Marilyn Monroe okosabb, mint Albert Einstein
Az internet olyan szörnyű egy hely, hogy képes mindent igazzá tenni. Elég csak egy ismeretlen forrást megtenni, hogy az emberek elhiggyék. Hallottad például azt a híres mondatot Marilyn Monroe-tól, hogy „ha nem tudsz bánni velem a legrosszabb pillanataimban, akkor nem érdemelsz meg a legjobbjaimban sem”? Na, ezt sosem mondta a híres színésznő. Mint ahogy az sem igaz az elterjedt pletykák ellenére, hogy 168-as IQ-val rendelkezett volna a színésznő. Legalábbis nincs rá bizonyíték.
Elsőként 2013-ban jelenhetett meg a BuzzFeed listáján, mely sokszor nem éppen a legbízhatóbb forrás, pont azért, mert legtöbbször az állítások mögött nincs semmi bizonyíték.
Ugyanis ha kicsit utánanézünk a dolgoknak, láthatjuk, hogy az IQ-tesztek csak Monroe 20-as éveiben lettek elérhetőek az amerikaiak számára széles körben, és akkor is csupán gyermekeknek. És szegény Monroe, aki haláláig a „buta szőke” szerepére volt ítélve, rendkívül érzékeny volt arra, hogy sosem fejezte be a középiskolát. 16 évesen meg is házasodott, és egészen fiatalon fejest ugrott a modellbizniszbe. Éppen ezért nem tudta bemutatni akadémiai tudását és éles eszét. Pedig megvolt neki, ez az olyan üzleti döntései is bizonyították, mint a produkciós cége, amely kényszerítette a nagy stúdiókat, hogy több szabadságot adjanak neki.
Scott Fortner, a The Marilyn Monroe Collection kurátora elmondta, hogy a színésznő inkább a könyvekért volt oda, mint a cipőkért. Az IQ-ja viszont sosem volt mérve, de majdnem biztos, hogy ennyire magas nem volt. Bele kell hát törődnünk a tudatba, hogy Marilyn Monroe sokkal okosabb volt, mint azt korában megbecsülték.
A vonat érkezése
A mozi legősibb mítosza még a némafilmek korszakából érkezik, 1896-ból. Egy korai film, az Arrival of a Train at La Ciotat a regék szerint hatalmas pánikot keltett egy párizsi moziban. A Lumière fivérek korai alkotásában ugyanis egy terjedelmes mozdony tart a kamera felé, a tapasztalatlan mozinézők pedig hirtelen nem tudták megkülönböztetni a valóságot a mozgóképtől, így azt gondolták, a mozdony hamarosan átgázol rajtuk, és fejvesztve rohanni kezdtek. De ha végiggondoljuk, ez inkább csak egy mítosz a moziról, mint hihető történet halálra rémült emberekről.
Nem kell filmszakértőnek lenned, hogy gyanút fogjál e sztori kapcsán. Először is, a filmszalagnak olyan pocsék (pontosabban kezdetleges) minősége volt még 1896-ban, hogy lényeges különbség volt közte és az elképesztően éles látás között. Továbbá, míg a rövidfilm fekete-fehér volt, a valóság már akkor is teljes színben pompázott az emberi szem számára, a térhatásról és látószögről nem is beszélve.
De hogy ezt alá is támasszuk: Martin Loiperdinger, a németországi Trier Egyetem filmszakos tanárának tanulmánya szerint nincs bizonyíték arra, hogy ez történt volna Párizsban, vagy bárhol máshol. „A vászon, melyre vetítették a filmet, kicsi volt (körülbelül két méter), és a kép minősége nemcsak színtelen volt, de rendkívül szemcsés.” Hozzáteszi, hogy a vetítő miatt észrevehetően ugrált a szalag, „és természetesen, ami a legfontosabb: nem volt hang. Más szóval: nem volt mód arra, hogy valaki összekeverje a filmet a valósággal”.
Az aranybőrű lány
Az egyik korai James Bond-filmben, a Goldfingerben a Bond-lányt úgy ölik meg, hogy befestik a testét aranyfestékkel. Bond rögtön meg is magyarázza a dolgot: „Festékkel eltakarni egy ember testét halált okoz, hiszen a bőr nem tud lélegezni.”
Ha ez kicsit is suta tudománynak hangzik számodra, akkor jól érzed. Csak képzeljük el, ebből kiindulva hány és hány halálesetről hallanánk Halloweenkor. De 1964-ben Bond nevetséges magyarázata miatt az emberek közt elkezdett keringeni az a szóbeszéd, hogy a filmben szereplő színésznő tényleg meghalt. Persze akik hittek ennek, nem gondoltak arra, hogy Sean Connery egy TÉNYLEGESEN halott kollégájával játszott volna egy jelenetben úgy, hogy a rendező Guy Hamilton mindezt megússza, a filmet pedig világszerte bemutatják, és kasszát is robbant. Ez kicsit abszurd, nem?
De tegyük csak tisztába: való igaz, hogy a bőr felületén pórusok találhatóak, amely nyílásokon keresztül a mirigyek által kiváltott olaj és verejték eljuthat a felszínre. De ugyanakkor ezek a nyílások nem az oxigén áramlására vagy felvételére alkalmasak. Ha ez így lenne, órákig be tudnánk fogni az orrunkat anélkül, hogy problémánk lenne... vagyis meghalnánk. Ugyanakkor a biztonság kedvéért a jelenet forgatásakor egy csapat orvos állt készen arra az esetre, ha ez a fulladáselmélet mégis igaznak bizonyul. Még egy kis pacányi helyet is hagytak befestetlenül a köldöknél, biztonsági okokból.
Természetesen hála az égnek és a tüdő zseniális működésének a színésznő Shirley Eaton még ma is él és virul, már 81. életévét tapossa. Önéletrajzi könyve egyébként a Golden Girl címet viselte, de lehet a Nem vagyok halott, idióták találóbb lett volna.
