A lista összeállításakor figyelembe vettük az állatok maximális és minimális becsült testsúlyát, azonban így sem volt könnyű dolgunk. Egyrészt ugyanis nagyon sok kifejezetten hasonló méretű faj kap helyet a kutyafélék között, másrészt pedig a különböző forrásokban sokszor elég nagyok az eltérések a méretekre vonatkozóan. Ennek ellenére igyekeztünk a lehető legpontosabbak lenni.

hirdetés

Nem is húzzuk tovább az időt, következzenek a világ legnagyobb kutyaféléi!

Az afrikai vadkutya is a legnagyobb kutyafélék közé sorolható

Íme, a legnagyobb kutyafélék a világon

1.) Szürke farkas

Testsúly: körülbelül 14-65 kg; átlagos testsúly: 36-38 kg

A szürke farkas a kutyafélék legnagyobb képviselője, amelynek a Canis nem fajaival szemben füle szinte majdnem teljesen lekerekített, pofája pedig kevésbé nyúlik hosszúra. Elképesztően árnyalt kooperatív vadásztehetsége, valamint társas viselkedése és kommunikációja az állatvilágban az egyik legfejlettebb. A falkatagok szorosan kötődnek egymáshoz, az is előfordulhat, hogy feláldozzák magukat egymás érdekében. Megfigyelték azt is, hogy egy tag elvesztésekor a falka minden egyedének kortizolszintje megemelkedik a magas szintű stressz hatására.

A farkasok hangok, testbeszéd, illat, érintés és ízlelés segítségével kommunikálnak. A jellegzetes farkasüvöltés, amelyet régi hiedelmek a hold állásához kötöttek, valójában arra szolgál, hogy összehívják vele a falkát vadászat előtt és után, vagy riasztást adjanak le. Ez különösen akkor nagyon hatásos, amikor ismeretlen területen, viharban kelnek át. Kutatás bizonyítja továbbá, hogy a farkasok többet üvöltenek azokkal a falkatársaikkal, akik közelebb állnak hozzájuk. Az üvöltés bizonyos körülmények között akár 130 km²-es területen is hallható. Ugatni azonban nem ugatnak abban az értelemben, mint a kutyák, inkább egy-egy vakkantást hallhatunk tőlük – de nyüszítenek és vonyítanak is, valamint morognak.

Ide kattintva még több érdekességet olvashatsz a szürke farkasról.

hirdetés

Szürke farkas

2.) Vörös farkas

Testsúly: körülbelül 20-40 kg

A vörös farkas, vagyis Amerika farkasa az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos kutyaféle, aki súlyosan veszélyeztetett státuszban van a Vörös Lista szerint. A körülötte, vagyis egészen pontosan a rendszertani státusza körül kialakult vita miatt azonban előfordul, hogy kiszorul a veszélyeztetett fajok listájáról ezzel még inkább lecsökkentve a túlélési esélyeit. Egyesek úgy tartják, hogy egy határozott leszármazási vonal része, tehát önálló faj. Mások a szürke farkas és a prérifarkas közelmúltbeli hibridjének vélik, megint másik elmélet szerint ugyanezen két faj ősi hibridje, ami szintén garantálná számára a faji státuszt.

A kutatók gyakran hasonlítják őket az agarakhoz, ugyanis a farkasok világában kifejezetten hosszú és karcsú lábaik vannak. A vörös jelző azonban megtévesztő lehet, alapszínük szürkés, világos jegyekkel, a vöröses-sárgás árnyalat csak bizonyos pontokon, árnyékolásszerűen figyelhető meg rajtuk. Természetesen ők is monogámok és falkában élnek, azonban a megfigyelések szerint társaságkedvelőbbek, mint a prérifarkasok, de kevésbé társaságiak, mint a szürke farkasok.

Ide kattintva még több érdekességet olvashatsz a vörös farkasról.

Vörös farkas

3.) Keleti erdei farkas

Testsúly: körülbelül 20-35 kg

Évekig úgy gondolták, hogy a keleti erdei farkas a szürke farkas egyik alfaja. Azonban a közelmúltbeli genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy Ontario két különálló farkasfajnak ad otthont: a szürke farkasnak és a keleti erdei farkasnak. Érdekesség, hogy az utóbbi szorosabb kapcsolatban áll a veszélyeztetett vörös farkassal, mint kanadai rokonával. A keleti erdei farkas bundája általában őszes-szürkésbarna színű, fahéjszínnel keveredve. Az oldalai és a mellkasa vörhenyes vagy krémszínű, míg a nyaka, a válla és a farka környéke fekete és szürke színek keveréke. A szürke farkasokkal ellentétben náluk ritkán fordulnak elő melanisztikus (fekete) egyedek.

