Alapvetően jó viszonyban vagyok az élővilág különböző lényeivel, ami talán nem olyan meglepő, tekintve, hogy eredetileg zoológusként végeztem. Nem félek a pókoktól, és nem kapok sikítófrászt egy kígyótól, viszont van az élőlényeknek egy csoportja, amelyikkel nem tudok megbarátkozni: ezek a paraziták. Különösen azok, amelyek belőlünk élnek.
Amikor a gyerekeim közösségbe kerültek, rögtön megkaptam a figyelmeztetést, hogy készüljek fel, mert a tetvesség és a bélférgesség ennek szinte természetes velejárója. Ettől rögtön kirázott a hideg, miközben érdekes módon az sosem merült fel bennem, hogy esetleg a kutyáinktól elkaphatnának valamit. Mondjuk, őket rendszeresen kezelem féreghajtóval, így ennek elég kicsi a valószínűsége.
„A bélférgesség világszerte eltérő gyakoriságot mutat, jellemzően az elmaradottabb, rosszabb higiénés körülmények között élőket érinti jobban. Közülük is gyakoribb gyerekkorban, és a gyakorisága bizonyos régiókban megközelítheti a száz százalékot is – mondja dr. Aschenbrenner Zsuzsanna csecsemő- és gyermekgyógyász. – Európában, ezen belül Magyarországon jobb a helyzet, viszonylag ritka jelenség, bár vannak becslések 30-50 százalékos előfordulásról is, és szintén gyakoribb gyerekkorban. Viszont azt is fontos tudni, hogy nem minden esetet diagnosztizálnak, tehát bőven lehetnek felderítetlen esetek is” – teszi hozzá.
Milyen bélférgek fordulhatnak elő a gyerekeknél?
A gyerekorvos elmondása szerint a leggyakoribb a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis). Ez enyhe fertőzésnek tekinthető, és okozhat kellemetlen tüneteket, de komoly panaszokat, felszívódási zavart nem. Ilyen kellemetlen tünet lehet a végbéltáji viszketés elsősorban éjjel, feszültség, idegesség, allergiás panaszok, alvásproblémák.
Az orsóféreg (Ascaris lumbricoides) ritkábban fordul elő, viszont komolyabb problémákat okozhat, úgymint fáradékonyság, tüdőgyulladás, makacs köhögés és köpetürítés, felszívódási zavar, hasi fájdalom, hasmenés, vérszegénység, fogyás. Szélsőséges esetben, ha sok féreg van a bélben, akkor akár bélelzáródást is okozhatnak.
A galandféreg-fertőzés szintén kevésbé gyakori Magyarországon. Ránk nézve két faj jelent reális veszélyt: a simafejű galandféreg vagy szalagféreg (Taenia saginata), ami extrém hosszúra megnőhet a bélcsatornában (a felnőtt féreg általában 4-10 méter, de találtak már több mint 20 méterest is), és a horgasfejű (Taenia solium), amelyik valamivel kisebb. A bélcsatornában halmozódva hasi fájdalmat, hányingert okozhatnak, viszont a szervezet több szervébe eljutva úgynevezett cysticercosist (borsóka) hoznak létre. Ennek tünetei az érintett szervtől függően sokfélék lehetnek, például epilepszia, agyvelőgyulladás vagy akár vakság is kialakulhat.
Kézmosás és hőkezelt húsok
A fertőzés leggyakoribb oka a rossz higiénia. A cérnagilisztának az ember az egyetlen gazdája, vagyis a fertőződés közvetlenül – például közös lepedőn keresztül – történik. Az orsóféreg petéi ezzel szemben a talajból/talajról jutnak be az emberi szervezetbe, például nem megfelelően tisztított zöldségek vagy szennyezett víz révén. A galandférgek köztigazdája pedig a szarvasmarha, illetve a sertés, és a fertőződés a nem megfelelő állattartás, a háziállatok féregtelenítésének elmaradása, elhanyagolása, valamint a levágott állatok húsának hibás vagy elmulasztott ellenőrzése és elégtelen hőkezelése miatt következhet be.
„A kezelés a bélférgesség típusától függően különböző féreghajtó/féregirtó szerrel történik, orvosi utasításra és ellenőrzés mellett. Ezek a gyógyszerek komoly mellékhatásokkal is járhatnak, emiatt mindenképpen szükséges az orvosi kontroll. A házi praktikákkal nincs saját tapasztalatom, szakmai vélemények szerint nem alkalmasak a bélférgesség szanálására” – szögezi le dr. Aschenbrenner Zsuzsanna.
A fent említett féregfajokon kívül a házi kedvenceinkben előforduló férgek is veszélyt jelenthetnek ránk nézve, különösen a kutya és macska orsóférge (Toxocara canis és Toxocara cati). A fertőződés általában az állat ürülékével történik, de akár egy fertőzött macska szőréről is a szervezetünkbe kerülhetnek a peték, ha a simogatása után úgy érünk az arcunkhoz, hogy nem mostunk kezet. Mivel kedvenceink bármelyik séta során fertőződhetnek, ezért fontos, hogy ha gyerek van a családban, akkor gyakran, lehetőleg háromhavonta féreghajtsuk a kutyánkat, macskánkat. Azt azonban nem árt tudni, hogy a féreghajtó készítmények nem minden féreg ellen jók, ezért érdemes az állatorvos útmutatásai alapján, váltva használni ezeket, hogy valóban biztosra menjünk.
