, és ezek 3 adatbázist tartalmaztak, amelyeken összesen 40 megabájtnyi adat szerepel. Mivel a tartalmuk nem ismert, Barczi Imre összehasonlításul annyit mondott, hogy ez például 10 ezer gépelt oldalnak felelhet meg, adatbázis esetében pedig több tízezer rekordnak.

Azt biztonsággal nem lehet megmondani hogy a szalagok tartalmát korábban manipulálták-e, mondta Barczi Imre. Az általuk vizsgált fájlok 1990 januárjában keletkeztek, de ezt bármikor módosíthatták. At sem lehet megmondani, hogy a szalagokat olvasták-e 1990 óta.

A mágnesszalagok a hálózati személyek, a célszemélyek és a központi kémadattár adatait tartalmazzák, egészítette ki Barczi szavait Kenedi János. A konferencián jelen lévő Varga László történész ehhez még azt tette hozzá, hogy létezik még ezen kívül az előzetes nyomozások és a bizalmas nyomozások adatbázisa is.

A lementett adatok titokgazdája a Nemzetbiztonsági Hivatal. Az NBH február közepéig vizsgálja a mágnesszalagokon lévő adatokat, és ezután döntenek arról, megmarad-e a titkosítás. A dokumentumok értékeléséből a korábbi kormányzati ígéretek ellenére teljesen kizárták a civil történészeket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!