A faj példányai elsősorban kis- és közepes méretű zsákmányra vadásznak, ellentétben a szürke farkassal, amely hatékonyan képes nagy testű patásokat is elejteni. Bár ragadozók, a Voyageurs Nemzeti Parkban (USA) élő falkák július és augusztus nagy részében áfonyát is gyűjtenek, amikor annak szezonja van. A falkák gondosan elkerülik egymást, csak a magányos farkasok merészkednek más falkák területére. Az átlagos territóriumuk 118–185 km², az elvándorlás legkorábbi életkora a fiatal keleti erdei farkasoknál mindössze 15 hét – ez sokkal korábbi, mint a szürke farkasok esetében.

Keleti erdei farkas

4.) Sörényes farkas

Testsúly: körülbelül 20-30 kg

A sörényes farkas bár nevében farkas, külső megjelenésében pedig erősen hajaz a rókára, se nem farkas, se nem róka; a Chrysocyon nemzetség egyetlen élő képviselője, amely a kutyafélék családjában kap helyet. Dél-Amerika legnagyobb kutyaféléjét ha egyszer láttuk, többé biztosan nem feledjük; hosszú, karcsú lábai a kutyavilág modelljévé teszik. És bár kutyaféle, a tanulmányok szerint nem lehet kötni egyetlen ma élő kutyaféléhez sem. A következtetés az, hogy a sörényes farkas az egyetlen a dél-amerikai fajok közül, amely túlélte a késő pleisztocén korban történt kihalási folyamatot.

Kiérdemelte magának a kutyafélék legmagasabbika címet. Ez leginkább hosszú lábainak köszönhető, ami valószínűleg az őshonos élőhelyének magas, füves területeihez való alkalmazkodás miatt jött létre. A vörös testen a nyaki résznél impozáns, fekete sörényt figyelhetünk meg. Úgy gondolják, hogy az állat profiljának megnövelésére szolgálhat, ugyanis a szőrszálakat képes felborzolni, ha fenyegetve éri magát vagy agressziót akar kifejezni. A skunk-wolf (a skunk angolul bűzösborzot jelent, a wolf pedig farkast) becenevet azért kapta, mert a területmegjelöléshez használt vizelete erőteljesen cannabis- vagy komlószagú. A szagért felelős anyag nagy valószínűséggel a pirazin nevű vegyület, amely mindkét növényben előfordul.

Ide kattintva még több érdekességet olvashatsz a sörényes farkasról.

Sörényes farkas

5.) Afrikai vadkutya

Testsúly: körülbelül 18-36 kg kg; átlagos testsúly: körülbelül 20-25 kg

Az afrikai vadkutya a kontinens legnagyobb kutyaféléje, és a Lycaon nem egyetlen ma is élő képviselője. A Canis nem képviselőitől (idetartozik például a szürke farkas, az aranysakál és a kutya is) az különbözteti meg leginkább, hogy fogazata a hiperhúsevő étrendre specializálódott, és nincs farkaskarma. A faj rendelkezik a legegyedibb alkalmazkodási képességekkel a kutyafélék között mind a szőrszín, mind az étrend tekintetében, valamint a zsákmány üldözésénél alkalmazott futóképessége értelmében is. Csontváza kecses külsőt kölcsönöz neki, mellső lábáról hiányzó farkaskarma pedig növeli a lépéseinek hosszát és a sebességét is. Ez az adaptáció lehetővé teszi, hogy nyílt terepen nagy távolságokon üldözze a zsákmányt.

Az oroszlánoknál is szociálisabbak. Olyannyira ragaszkodnak egymáshoz, hogy ha egy példány elszakad a falkától, depressziós lesz, és a megtörtszív-szindróma miatt el is pusztulhat. A betegséget az orvostudomány takotsubo cardiomyopathia néven jegyzi, és egyfajta szívizombántalmat takar. A megemelkedett stresszhelyzetre adott válaszként olyan hormonok termelődnek, amelyek szívinfarktushoz hasonló tüneteket produkálnak. A betegség miatt a szívizom egy része megnagyobbodik.

Ide kattintva még több érdekességet olvashatsz az afrikai vadkutyáról.

Afrikai vadkutya

(A nyitóképen egy melanisztikus, vagyis fekete színű szürke farkas látható.)