Bajnai BLASZ-csapatának legendája

A 43-as Építők kapuját baloldaliak szokták őrizni. Nem elég, hogy Bajnai Gordon az MSZP-s kormány minisztere, most meg miniszterelnöke, távollétében BLASZ I./B-s csapatának kapujában is egy olyan fiatalember áll, aki a meccs után Che Guevará-s pólóban nyilatkozik.

„Ja, ez csak véletlen” – szabadkozik Kerekes István. MTK-nevelés, másfél éve a csapat tagja, és az NB II.-es Soroksárban is védett, azaz nem védett, hanem a cserepadon ült. „Reggel hűvös volt, hosszú ujjúban akartam jönni, és nem volt más tiszta otthon.”

A 43-as Építőknek, mint az alacsonyabb osztályú budapesti csapatok többségének, nincs saját pályája. Négy bajnokságban nagyjából nyolcvan csapatra jut húsz pálya. A 43-as is volt már a Hamzsabégi úton, a kondorosi uszodánál, a kábelpályán, az Erőműén, az Erdértén, majd újra az Erőműén. Most a Goldball fogadta be őket a Lurdy Ház szomszédságában. (A fenti pályák különben mind megszűntek, a rendszerváltás óta kétszázhúsz pályából százat zártak és építettek be a fővárosban.)

A pályát most újították fel – a meccs előtt a gondnok a bíróval üzent, hogy stoplisban nem lehet játszani –, a külvárosi hangulatról egy, az oldalvonaltól nem messze magasodó kémény gondoskodik. De hogyan viselheti egy csapat még ma is egy már rég nem létező szocialista nagyvállalat nevét?

A választ Hevesi György, a csapat edzője adja meg, aki elnök is egyben, és még ki tudja, mi minden. (Itt jegyezzük meg, hogy Hevesi gyerekkorában szedett labdát Puskás Öcsinek, később az NB II.-ben és az NB III.-ban rúgta a labdát, több hónapig együtt tréningezett a nagy, többszörös bajnok Dózsával, de végül a továbbtanulást választotta.)

A vállalat és a klub 1949-ben alakult. Kezdetben az Építési és Városfejlesztési Minisztérium épületében húzódtak meg több állami építőipari vállalattal, végül csak kettő maradt meg közülük, és húzott le több évtizedet: a 22-es és a 43-as. Hogy a 22-es mivel foglalkozott, az „elment a meszes tudatba”, a 43-as viszont – aminek Hevesi a jogtanácsosa volt – országos hírű volt: négy házgyárat kapott az államtól, és az összes budapesti panellakótelepet ők építették Káposztásmegyertől Óbudáig.

Hevesi 1976-ban lett a futball- mellett akkor még evezős-, teke-, tenisz-, pingpong-, természetjáró- és ki tudja még milyen szakosztállyal büszkélkedő csapat elnöke. A BLASZ IV.-ben játszottak, játékosként, majd edzőként a csapat tagja volt Verebes József, a későbbi mágus, aki bajnokot faragott a Győrből és az MTK-ból, de a 43-as Építőkbe beletört a bicskája, nem tudott velük feljutni.

A 43-as adta a magyar labdarúgás első profi színesbőrű játékosát: a nigériai műegyetemista Umo Patrickot innen igazolta le az Újpest, bár első osztályú pályafutása nem tartott sokáig, a harmadik Dózsa-meccsén lerúgták. De játszottak itt olyan, NB I.-es múltú játékosok, mint Cservenkai Donát (Honvéd, MTK), Kántor Béla (Honvéd, MÁV Előre), Karakas Csaba (Honvéd, Volosz, San Diego), Augusztini Gábor (MTK).

A rendszerváltással a 43-as Építőipari Vállalat és a foci kivételével a klub szakosztályai is megszűntek. A csapat a nevét megőrizte, és a budapesti foci második vonalában játszik. Utazási költség nincs, de fizetni kell a pályabérletért, a szerelésért, a játékvezetésért, a labdáért; az összes kiadás egymillió forinton fölül van egy évben. És miért jó BLASZ I./B-s csapatot gründolni? „Mindig új fiúk jönnek, az ember szívéhez nőnek, nem vagyok képes abbahagyni, elküldeni őket. Se velük, se nélkülük” – mondja Hevesi György.

