Hírlevél feliratkozás
László Pál
2019. április 29. 15:19 Élet

Kasza Tibor: A legnagyobb cégek sorban állnak értem

Több mint egymillió követő a Facebookon, 400 ezer az Instán. Ha csinál egy videót, pillanatok alatt tele lesz vele a közösségi média. Közben néha tévéműsort is vezet, meg hát persze zenél is. Szeretne egy új közösségi platformot, mert azt mondja, Zuckerberg elvette a közösségi élményt. Nagy interjú Kasza Tiborral, aki azt mondja, divat lett cikinek tartani, pedig nem akar ő mást, csak szórakoztatni. És tényleg.

 

– Kijött egy új kliped. Akkor most előadóművész vagy, influencer, sikeres vállalkozó vagy mi? 

– Az influencer szótól hányok. Én már régen nyomtam, amikor elkezdtek mindenkit influencernek hívni. Elmondom neked, hogy a közösségi média aranykora nem most van, bár úgy tűnik, hogy most mindenki itt akar érvényesülni. Az aranykor akkor volt, amikor mindenki ábrándos tekintettel nézte, hogy mi is ez az egész, és együtt fedeztük fel. Szomorúan néztem végig, ahogy évről évre romlott el, és ez mindannyiunk sara. Az influencerek is elromlottak és a felhasználók is. Az elején még valóban volt közösségteremtő ereje ennek. Akkor lehetett olyan akciókat csinálni, hogy például kiírtam, ha 200 ezer lájk összejön, akkor veszek egy kisfiúnak egy olyan hajzselét, amit én is használok, mert ez volt az álma. És mindenki nyomkodta a lájkokat. Pajkos, játékos dolog volt.

– Most meg biznisz.

– Biznisz volt az korábban is, most mainstream megélhetési forma. Aki össze tud kalapozni 10 ezer követőt, azonnal elkezd krémekért sorban állni, hogy a követőinek majd eladja. Az oldalak felépítésének egyik működő technikája ma az, hogy összeáll négy kislány, az egyik hozza a napszemüveget, a másik a rúzst, a harmadik a krémet, a negyedik a szempillaspirált, és játszatják a követőiket. Az nyerhet, aki körbelájkolja az összes oldalt. Adják-veszik a követőket, de ennek semmi köze a személyiséghez vagy a hozzáadott értékhez, csak a nettó haszonhoz.

– Döbbenten állok a szó előtt is, hogy értékről beszélsz.

– Nekem nem csak a „tanító bölcselet” érték. Ha valaki humorral tud vidámságot csempészni az emberek hétköznapjaiba, az éppen akkora érték, mint életvezetési tanácsokat adni elveszett embereknek.

– Van az a pont, amikor akkora az oldalad, hogy az hatalom, amivel élni kell?

– Nem tekintek így magamra, sem a felületemre. Én pontosan tudom, mit csináltam, miért követnek. Mert populáris. Nem csináltam semmi különöset, nem találtam fel a spanyolviaszt. Átláttam a rendszert és hatékonyan használtam. Derűsen mosolygok azon, amikor meg akarják fejteni a „titkomat”. Szerintem abban rejlik az erőm, hogy jól elemzek összképet. Egyszerűen gyorsan megláttam, milyen posztok mozgatják a tömegeket. Humor, kajavideók, jópofaság, könnyek, kis magánélet. Ebből az oldalak általában kettőt, hármat posztoltak naponta. Én azt mondtam, akkor csinálok harmincat. Az elején napi 14-16 órát nyomtam egyedül, később meg persze vettem magam mellé segítséget. 20 percenként ment ki friss poszt, ettől egyfolytában az én oldalamat láttad.

– Felmerül egy idő után, hogy mire használod a felületet?

– Sosem volt bennem álságos küldetéstudat. Amellett, hogy meglévő formátumokat is használtam, sok olyan innovációm volt, amit aztán mások elkezdtek követni és használni. Például az, hogy tévés minőségű tartalmat gyártottam kifejezetten csak a Facebookra. Ilyen volt a Kasza szimfóniák. Fogtam egy sztár dalát, és áthangszereltem szimfonikus zenekarra, aztán legyártottam. Vagy a Kasza taxi. Aztán szerintem az ország első live-ját én csináltam. Azt sem tudtam, hogy ha megnyomom a live gombot, mi fog történni. Felfedeztem, kísérleteztem.

