Bodrogi Gyula: Játszani kell, mert ez éltet minket

További Kultúr cikkek

Meghalt Szűcs Márta operaénekes
Tiszta vizet öntött a pohárba egy történész a Hunyadiban megjelent beszédstílussal kapcsolatban
Luna, a tigrisnő teljesen meztelen volt, a tapadós tornadressz csak rá volt festve
Lovasi András: A rockzene az ellenkultúra zázslóshajójából a jóléti társadalom liftzenéje lett
Vadai Ágnes az Operaházról kérdezte a minisztert, az államtitkár az Index cikkét ajánlotta a figyelmébe

Hiába töltötte be a 91-et, még mindig ötvennek érzi magát, és addig fog színpadon állni, amíg csak bír, hiszen ez élteti. Bodrogi Gyula az egyik legidősebb hazai aktív színész, aki folyamatosan újabb és újabb szerepekben mutatja meg magát, életvidámsága pedig sosem hagy alább. Születésnapi ünnepségét fia szervezi, ennek kapcsán mesélt mindennapjairól.

A Blikknek adott interjút a művész, amiben elmondta, nemrég elszenvedett lábsérülése után egyre jobban van, de még nem az igazi:

még mindig várom, hogy tökéletes legyen, ugyanis még nem az, de mindennap javul 1-1 centit. A színházban könnyített terepen mozgok, az Egri csillagokban játszom a Szultánt, hordszéken hoznak, visznek, fel sem kell állnom. Vannak még fájdalmaim sajnos, a guggolás, az egyensúlyozás még nehezen megy.

Folyamatosan csinálja a gyógytornát, szeretne minél hamarabb helyrejönni. Hiába töltötte be a 91-et, belül csupán ötvennek érzi magát.

Kanada meg a számítógép

Születésnapját családjával, barátaival, kollégáival ünnepli majd, de sok biztosat nem tud, mivel Ádám fia rendezi neki az eseményt. Születésnapi fogadalma nincs sok, kívánalma azonban akad: „Egyetlen fogadalmam van, az, hogy megfogadom, hogy sosem teszek fogadalmat. Nem tudnám úgysem betartani. Kívánni mindig azt kívánom, hogy egészség legyen, és az egész családom egészséges legyen, ez a legfontosabb.”

Életét mindig próbálta a lehető leginkább megélni, amibe azért kerültek néha emlékezetes pillanatok. Egyet fel is idéz a színész:

Ádám fiam úgy nyolc éves lehetett, Kanadában jártunk, hazafelé pedig hoztunk egy számítógépet. Ez akkoriban nagyon ritkaságszámba ment, alig volt belőle, főleg itthon. Hazaérve a vámos kedvezni akart nekem, és kacsintva kérdezte, hogy: »Ugye, karcos, régi darab?« Mire Ádám fiam kihúzta magát, és büszkén azt mondta: »Nem! Ez vadonatúj!« Onnantól nem volt mit tenni, el kellett vámoltatni, de ezt a történetet sosem felejtem el.

A jelenbe visszatérve nincsenek hiányérzetei vagy eljátszatlan szerepálmai. Mindig azt játssza legszívesebben, amit éppen kap. Elmondása szerint addig áll a színpadon és addig játszik, ameddig csak bír: „A színház és a közönség szeretete éltet, ez ad erőt és ezért érdemes csinálni. A színház benne van egy színész vérében, fájós láb vagy kor ide vagy oda, játszani kell, mert ez éltet minket.”

Kapcsolódó