A szombati ellenfél a Rákosszentmihály. Van miért visszavágni, az ősszel az utolsó percben lőtt góllal kaptak ki tőlük 1-0-ra. Ha győz a csapat, akár még a két feljutóhely egyikére is odaérhet, ha kikapnak, elszáll a remény, nem mintha különösebben fel akarnának kerülni.

A meccs az Építők szempontjából jól kezdődik, de a legnagyobb ziccerek is kimaradtak, Szentmihály pedig büntet: egy kamutizenegyesből vezetést szereztek.

A Rákosszentmihály 1-0-ás vezetésénél, már a második félidőben elegyedünk szóba Füredi Zoltánnal és édesapjával. Az idősebb Füredi csak fél éve jár az Építők meccseire, amióta a fia ide igazolt. Zoltán végigcsinálta az alapozást, majd az első tavaszi fordulóban pályára is lépett. A nyolcvanadik percben cserélték be. Felment fejelni, elesett, az ellenfél rázuhant, kificamodott a könyöke. Azóta sérült. „Csak kétszer találkoztunk. Szimpatikus volt” – mondja, amikor Bajnairól érdeklődünk. Védeni csak egyszer látták.

„Jól mozog, ügyes” – mondja az idősebb Füredi. Egy meccs alapján ennél bővebben nem tud nyilatkozni róla. „„Vonalkapus” – teszi hozzá a fia. Kifogta volna-e a tizenegyest, kérdezzük. „Á, azt még a Victor Valdez sem” – feleli. Közben egy védelmi hiba után újabb gólt kap az amúgy folyamatosan támadó Építők. „Olyanok vagyunk, mint az Atletico Madrid, a nagyok ellen felszívjuk magunkat, aztán kikapunk a Malagától” – mondja az idősebb Füredi. „Azt hittem, több néző lesz, hogy a sportszeretők már csak kíváncsiságból is megnézik – osztja meg velünk bánatát. – Tényleg, te nem jössz el legközelebb?”

Bajnai miniszterelnöki kinevezése óta többet jár edzésre, mint minisztersége idején. Azt mondják, a múlt csütörtökön is lenn volt, rótta a köröket, közben testőrök álltak a pálya bejáratánál. Az MSZP-kongresszus után a vicces csapattársak felsorakoztak a miniszterelnök előtt, és elénekelték neki az Internacionálét, miniszterkorában pedig azzal heccelték, hogy hadd adják neki át az öltözőben a gázártámogatásra vonatkozó igénylőlapot. Amikor Magyarországot elérte a válság, emlékezik egyik volt játékostársa, és a hogyléte felől érdeklődött, Bajnai csak ennyit mondott: „Olyan vagyok, mint egy űzött vad”.

Az edzőnek nagyon hiányzik Bajnai: „Nagyon kellemes fiú, igazi sportember, bátor kapus. Hihetetlen reflexei vannak, és sohasem fél.” Többek egybehangzó állítása szerint hátránya az alacsony termete, valamint az, hogy nehezen jön ki a kapujából, és lábbal nem bánik jól a labdával.

A csapatkapitány, Nagy András szerint higgadt, nyugodt ember, nem lehet felidegesíteni, de flúgjai neki is vannak, mint minden kapusnak. Amikor példát kérünk, ennyit mond: „Aki beáll a kapuba, az csak flúgos lehet, nem?”

„Csendes, visszafogott, szerény, aki utolsóként jön edzésre, és elsőnek megy el” – mondja róla Dukesz Bence, a csapat 49 éves játékosa, aki már az 1978-as, három vereséget hozó argentínai világbajnokság idején igazolt felnőtt labdarúgó volt, és aki azért kezdett focizni, mert hízásra hajlamos, és csak mozgással tudta ledolgozni a súlyfölösleget.

A meccset 3-0-ra nyeri Rákosszentmihály, a hazaiak összezuhantak a végére, a tízesüket szövegelésért kiállította a bíró. Általános vélemény szerint Bajnai se úszta volna meg három gól alatt ezt a meccset. A Che Gguevara-pólós Kerekes kapus nem különösebben izgatja magát: „Már kinőttem, hogy megviseljen”.

Az edzőt még megkérdezzük, hogy védene-e a miniszterelnök, ha a jövő hét végén véletlenül le tudna jönni edzésre: „Megígértem neki, ha tud jönni, akkor ő fog védeni – mondja. – A kapusok amúgy is csodalények: nemcsak elviselik, hanem segítik is egymást, pedig csak az egyikük védhet.”