Nekem ez egy játék, én nem akarok népet nevelni, nem vagyok kényszeres Coelho.

– De ez jó üzlet.

– Folyamatában vált azzá. Az elején voltak olyan tárgyalásaim komoly cégekkel, hogy mutogattam az elérésemet, a számaimat, de kulturáltan elhajtottak. Ma már ezeknél a cégeknél külön osztály foglalkozik a közösségi médiával.

– Mikor billent át?

– Szerintem pár éve. De például most is van olyan új felület, amivel falakba ütközöm, pedig iszonyúan hatékony.

– Melyik?

– Eszemben sincs elmondani, alakul, de azt elárulom, hogy egy éven belül itt fog tolongani mindenki. Ez benne van, az ember kicsit cibálja maga után a piacot, de szokták mondani, hogy aki mindig a csorda után megy, az szaros füvet legel. Muszáj újítónak lenni, még akkor is, ha az esetenként alulképzett marketingeseknek próbálsz beszélni valamiről, amiről pontosan tudod, hogy még nem érti. Persze nekem könnyebb, mert neki ez a munkája, nekem viszont az életem.

– Te tehetségesebb üzletember vagy, mint tartalomgyártó?

– Szerintem a kettőnek jó szimbiózisban kell lennie. Fontos, hogy fel tudj építeni egy nagy felületet, de ha azon nincs mit áttolnod, nincs mondanivalód, egyéniséged, akkor minek. A tudatosság a legfontosabb. Pontosan tudom, hogy engem csak egy bohócnak tartanak, de nem tudják, hogy ezt a bohóc sapkát önszántamból, céllal vettem fel, nem mások húzták a fejemre. Én a hülyeségeimre is büszke vagyok. Egyik éjjel horror live-ot tartottam, és azzal szórakoztam, hogy váratlanul felkapcsoltam a villanyt és beordítottam a kamerába. 20 ezren nézték élőben. Hülyeség? Persze, hogy az, de jól szórakoztunk.

– Látok egy kisebb szakadékot abban, hogy miközben az üzleti világban teljesen professzionálisan működsz, tartalomnak tartod ezt is.

– Nézd, én zeneszerzőként minden fontos díjat megkaptam, a legtöbbet kétszer is. 20 évesen például Artisjus díjat kaptam, én voltam az év zeneszerzője, aki egy ceruzával és egy kottapapírral is tud szimfonikus zenekart hangszerelni, de nem várom, hogy ezért ünnepeljenek. Felfedeztem a közösségi médiát, és játszom vele. Én csak annyit mondok, hogy én magam is szórakozom, amikor szórakoztatok, ez csak így működik. Persze még így is voltak fajsúlyos tartalmaim. Például amikor a pánikbetegségről beszéltem, pont a segítés szándékával.

– Pánikroham?

– 20 éve küzdöttem pánikrohamokkal, megtanultam vele együtt élni, és mivel ezt sokan tudták rólam, rengetegen fordultak hozzám segítségért. Egyszer pont rohamom volt, és úgy döntöttem, indítok egy live-ot. Folyamatosan mondtam, mit érzek: „most zsibbadnak a lábaim, szűkül a térlátásom, szorít a mellkasom…” Azért csináltam ezt, hogy akik küzdenek ezzel a magányos betegséggel, érezzék, nincsenek egyedül. Sajnos ez van. Miközben úgy tűnik, hogy a net közelebb hozza az embereket, egyre magányosabbak vagyunk.

– Akkor ezért is beszélsz sokat arról, hogy a felület, amely téged sikeressé tett, egyben be is zárt egy skatulyába?

– A közösségi média általában válságban van. A Faceboknak mechanikusan van nagy baja, az Instagramnak pedig lelkileg. Az előbbiben Zuckerberg egyszerűen átkapcsolt egy kapcsolót, és mindenkinek az elérését levágta a tizedére.

– Pénzt akarnak keresni abból, hogy te elérsz másokat.

