A magyar sikerek világraszóló történetét az anyatejjel szívjuk magunkba. A kimagasló teljesítmények mellé a mindennapi közbeszédbe több évtizede történt focigyőzelmek vegyülnek, ahogy a külföldi hírességekről is rendre kiderül, tulajdonképpen magyarok. Az elmúlt években pedig tömegekkel lehetett elhitetni, hogy egyedül a magyar nép védheti meg Európát a keletről jövő „veszélyes hordáktól”, illetve saját „bevándorláspárti” politikájával szemben is.
Szerinted hány százalékban járult hozzá Magyarország a világtörténelem eddigi alakulásához?
A saját csoport pozitív színben való feltüntetésének vágyából persze könnyű politikai tőkét kovácsolni, a család és a vallás mellett mindig hívószó lesz a hazafiság a sokadalom számára. Vajon más országok is hajlamosak túlbecsülni saját fontosságukat? Ezt vizsgálta egy frissen megjelenő, 35 nemzetre kiterjedő kutatás.
Melyek a legnarcisztikusabb nemzetek?
Franklin M. Zaromb csapata több mint hatezer résztvevőt kért meg arra, hogy becsüljék meg országuk hozzájárulását a világtörténelem alakulásához. A 100 százalékból álló skála 0 végpontja azt jelentette, hogy az országnak semmilyen hatása nem volt a globális eseményekre, míg 100 százalékkal lehetett jelölni, ha egy adott nemzet egymaga határozta meg az emberiség egész eddigi sorsát.
- Mindazok, akik azt gondolják, hogy egy ilyen becslésben csakis az amerikaiak adhatják a legmagasabb pontokat, tévednek. Noha kultúrájuk alapvető eleme a saját kivételességük tudata, szerényen „csak” 30 százalékra saccolták önnön jelentőségüket. Tekintve, hogy az Egyesült Államok 1776-os megalakulása meglehetősen újkori jelenség, ez az érték nem is olyan alacsony.
- Ugyanakkor a Malajziában élő emberek náluk magasabb tippeket jelöltek be válaszul, átlagban 39 százalékra becsülték országuk globális fontosságát.
- Az élen az oroszok végeztek (60,8 százalék), őket a britek követték (54,6 százalék), majd India zárta a dobogósok sorát (53,9 százalék).
- A legkevesebb pontszámot adó sereghajtók Új-Zéland (17,7 százalék), Svájc (11,3 százalék), illetve Norvégia (12,3 százalék) voltak.
A becslések összesített értéke 1156 százalék lett, amiből jól látszik, hogy a saját ország világtörténelemre való hatásának túlértékelése minden nemzetre jellemző, általános tendencia volt a vizsgálatban.
Miért dagasztjuk óriásira saját nemzetünk fontosságát?
A saját ország világtörténelemre gyakorolt hatásának túlértékelése minden nemzetben megjelenő, széles körben elterjedt jelenség volt. A kutatók a következőket hangsúlyozzák a lehetséges magyarázatok kapcsán:
- A vizsgálatban mért nemzeti büszkeség és hazához való hűség a túlbecslés mindössze 4 százalékát tudta megmagyarázni.
- A megkérdezettek köre korántsem volt az országok népességi megoszlásait leképező, azaz reprezentatív, hanem minden nemzetből egy tetszőlegesen kiválasztott egyetem diákjai vettek részt a kérdések megválaszolásában.
- Hozzáférhetőségi torzítás: a megközelítés szerint azért értékelhetjük túl országunk fontosságát, mert a saját történelmünk példái, feltalálóink, művészeink, tudósaink könnyebben eszünkbe jutnak, többet tanultunk róluk az iskolában, többször hallunk róluk a médiában, a kollektív tudás részét képezik.
- Pozitív illúzió: amúgy is hajlamosak vagyunk a saját képességeinket túlértékelni. Ezt a tendenciát Lake Wobegon-hatásnak nevezték el a pszichológusok. Számos vizsgálat kimutatta, hogy az emberek többsége az átlagnál vonzóbbnak, okosabbnak, kompetensebbnek tartja magát az élet megannyi területén. Ezt a pozitív illúziót aztán a saját csoportunkra, a nemzethez tartozó közösségre is hajlamosak vagyunk kiterjeszteni.
Záró gondolat: pozitív illúziók és háborús nacionalizmus
Teljesen természetes emberi sajátosság, hogy önmagunkat és a mieinket enyhén torzítva észleljük az önértékelésünk növelése érdekében. A pozitív illúziók megléte nemcsak általános emberi tendencia, de kutatók szerint egyenesen alapfeltétele a lelki jóllétünk fenntartásának.
A baj akkor kezdődik, ha politikusok a néplélek narcizmusát kihasználva nacionalista ideológiákat gyártanak, koholt ellenségek elleni gyűlöletre uszítják a polgárokat, miközben gátlástalanul visszaélnek a hatalmukkal az élet megannyi területén, mindannyiunk szabadságát korlátozva ezzel.
