A pénztáros ránézésre állapítja meg a látogató lehetséges állampolgárságát

„A cikkhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy ugyanabban a múzeumban férjemmel és gyermekeimmel minden gond nélkül megkaptuk a kiállításra a családi jegyet, holott a férjem nem magyar állampolgár, tartózkodási engedéllyel él Magyarországon. Miért?

Mivel nem lóg ki a magyarok közül, senki sem feltételezi, hogy nem magyar, ameddig meg nem szólal, és ha megszólal, akkor sem gondolnak arra, hogy nem is EU-s állam polgára” – írta egy olvasónk azok után, hogy beszámoltunk egy család esetéről, akik az – itt élő, itt adózó, a gyermekeit magyar férjével itt nevelő – tajvani édesanya miatt nem kaptak családi belépőt a Szépművészeti Múzeumba.

„Fehér bőrű, angolul beszélő férfi elfogadható, tajvani megjelenésű édesanya elfogadhatatlan?” – tette fel a kérdést olvasónk. Szerinte a helyzet „azzal a családdal, ahol a tajvani édesanyát diszkriminálták, és kegyesen készek voltak elhinni a tajvani–magyar gyerekekről, hogy magyar állampolgárok, rasszista”.

Nem idevalósi

Ahogy arról korábban beszámoltunk, levélben fordult szerkesztőségünkhöz egy családapa, mert úgy ítélte meg, hogy ami velük történt, nem csupán a családjuk számára volt megalázó, hanem fontos tanulságokkal is szolgál, és talán a jelenlegi gyakorlat újragondolásához is elvezethet.

A család 2025. március 9-én szerette volna megnézni a Munkácsy-kiállítást a Szépművészeti Múzeumban, és ahogy mindenhol, ahol erre lehetőség van, családi jegyet akartak vásárolni. A pénztáros hölgy azonban a feleséget ránézésre „nem idevalósinak” ítélte, és közölte, hogy a családi jegy csak magyar vagy EU-s állampolgároknak jár.

A Szépművészeti Múzeum az Indexhez is eljuttatott válaszában azt írta, hogy a 194/2000. (XI. 24.) Korm. rendelet a muzeális intézmények látogatóit megillető múzeumi kedvezményeket az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamai állampolgárainak biztosítja (a viszonosság elve alapján – A szerk.). A pénztáros helyesen járt el, írják, amikor kérte a kedvezményre való jogosultság igazolását, hiszen annak alapja az állampolgárság, amely egy adott családhoz való tartozástól független ténykérdés.

A pénztárosra van bízva a döntés

A rendelet szerint a kedvezményekre való jogosultságot felhívásra igazolni kell, és a muzeális intézménynek a nyitvatartási rendjéről, a belépődíjakról, a kedvezményekről, illetve a szolgáltatásokról magyarul és legalább egy világnyelven, jól látható módon tájékoztatnia kell a közönséget.

A gyakorlat az, hogy a pénztárosra van bízva, „gyanúsnak” gondolja-e az adott kedvezménykérőt – lásd a cikk elején idézett levelet –, ahogyan a tömegközlekedésben a sofőr vagy az ellenőr is legtöbbször ránézésre állapítja meg, hogy valaki elmúlt-e 65 éves. (Az, hogy a pénztáros elkérheti-e a látogató személyi igazolványát, L. Simon Lászlónak a Magyar Nemzeti Múzeumból való kirúgásakor vetett nagyobb hullámokat.)

Az édesapa, aki levélben fordult hozzánk, úgy érzi, az ügyet nem hagyhatja annyiban.