– Szétbarmolták a közösségi élményt, és az egész semmi másról nem szólt, mint extraprofitról. Pedig máshogy is kereshettek volna pénzt. Mondjuk elhelyezhettek volna bannereket a felületeinken. Vagy megtehették volna, hogy választás elé állítanak: vagy kisebb elérés, és akkor fizetnem kell a nagyobbért, vagy ingyen tehetnek reklámot a tartalmaim elé és meghagyják a régi elérést. És akkor én ezt választottam volna. Ott a hiba, hogy mivel levágták az eléréseket, szinte már csak boosttal*Az adott tartalom elérésének pénzbe kerülő növelésével. lehet tömegeket elérni, ez a lehúzás bekerült a közbeszédbe, és mindenki arról kezdett beszélni, hogy a Facebooknak vége. És ez veszélyes. Szerintem őrületes hibát csináltak. Amerikában kizárólag az Instagramról és a Twitterről beszélnek már.

– Elég merész így megszakérteni Budapestről egy ekkora céget. Pláne, hogy az Insta is Zuckerbergé.

– Mondok egy közérthető példát. Azt hazudták neked, hogy gyártsd a tartalmakat, költs pénzt az oldaladra, hirdesd magad, mert még több követőd és még hatékonyabb felületed lesz. Majd egyszer csak azt mondták, meggondoltuk magunkat, és a befektetett munkád, kreativitásod, esetleg pénzed mostantól nem ér semmit. Ez olyan, mintha egyik pillanatról a másikra a BMW bevezetne egy korlátozást, és azzal az autóval, amiért te megdolgoztál és kifizetted, mostantól csak 30 kilométert mehetnél ingyen, a többiért meg fizess kilométerdíjat. Szerintem egy nap alatt utcán lennének az emberek, ha ezt más csinálja velük, de ezt valamiért benyeltük.

– Jó, ez a Facebook. És az Insta?

– Az Insta egy hazug valóságra épülő fotóalbum. Ott mindenki szép, mindenki boldog, és mindenkinek tökéletes az élete. Minimális mennyiségű szétszakadt palacsintát, odaégett bundáskenyeret, meg pattanásos embert látsz.

– Mi bajod ezzel? Egy bulvárfolyam vagy egy valóságshow. Kukkolhatunk. Erre vevők az emberek.

– Ez iszonyatosan személyiségtorzító. A társadalom nagy része, az élén velem, nem szép. Ott meg azt látod, hogy mindenki gyönyörű, az élete csodálatos, te meg ülsz a sötét szobádban, és az arcfelismerő filter nem találja meg az arcodat, mert kibabrált veled az élet. Az Instagram-valóság egy mozi, ami távol van a valóságtól. Hatalmas szakadékot képez az emberek között.

– Kezdem érteni, ezért van ott feleannyi követőd, mint a Facebookon.

– Én mindig azt mondtam, hogy nekem az Insta egy zsákutca, mert az szép emberek platformja, én meg nem vagyok az. Ezért forgatok kevés videoklipet, mert arról is ezt gondolom.

– Na, jó, félre a tréfát, azt jól olvasom, hogy te csinálnál egy saját platformot?

– Szerintem ki kell szakadni ebből, és csinálni kell egy új közösségi médiumot. Vagy Európának kéne egy saját, vagy az országnak. Muszáj volna például rendbe hozni a teljesen elromlott, elvadult kommentkultúránkat. Én aggódom az utánunk jövő generációkért, akik ezen nőnek fel. Mi még a viselkedési formáinkat a valódi életből hoztuk és ezzel léptünk a közösségi médiába. Ha a mi generációnk idején csúnyát mondtál valakinek, kaptál egy fülest, és ebből tanultál. És így viselkedtél a virtuális térben is. Aztán évről évre egyre durvábbak lettek a kommentek, mert semminek nem volt következménye. Az a generáció, aki itt szocializálódik és majd ezt a következménynélküliséget viszi ki az utcára, az lesz a tragédia.

– Ennél egy kicsit bonyolultabb ez.

– Szerintem az ember sötét énje kezdett el dolgozni kontroll nélkül.

– Szerintem meg egyrészt nem kommentel mindenki, másrészt meg, aki hülyeségeket kommentel, egyszerűen rádöbbent, hogy nincs egyedül. Lehet bátran hülyének lenni.

– Ez is lehet. De inkább az a baj, hogy nincs szabályozás, az emberekre van bízva, hogy mit és hogyan tesznek. Én borúlátó vagyok ezzel kapcsolatban. Képzeld el például, hogy ma, ha egy boltot egy napra becsületkasszára tennének, azaz mindenkinek annyit kellene fizetnie, amennyit gondol egy vásárlás után, akkor mi lenne? Káosz.

– Szinte látom a Mad Max-et. Akkor milyen legyen az a platform, amiben te hiszel?

