Így tesszük tönkre a gyerekeink gyerekkorát

Mi a baj a mostani gyerekekkel? Egyrészt semmi. Már sok ezer éve busonganak idősödő felnőttek a fiatal generáció kapcsán, hogy jaj, ezek a mai fiatalok… Másrészt viszont tényleg van valami, amivel mi, felnőttek a mai társadalmi elvárásoknak megfelelve szerencsétlenné tesszük a gyerekeinket, és amit nem ártana szem előtt tartanunk.

A gyerekek és fiatalok pszichés állapota az utóbbi évtizedben drasztikusan romlott. Amerikai adatokat fogok idézni (a The New York Timestól kölcsönözve), melyek nem azonosak a magyar adatokkal, de a tendenciák nálunk is megjelenhetnek. 2009 és 2017 között a kamaszkori depresszió előfordulása 60 százalékkal nőtt. A szorongás a mai tinédzserek körében nagyobb, mint a hidegháború idején. 2007 és 2015 között megduplázódott azoknak a tinédzsereknek a száma, akik sürgősségi ellátásba kerültek öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek miatt.

A gyerekeink nincsenek jól. Kim Brooks, aki szülői témákban ír cikkeket és könyvet, maga is anya. Régóta keresgéli, hogy mi lehet az az egy ok, ami a gyerekek rossz közérzetét, lelki problémáit okozza. A túl sok képernyő előtt töltött idő? A kevés játék a szabadban? A sok különóra? Az ételek? Arra jutott, hogy mind igaz, de önmagában egyik sem.

Írj nekünk

Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.

Magukra hagyott szülők

Azt mondja, sosem voltak annyira egyedül a szülők a gyerekek nevelésében, mint manapság. Míg régen tényleg ott volt egy egész falu egy gyerek neveléséhez, addig ma a szülők szinte csak magukra számíthatnak. A munkaidő, a munkahelyen töltött órák száma megnőtt, emellett a szülőknek a gyerekek fizikai biztonságát sokszor előtérbe kell helyezniük a megfelelő szociális környezet biztosítása helyett. Vagyis az óvodákat, iskolákat ma arra használjuk, hogy biztonságban őrizzék a gyerekeket, amíg le nem jár a munkaidőnk, vagyis képesek nem leszünk mi is vigyázni rájuk. De az iskola, óvoda is egyre szigorúbb időbeosztást ad a gyereknek, egy iskolában töltött nap során az ebédidő egyre rövidül, szabad játékra, lógásra, udvaron létre alig jut idő – a délutánok is külön foglalkozásokkal, gondosan beszabályozott, „hasznos” elfoglaltságokkal, órákkal vannak teli.

A legszomorúbb statisztika

A gyerekek és fiatalok szomorú öngyilkossági próbálkozásai más időbeli eloszlást mutatnak, mint a felnőtteké. A felnőttek között az öngyilkossági kísérletek a nyári, meleg hónapokban tetőznek, a gyerekeknél az iskola időszakára jellemzők. Akkora stresszt és nyomást élnek meg a gyerekek az iskolában, hogy itt érzik úgy, nem tudnak megbirkózni vele. És sajnos már a nyári hónapok sem adják meg a kötetlen idő lehetőségét: táborokba, újra szigorú napirendű programokra hordjuk a gyerekeket – megint csak nem rossz szándékból, de hát nekünk nyáron is dolgozni kell, hova is tennénk őket két és fél hónapig?

Nem azért boldogtalan, mert telefonozik, hanem azért telefonozik, mert boldogtalan
Nem azért boldogtalan, mert telefonozik, hanem azért telefonozik, mert boldogtalanStephen Simpson / Getty Images Hungary

A szabad és kötetlen idő hiánya számos módon árt a gyerekeknek, idéz Brooks sok szakembert. A mai gyerekeknek elég alulfejlettek a szociális készségeik, és nem azért, mert állandóan a telefont nyomkodják. Az ok éppen fordított: azért nyomkodják a telefont, mert nincs tér és idő arra, hogy másokkal kapcsolatba kerüljenek. Gyerekkoromban teljesen természetes volt, hogy a téren, a parkban, a környező utcákban kóboroltunk. Ott találkoztunk más gyerekekkel, kialakultak csapatok, megtanultuk, hogyan lehet kijönni másokkal, vagy hogyan álljunk ki egymásért, ha valakik bántani akarnak. Mostanában erre alig van módjuk a gyerekeknek, így nem is gyakorolják, hogyan lehet barátkozni, és mit kell csinálni, ha valaki idegesít. Még annyi önállóságuk is ritkán van, hogy egyedül menjenek le a sarki boltba.

Játszani is engedd!

Amerikában kezdenek létrejönni olyan szervezetek, amelyek a gyerekek számára a biztonságos megőrzésük mellett a szabad tevékenységet is biztosítják. A Let Grow nevű szervezethez például reggel járhatnak a gyerekek játszani. Annyira szükségük van a szabad, felnőtt beleszólás nélküli elfoglaltságra a gyerekeknek, hogy nevetve kelnek fel egy órával korábban, hogy ezt megtehessék.

A szakemberek, például a sajnos nemrég elhunyt kiváló Vekerdy Tamás szerint a gyerekeink érdekében a legfontosabb teendőnk az lenne, hogy lazítsunk a szabályozottságon. Legyen idejük, terük csak úgy lenni, felfedezni magukat és a világot. Ebédelhessenek ráérősen, legyen idő játszani, lógni, tudjunk összehozni hosszabb vacsorákat, családi együttléteket. Nem azzal teszünk jót a gyerekeknek, hogy minél többet okosítjuk, ügyesítjük őket, hanem azzal, ha békén hagyjuk és minden nap kapnak pár órát arra, hogy önmagukat tanulják meg szabályozni.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek