A kínaiak már ezer éve is napszemüvegben menőztek

Az erős napsütés és a káros UV-sugárzás régóta bántja az emberek szemét és akadályozza a látását, akár hófödte hideg, akár tengerparti területeken. De az talán új információ, hogy lassan ezer éve van megfelelő védekezőeszközünk: a napszemüveg.

Az első napszemüvegek persze még nem divatos kerettel és UV-szűrővel készültek, nem nyomtak rájuk logót, és egyik sem igazodott az arcformához. Egyszerűen a szem elé tehető eszközök voltak, amelyek segítettek megfelelően látni az erős napsütésben. Egyes források szerint már az ókori Rómában szolgáló légionáriusok is ilyen szemüveggel védekeztek a menetelések közben a tűző itáliai nap ellen. 

Ki találta fel először?

A sötétített lencse ekkor még sehol sem volt, a napszemüvegek őse elefántcsontból készült, és csak egy szűk nyíláson jutott be rajta a fény, illetve voltak csiszolt smaragdból létrehozott szemkímélő tárgyak, amiket kézzel kellett a megfelelő helyen tartani. Hogy ezt az ókori rómaiak találták fel, vagy a kínaiaktól vették át, nem tudjuk biztosan megmondani, de alapvetően a színezett, leggyakrabban hegyikristályból vagy füstszínű kvarcból vésett napszemüvegek feltalálását inkább a kínaiaknak tulajdonítjuk.

A napvédelem mellett a szemüvegeket arra is használták, hogy elrejtsék a tekintetüket, gondolataikat. Főleg a kínai bírók körében volt elterjedt, akik nem szerették volna elárulni érzelmeiket a tanúk kihallgatásakor. Ám nem mehetünk el az inuitok mellett sem, akik az örök hó és fagy birodalmában élve pontosan tudták, milyen vakító tud lenni a napsugárzás, ha visszaverődik a hóról, így szarvasok agancsából és bálnák csontjaiból faragtak maguknak kis nyílásokkal ellátott szemárnyékolókat.

Az inuitok több mint kétezer éve használtak ilyen napvédő szemüvegeket
Az inuitok több mint kétezer éve használtak ilyen napvédő szemüvegeketScience Society Picture Librar / Getty Images Hungary

Zöld és barna lencsék

Színes lencsékkel James Ayscough kezdett foglalkozni az 1700-as években. A cél nem a nap elleni védelem volt, hanem a látásélesség javítása. A kék és zöld színű lencsékről úgy vélte, képesek helyreállítani egyes betegei látását. A sárga és barna színű lencsék is elterjedtek, a szifilisszel járó szemérzékenységet voltak hivatottak enyhíteni. A szemüvegek ma ismert kerete sokáig nem alakult ki, bőrszíjjal rögzítették a lencséket, vagy éppen kalapra erősítették rá, és csak Ayscough korában kezdték el a fülre simítható változatot hordani.

A modern típusú napszemüvegek megjelenésére egészen a 20. századig kellett várni. Azok a hollywoodi sztárok terjesztették el, akik az erős stúdiófénytől ily módon védték a szemüket. Ekkor társult a sötét szemüveghez a lazaság, a siker, a menőség. 1929-ben Sam Foster indította be a sötét lencsék tömeggyártását, és neve azóta is egyet jelent a legrégebbi, ma is működő napszemüvegmárkával. 

Az amerikai módi

A színezett lencsék térhódításához az amerikai katonák is nagyban hozzájárultak. A második világháborúban az amerikai légierő szinte mindegyik tagja napszemüveget hordott, hogy a nagy magasságban tapasztalható ragyogásban is pontosan tudjanak célozni, és (Edwin H. Land polaroid filterének hála) a visszaverődő vakító fény se zavarja őket. Aztán persze miután a szemüveg az erő és a siker szimbólumává vált, akkor sem vették le, amikor katonai szempontból már nem volt rá szükség. MacArthur tábornok, a csendes-óceáni erők főparancsnoka például még a tévében is, az összes interjúján állandóan napszemüvegben szerepelt. Ha ehhez még hozzávesszük a háború utáni sztárok színesüveg-mániáját, megértjük, miért kezdett boldog-boldogtalan napszemüveget hordani, lehetőleg olyat, amilyet a bálványa is.

Douglas MacArthur tábornok szinte soha nem vette le a napszemüvegét
Douglas MacArthur tábornok szinte soha nem vette le a napszemüvegétBettmann / Getty Images Hungary

A modern napszemüvegek kora

Az UV-védelemmel ekkoriban még nem feltétlenül törődtek, a stílussal annál inkább. A napszemüveg viselője el tudta rejteni a szemét, és így nem látszott rajta, ha mondjuk, véletlenül átdorbézolt egy éjszakát, ne adj’ isten sírt. Nem ismerték fel olyan könnyen, el tudott bújni a sötét üveg mögé beszélgetés közben, nem látszódtak a valódi érzelmei, azaz egyfajta pszichés védettséget kapott.

Ez a napszemüveghatás egyébként a mai napig megmaradt. A Psychological Science 2010-es tanulmánya szerint a napszemüveg viselése tisztességtelenné, erkölcstelenebbé is tehet: kísérletek szerint például azok a tesztalanyok, akik elbújhattak a napszemüveg mögé, kevesebb pénzt adtak a bajba került idegennek. A hiányzó szemkontaktus azonban bizonyos helyzetekben zavaró lehet, mert nem teremtődik meg az a fajta intimitás, amit a tekintetek összekapcsolódása magával hoz. Ha a szem a lélek tükre, hogy bízhatnánk meg olyasvalakiben, aki ezt elrejti?

Ma már a napszemüveg elsősorban funkcionális kiegészítő. A nekünk tetsző keret kiválasztása mellett arra is oda kell figyelnünk, hogy megfelelő UV-védelmet nyújtson, mert különben a sötétben kitáguló pupillán át még több káros sugár képes a szembe hatolni. Persze, akinek az UV-védelem és a polarizáció sem elég, az már mindenféle kiegészítőkkel ellátott kémnapszemüveget is viselhet. A kínai Csengcsou városának rendőrtisztjei például arcfelismerő rendszerhez kapcsolt felügyeleti napszemüveggel felszerelve járőröznek.

Oszd meg másokkal is!
Mustra