A fűző elhagyásával hirtelen kiderült, hogy a jól táplált női test messze van a nádszálkarcsú deréktól, csípőtől és comboktól. Ennek ellensúlyozására hölgyek tömegei kezdtek önsanyargató fogyókúrába. Az 1920-as években a modern úrinő életére óriási hatással volt a női torna megjelenése, amit elsősorban amerikai mintára próbáltak meghonosítani Európában, így Magyarországon is, és ezt egészítette ki a különböző fogyókúrák megjelenése is.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Könyvei a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház állított színpadra. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart. Legújabb könyve, A női test alakválozatai 1880-1945 címmel nemrégen jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában.
Egy kicsi mozgás mindenkinek kell
A rádióban hallgatott reggeli torna, a daily dozen, azaz a napi egy tucat tornagyakorlat a modern amerikai nő számára olyan napi szükséglet volt, mint a mosdás vagy a fésülködés. Az 1920-as években megjelenő új női testkultúra-őrület a tornát mint radikálisan új testmozgást helyezte előtérbe, és sok-sok úrinő hirtelen olyat tett, amit korábban soha: tornagyakorlatokat végzett képzett tornatanárral. Emellett biciklire ült, teniszruhát varratott, síelt, és elmerészkedett fürdőbe is, ahol akár már úszhatott is. Arról nincs tudomásunk, hogy a New York-i példa szerint a budapesti úrinők sokasága tornázni kezdett volna, de az Egyesült Államok, majd később a nyugat-európai országok közvetítésével a torna- és sportőrület, pontosabban a fogyókúra-őrület Magyarországra is megérkezett, és kisebb-nagyobb sikerrel be is épült a nők életébe.
A sovány nő fogalma egyre inkább meghatározta a nők mindennapjait, de New York jenki lányainak alakját egy átlag magyar jómódú, túltáplált úrinő nagy erőfeszítések árán tudta csak elérni. Maradt az önsanyargatás.
Hollywoodi mintára
A karcsú, sportos és elegáns nőalak az 1920-as években tehát egyre gyakrabban jelent meg a magyarországi magazinok, képes újságok fotográfiáin is, követve a hollywoodi színésznők ideálját. S bár egységes szépségideálról nem lehet beszélni, azért általában a friss, karakteres arcú, karcsú, sehol sem erősen domborodó, inkább bakfisos alakú nő számított szépnek. 1929-ben Magyarországra érkezett Lilian Harvey angol–német származású színésznő, aki szőke volt és nagyon modern, számos fogyókúrareklám szereplője. A magyar nőket és férfiakat akkor hozta igazán lázba, amikor Tetétlenen 1930-ban megvette a Zichy grófok felújított kastélyát, és az 1930-as évek végéig ott is élt. A Színházi Élet rendszeresen beszámolt a megjelenéséről, sportos életmódjáról. A művésznő magas volt és vékony, kedvenc sportja pedig a lovaglás volt.
Hogy felvette-e a modern jómódú magyar nő a versenyt a New York-ival? Megpróbálta, persze, de gyakran csúfos kudarcot vallott. Erre látunk példát a Hyppolit, a lakáj című filmben. A grófi lakáj megpróbál nagypolgári úrinőt faragni Schneider Mátyásnéból, ennek pedig feltétele, hogy az asszony idomuljon az új nőideálhoz, aki karcsú, és sporttal és diétával sanyargatja magát, hogy a teste megfeleljen a kor elvárásainak. 1930-ban a rendszeres torna még mindig úgy jelent meg a korabeli sajtóban, mintha nem nagyon sikerült volna a nőket rávenni a mindennapos otthoni mozgásra. „Városi embernél, éppen úgy férfinál, mint nőnél, a mindennapi szobatorna már-már elmaradhatatlan, mert az íróasztalnál görnyedő férfinak vagy a háztartásnál elfoglalt nőnek, hogy teste továbbra is rugalmas, hajlékony és friss legyen, legalább naponta fél órát tornáznia kell” – szólt a korabeli elvárt norma. A tornát kiegészítve a test rugalmasságához azonban nem volt elég a szobatorna, mert a gyakori, illatos fürdők is elmaradhatatlanok voltak, nemcsak azért, mert felfrissítő, testet üdítő hatásuk volt, de azért is, mert a finom illat belélegzése a tüdő működésére rendkívül előnyös volt – ahogy ezt a Pilavin fürdőtablettát hirdető reklám is megfogalmazta.