– A pozitív motiválásban hiszek, nem a tiltásban. Támogassa az aktivitást, de ne támogassa az erőszakot meg az obszcenitást.

– Ez nem pont a szabadságát venné el? Hogy azt csinálhatsz, amit akarsz?

– De hát az élet sem ilyen. Nem rúghatok be egy kirakatot csak azért, mert kedvem lenne hozzá.

– De az élet olyan, hogy vannak szabályok, törvények, meg etikett, vagy betartod, vagy nem. A közösségi média is igyekszik. Például letilthatnak.

– Ja, három napra, és hát tudjuk, hogy teljesen következetlenül. A közösségi média most olyan, mintha én azt mondanám neked, gyere, menjünk fel éjjel az akárki háza elé, mert írt egy szar számot, és ott egész éjjel ordibáljunk, és szidjuk az anyját, rugdossuk össze a kocsiját, és nem lesz következménye.

– Csak nem félsz? Jó, bocsánat, akkor te mit szeretnél?

– Amit én szeretnék, az egy teljesen új közösségi médium. Kidolgoztam már, üzleti modellel, és letétbe helyeztem egy ügyvédi irodában. Csak nem nagyon van kedvem nekifutni egyedül. Családos ember vagyok, inkább velük szeretnék lenni.

– Házalsz vele?

– Voltak róla beszélgetések, de nem erőszakoskodom. Majd ha a piac érett lesz.

– Csak azért kérdezem, mert a mondjuk így, kormányhoz igen közel álló Századvég pont most jött elő egy elemzéssel arról, hogyan is lehetne megregulázni a nagy közösségi médiás cégeket.

– Én erről nem is hallottam, nem foglalkoztam vele.

– Ez meglep. Akkor csak néhány javaslat:

Minősítsék hagyományos tömegmédiának a közösségi médiát, és ugyanúgy szabályozzák, mint a többi tartalomszolgáltatót.

Hozzanak trösztellenes intézkedéseket, darabolják fel a monopol szolgáltatót, vagyis adják a kisrészvényesek tulajdonába.

Terjesszék ki a közösségi média tevékenységi körére a nemzetállam területi hatályát és alkotmányos szabályait.

Lépjenek fel keményebb jogi eszközökkel a szólás- és véleményszabadság alkotmányos jogainak külső korlátozóival, az önjelölt cenzorokkal szemben.

– Nem tudom, hogy ez-e a megoldás, de valamilyen szabályozásra szükség van.

– Jó, ha ez nincs, és a kormány sem akarja legyőzni Zuckerberget, akkor kénytelen vagy a jelenlegi feltételek között üzemelni. Ahogy látom, azért ez is elég jól megy.

– Kvázi online marketinges lettem. Nagyon kevesen tudnak többet nálam ma Magyarországon erről.

– Hol tanultad?

– Én együtt nőttem ezzel. Nincs marketinges végzettségem. Érettségim van, zenei konzim, meg józan paraszti eszem.

– Itt írtuk, hogy több mint 120 milliót kerestél 2017-ben. A tavalyi év jobb volt?

– Ez tök hullámzó. Meg nekem sokféle bevételem van. Zenészként, marketingtanácsadóként és így tovább, a legnagyobb cégek sorban állnak értem. Van, amikor a felületemet adom, van, amikor a tudásomat. Konkrét számokat nem mondok, van, hogy nagyon jól lehet ezzel keresni, van, hogy nem annyira.

– Ha holnap levágnak a közösségi médiáról, éhen halsz?

– Dehogy. Zenész vagyok, tévés vagyok, rádiós vagyok, divatfotós, operatőr, sorolhatnám. Kreatív marketing szakemberként is el tudnék helyezkedni.

– A politika sosem keresett meg?

– Nem akarok politikáról beszélni, mert nekem semmi közöm hozzá. Szerintem nem voltam olyan hangadó, hogy érdekeljem a politikát.

– Mondjuk a lapodat, a Top World Newst Sarka Kata és Rogán Cecília vette meg. Véletlen?

– Az egy bulvároldal. A TWN egy rohamtempóban fejlődő startup volt. Ezért vették meg, nem a politikai nézeteim miatt. Ne felejtsd el, hogy a követők nincsenek odaszögezve egy oldalhoz. Ha hirtelen nem olyat kapnak, ami miatt odajöttek, elmennek ám.

– Mennyi időt töltesz a telefonodon lógva?