Ha csendben elfogadjuk az ilyen igazságtalanságokat, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy ezek rendszerszinten is tovább éljenek, és mások is hasonló helyzetbe kerüljenek. A magyar társadalomban sokan hajlamosak belenyugodni a méltánytalanságokba, mert úgy érzik, nincs értelme harcolni ellenük. Pedig minden ilyen aprónak tűnő ügy számít, mert ezek összessége alakítja a társadalmi normákat és az intézmények működését

– írta újabb levelében. „Úgy vélem, érdemes lenne megkérdezni a múzeum vezetőségét, milyen alapon döntenek arról, kitől kérnek állampolgársági igazolást és kitől nem. Van-e erre vonatkozó írásos szabályzatuk, vagy mindez az adott pénztáros egyéni megítélésén múlik? Egy ilyen eljárás nemcsak diszkriminatív lehet, hanem önkényes és igazságtalan is.”

Külső jegyek alapján

Emiatt az apa ismét levélben fordult a Szépművészeti Múzeumhoz, feltéve a kérdést, hogy mi alapján állapítják meg a családijegy-kedvezményre jogosultak körét. „A tapasztalatunk és az eset után kapott visszajelzések alapján a pénztáros munkatárs ránézésre, külső jegyek, rassz alapján döntötte el, hogy kitől kér állampolgárságot igazoló dokumentumot. Ez diszkriminatív eljárás, amely ellentétes az egyenlő bánásmód elvével. Volt olyan család, aki jelezte, hogy igénybe vette a családi jegyet, pedig a házastársa nem volt sem magyar, sem EGT-állampolgár, de mivel a családtagok európai külső jegyekkel rendelkeztek, tőlük nem kértek igazolást. Ez elfogadhatatlan, mivel egy jogállamban az embereket nem lehet bőrszín vagy külső alapján megkülönböztetni. 

Ráadásul a pénztáros hölgy viselkedése is elfogadhatatlan volt – írja az apa. – Nemcsak ránézésre kérte feleségem állampolgárságának igazolását, hanem kifogásolta gyermekeink állampolgárságát is, az ő állampolgárságuk igazolását is kérte, még azt is megkérdezte, hogy beszélnek-e magyarul.

Majd miután felháborodásunknak hangot adtunk, politikai megjegyzéseket tett, számonkérte, hogy miért nem igényeltünk eddig állampolgárságot, és arra utasított, hogy Orbán Viktornál panaszkodjunk. Egy kulturális intézmény munkatársától ez az empátiát teljes mértékben hiányoló attitűd mélységesen kifogásolható.

A történtek számunkra megalázók voltak. A gyerekek számára különösen kellemetlen és érthetetlen volt látni, hogy édesanyjukat külön ellenőrzik, és számára nem jár ugyanaz a kedvezmény, mint más, »magyarnak tűnő« családok számára, pedig életvitelszerűen Magyarországon élünk, itt adózunk” – zárja levelét az apa, aki a múzeumtól hivatalos választ vár az alábbi kérdésekre: 

• Mi alapján kérik vagy nem kérik az állampolgárság igazolását?
• Milyen intézkedéseket tesznek a diszkriminatív gyakorlat megszüntetésére?
• Milyen felelősséget vállal a múzeum az ügyben?
• Szándékában áll-e a múzeumnak felülvizsgálni és módosítani a családi jegyre vonatkozó feltételeket úgy, hogy azok a család egységét helyezzék előtérbe – amennyiben a család többi tagja EGT-állampolgár, életvitelszerűen Magyarországon élnek és adóznak – az állampolgársági megkötések helyett?

Amennyiben a Szépművészeti Múzeum válaszol, az Index hasábjain is közöljük. Az apa ettől függetlenül már benyújtotta a panaszát az Egyenlő Bánásmód Hatóság Főosztályához, mert helytelennek tartja a múzeum gyakorlatát, amely ránézésre dönti el, kitől kér állampolgárságot igazoló dokumentumot. „Emellett az is problémás, hogy a jogalkotók nem tekintik családtagnak azokat az itt élő, dolgozó, adózó és gyermeket nevelő személyeket, akik nem magyar állampolgárok – írja az apa. – Ez a szemlélet nemcsak igazságtalan, hanem ellentmond azoknak a törekvéseknek is, amelyek a családokat és a gyermekvállalást támogatnák.”

(Borítókép: A Szépművészeti Múzeum épülete. Fotó: Tövissi Bence / Index)