Diétával vagy csodaszerrel
A diéta az 1930-as évekre berobbant a budapesti úrinő életébe is, amit az amerikai filmek hatásának tulajdonítottak. Az amerikai filmipar olyan női szépségideált kreált, ami „éhségkúrára”, és „fogyasztószédületre” sarkallta a nőket, de az elvárt ideál nem mindig esett egybe a valóságos nők alakjával. A Tolnai Világlapjában 1938-ban jelent meg ez a nők fogyókúráját kikarikírozó versike, utalva arra, hogy lefogyni egyáltalán nem volt egyszerű: „Fogyókúrában esnek el a nők ... / Sajnálom a nőket! / Dögönyözik őket / De még mindez semmi, / Levet kapnak enni ... / Levet, sőt levelet, / Figyelem, ha lehet, / Passzírozott »lége« / S egyéb ínyencséget. / Paradicsom magot / Étel nélkül … szagot … / Hús nélkül ... csöpp vizet, / Spenót nélkül ízet ... / Aszalt fűből céklát, / Torta helyett téglát, / Citromot reszelve! / Szegény nő… meszelve / Iszik reszelt tormát, / De tartja a formát… / Fogyva fejtől lábig, / Míg »paszpóllá« válik / S jön új fogyókúra! / Napi gyalogtúra, / Nyaktöréses torna ... / S nincs már nő ... csak forma!”
A hollywoodi filmsztárok napi két-három órás sportolása és szigorú, önsanyargató diétája életvitelszerűen nem tudott beépülni a köztudatba, a köznapi ember életmódja ezt nem engedte meg. A korabeli sajtóban azonban megjelentek a szintén a nők hiúságát megcélzó hirdetések, és az újságok egyszer csak soványító kúrákat és fogyasztószereket kezdtek el hirdetni. Voltak, akik a citromos karlsbadi sóra esküdtek, voltak, akik fogyasztó ruhát ajánlottak: „Kövér hölgyek, urak! Ha kövérségükből hetenként 1-2 kilót le akarnak adni, úgy azt könnyen elérhetik a »Citrosal« használata által. A legtökéletesebb fogyasztószer, mesterséges kristályos citromos karlsbadi só. A legbiztosabb házi kúra. Olcsó, biztos, ártalmatlan. Csak eredeti üvegben valódi. Minden gyógytárban csekély áron beszerezhető.”
Fedák Sári szerint az amerikai nők hibátlan, elegáns, karcsú termetének titka az amerikai fogyasztófűző (rubber reducing corset) volt, amely pompás alakot csinált, s amellett fogyasztott, megakadályozva a felesleges zsírrétegek lerakódását. Az ünnepelt színésznő a következőképpen ajánlotta viselését: „Szeretném, ha a pesti nők állandóan hordanák ezeket a hasonlíthatatlanul nagyszerű fűzőket, és az eredményt látva, örömmel mosolyogva gondolnának rám.”
Irreális elvárások
Az elvárt ideális testsúly a francia Votre Beauté és a Marie Claire alapján 160 centis magassághoz a következő volt: 1929. január: 60 kg – 1932. április: 54 kg – 1932. augusztus: 52-53 kg – 1939. május: 51,5 kg. Ebből jól látható, hogy tíz év alatt csaknem kilenc kilóval kellett soványabbnak lenniük a nőknek, ami irreális elvárás volt.
Magyarországon 1930-ban, az Új Időkben fogalmazták meg az elvárt testsúlyt: 160 centis magassághoz 60 kilót javasoltak. Ez az átlagra vonatkozott, de a manökenek, a filmsztárok, a szépségkirálynők soványabbak voltak, és egyre inkább a soványabb, 53-54 kilós nők számítottak ideálisnak.