– Standard 12-14 óra volt régebben. Reggeltől estig. De ha nem a közösségi médiával foglalkozom, akkor is szuperül kitalálok magamnak célokat, amin lehet szorongani. Két napig élvezem, hogy nincs előttem megoldhatatlan feladat, aztán szorongani kezdek miatta, és keresek egyet, ami miatt újra szoronghatok.

– Most min szorong Kasza Tibor?

– Most éppen azon, hogy 41 évesen visszajöttem a popzenébe, túlvállaltam magam egy klippel. Egy lézeres részt akartam felvenni, de mondták, hogy nem lehet. Én azért megpróbáltam, és így tönkretettem a kamerámat. De ha meg sem próbáltam volna, az nem én lennék.

– És mi a következő?

– Engem a család és a gyerek nagyon jó irányba vitt. Itthon akarok lenni, bizonyos dolgokat alárendelek ennek, a gyerekemmel vagyok. Lassulok. Most kevesebb romantikát látok a közösségi médiában, ráadásul rengeteg lett a mikro influencer…

– Letarolják a piacot bagóért.

– Elmondom, miben mások, mint én: nincsen stratégia. Tisztelet a kivételnek, de megkap egy hajbalzsamot, meg a hozzá járó 50 ezer forintot, használja, kiírja, hogy ezt használja. De valójában kihagyja a teljes marketinget, amitől ez működne. Én ezt úgy csinálnám, hogy egy hétig arról beszélnék, hogy baj van a hajammal. A következő héten kérném a tanácsokat, és a harmadik héten találnám meg a megoldást. Ezért dolgozom nagy cégekkel, mert ők kifizetnek egy ilyen kampányt.

– A Családok éve kampány is ilyen volt?

– Azt nagyon szívesen elvállaltuk, mert egy várandós anya és egy leendő apuka beszélhetett arról, hogy mit köszönhet a családnak. Én például nagyon sokat. Tök őszinte leszek, kapkodtam a fejemet, hogy micsoda kommenteket kaptunk.

– Meglepődtél ezen?

– Igen, én nem követem a napi politikát, nem érzékeltem, hogy ez ennyire át van itatva politikával. Naiv voltam. Egészen addig, amíg meg nem jelentek a belénk lábat törlő újságcikkek.

– Azért csodálkozom ezen, mert a marketingben nagyon tudatos vagy, és ehhez képest belevágtál valamibe, amiről fogalmad sem volt.

– Van fogalmam róla, hogy milyen egy család és bármikor szívesen beszélek róla. Nélkülöző, nehéz gyerekkorom volt, és ezért a mai napig meg tudok becsülni egy szelet pizzát. Édesanyám lehet, hogy nem is élne, ha nem én vagyok a fia. Hogy nincs enyém-tied az bátyámmal. Hogy a bajban összezárunk, és ez a világon a legerősebb kötelék. Más kérdés, hogy a napi politikát nem követem, mert nem is érdekel.

– Azt így a végére én is érzem, hogy nem te leszel a következő miniszterelnök, de akkor mi az irány? Néha zenész vagy, néha influencer, néha marketinges, tévés, rádiós…

– Igen, és egyszer ciki leszek. Remélem, időben észreveszem, és akkor háttérbe vonulok. De ha lesz új csapásiránya a közösségi médiának, boldogan beszállok, főleg azért, mert nélkülem úgysem fogják tudni megcsinálni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet facebook Instagram Kasza Tibor nagyinterjú szabályozás Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Torontáli Zoltán
2024. április 13. 04:34 Élet, Világ

Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?

Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.

Váczi István
2024. április 3. 15:52 Élet

Új korszak előtt a G7

Ahogy múlt héten beszámoltunk róla, új tulajdonoshoz kerül portálunk, ez a folyamat ma lezárult, így új kiadó működteti tovább a G7-et.

Debreczeni Anna
2024. április 3. 10:22 Adat, Élet

Lettországban él a legtöbb, Görögországban a legkevesebb gyermek állami gondozásban lakosságarányosan

Magyarországon a 20 463 állami gondozott gyermek 70 százaléka családoknál, 30 százaléka intézményekben élt a 2021-es adatok szerint.

Fontos

Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik

Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.

Bucsky Péter
2024. április 12. 04:34 Adat, Közélet

Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés

A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.

Kiss Péter
2024. április 11. 04:34 Pénz

A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni

Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.