Apró vadászok, akiknek nem véletlenül lóg a füle – ilyenek a tacskók

A tacskók elragadó személyisége és imádnivaló természete ideális társsá teszi a fajtát. Ám sokkal több van bennük, mint egy bájos pofi és egy virslitest.

A MEOESZ 2024-as, legnépszerűbb kutyafajtákat felvonultató listáján a magyar vizsla után a képzeletbeli dobogó második helyét a rövidszőrű tacskó foglalja el, de a másik két szőrváltozat is előkelő helyezést tudhat magáénak. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekességet a tacsikról, amelyeket talán nem mindenki ismer.

Ehhez szavak sem kellenek

8 érdekesség a tacskóról

1.) A tornasor utolsó tagjai

Nem mindenki tudja, hogy a tacskók az Amerikai Kennel Club besorolása szerint a kopók csoportjába tartoznak. Itt olyan vadászkutyákat találhatunk, mint a angol véreb vagy az agarak – hozzájuk képest a tacskók a maguk 20-23 centiméteres marmagasságukkal egyértelműen a kopók tornasorának végén kullognak. (Az FCI a tacskóknak külön csoportot szentel, az ő besorolásuk nem veszi a fajtát a kopókkal egy kalap alá.)

2.) Ne tévesszen meg a méret

Kis termetük ellenére a tacskók nagyon aktív állatok. A közhiedelemmel ellentétben a rövid lábak nem jelentik azt, hogy ne akarnának szaladgálni és mókázni a szabadban. Egy átlagos felnőtt tacsinak általában legalább napi egy órányi közepesen intenzív mozgásra van szüksége az általános jólléthez és az egészsége megőrzéséhez. Sőt, egyes tacskók még túrázni is szeretnek. Ha ölebre vágysz, a tacskó nem jó választás.

Szálkásszőrű tacsi kiállításon

3.) A szabadság kutyái

A két világháború során a tacskók gyakran feltűntek a német propaganda rajzfilmekben, mivel a kutya rendkívül népszerű volt az országban. A fajta iránt emiatt az Egyesült Államokban nem volt túl nagy a lelkesedés. Az Amerikai Kennel Club ezt úgy próbálta orvosolni, hogy kísérletet tett az átnevezésükre. A szabadságkutya és a borzkutya is felmerült lehetséges névként, de végül egyik sem vált be, és maradt az eredeti daschund megnevezés.

4.) A füleik nem véletlenül lógnak

A különböző kutyafajták tenyésztése során az emberek által kívánatos külső tulajdonságok sokat nyomnak a latba. A tacskók esetében azonban a legfontosabb szempont az volt, hogy munkájukat a lehető leghatékonyabban végezzék, testfelépítésük pedig a kiváló vadászati képességeket és az egészséges életet támogassa. A fülek ez utóbbiban játszanak fontos szerepet. Bár elképesztően bájos megjelenést adnak az állatnak, funkciójuk nem esztétikai; a kosztól, fűtől és egyéb szennyeződésektől védik a hallójáratokat.

Hosszúszőrű tacskó békésen szunyókál

5.) Nem törvényszerű, hogy probléma van a gerincükkel

A tacskók egészségével kapcsolatban sokaknak az első, ami az eszébe jut, az, hogy a gerincük gyakran okoz gondot. Tény, hogy testfelépítésükből adódóan hajlamosabbak bizonyos ízületi betegségekre, ám megfelelő gondozással elejét vehetjük ezek korai kialakulásának. Köztudott tény például, hogy a tacskók legnagyobb ellensége a lépcsőzés és az ugrás. Vigyük hát ölben a lépcsőn, és alakítsunk ki számára egy feljárót a kanapéra. Ha elkerüljük azokat a tevékenységeket, amelyek negatívan hatnak a kutya egészségére, sokkal tovább megőrizhetjük azt.

6.) Makacs, de nem taníthatatlan

A tacskók híresen önfejű kutyák; kis testben nagy egó lakozik. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy megfelelő képzéssel ne lehetne őket megtanítani arra, hogy minden körülmény között kövessék a gazdit. A tacsikkal kapcsolatban a legnagyobb hiba, amit sok gazda elkövet, hogy következetes képzés nélkül csak várja, a kutya szót fogadjon. Nos, ez nem fog megtörténni – de nem csak a tacskónál. Minden fajta esetében nélkülözhetetlen a megfelelő tréning.

Egy tacsit is meg lehet tanítani arra, hogy mikor várják tőle, hogy ugasson és mikor nem

7.) Hangosak – de csak ha okuk van rá

A tacskók valóban a vokálisabb fajták közé tartoznak, de egyáltalán nem arról van szó, hogy megállás nélkül ugatnának. Csak azoknak a kutyáknak nem áll be a szája – és ez szintén minden fajta esetében igaz –, akiknek valami problémájuk van, és így próbálják ezt elmondani. Korábban szakértő segítségével körbejártuk már a folyamatos ugatás témáját, ami a tacskók esetében különösen problémás lehet.

8.) Egy nem elég belőle

Kevesen tudják, hogy 2014-ben egy brit nő 12 éves tacskóját koreai tudósok sikeresen klónozták. A kedvencből vett bőrminta felhasználásával a Winnie névre hallgató kutya tökéletes genetikai másának embrióját alkották meg. Mini Winnie tökéletes mása lett Winnie-nek – igaz, a gazdi elmondása szerint a két kutya személyisége más. (Abba pedig inkább ne menjünk bele, hogy az egész klónozás milyen morális kérdéseket vet fel…)