Megszökött brutális apjától a fiú: egy szigeten húzta meg magát

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Mark Twain, aki fjúsági regényekben írta meg két lehíresebb karaktere, Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait.

Az ifjúsági irodalom klasszikusa és a 19. századi Amerika leghíresebb szatirikusa Samuel Langhorne Clemens néven látta meg a napvilágot Missouri állam Florida nevű városkájában, 1835. november 30-án, hét gyerek közül a hatodikként (három testvére még gyerekként meghalt). Családja a környékbeli viszonyokhoz képest jómódúnak számított, az apa, John Marshall Clemens folyamatos sikertelensége miatt azonban – próbálkozott bolt üzemeltetésével, jogászkodással és telekspekulációval is – fokozatosan elszegényedtek, végül még egyetlen rabszolgájukat is el kellett adniuk. Samuel tizenkét éves volt, mikor apja meghalt, így kénytelen volt otthagyni az iskolát és munkát vállalni, hogy a családnak jusson betevő falatra. Nyomdászinasként, majd nyomdászsegédként dolgozott, később újságírással kereste a kenyerét, eleinte a bátyja, Orion által szerkesztett helyi lapnál, majd San Franciscóban a Morning Call és a Californian munkatársa lett.

Huszonegy éves korában elszegődött hajókalauznak egy gőzösre a Mississippin. Itt négy évig dolgozott, és visszaemlékezése szerint ez az időszak meghatározónak bizonyult számára: „módomban volt a legszemélyesebb és legközvetlenebb ismeretségbe kerülni mindazokkal az embertípusokkal, amelyekről csak regényekben, életrajzokban vagy történelmi művekben olvasunk”. Írói álnevét is ebből a korszakból vette: a Mark Twain ugyanis a „mark two”, vagyis a „második jelzés” tájszólásos változata, mely a Mississippin szolgáló matrózok kiáltása volt, amikor a hajó elérte a biztonságos kétölnyi vízmélységet. A polgárháború kitörésével azonban szinte megszűnt a déli államokban a hajózás, így hősünk állás nélkül maradt. Beállt katonának a Konföderáció hadseregébe, azonban néhány hét után dezertált és Nevadába ment szerencsét próbálni. Telekspekulációval és ezüstbányászattal kísérletezett, de mindkét próbálkozás kudarcba fulladt. Ő maga egyfajta családi átokként írta le, hogy se az apja, se ő nem volt képes jövedelmező vállalkozásba fogni.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

Végül Kaliforniában kötött ki, ahol visszatért az újságíráshoz: San Franciscóban anekdotikus tárcákat, szatirikus karcolatokat és novellákat írt. A sikert az 1865-ben megjelent Calaveras megye híres ugró békája című burleszk hangulatú elbeszélés hozta el számára, mellyel egy csapásra az ország egyik legismertebb szatirikusává vált. Az ironikus humor, a szatirikus látásmód egész életművére jellemző maradt: az élet tökéletlenségét, képtelenségét meglátó és ellenállhatatlan derűvel feltáró tréfacsináló volt, de humora mögött mindig a megértés, az igazság keresése, a gonoszság és az ostobaság megvetése állt. Gyakori eszköze volt a meghökkentően abszurd, tódításnak ható dolgok és a tényszerű elemek egymás mellé állítása, anekdotaszerű, mulatságos történeteiben senkit és semmit, semmilyen rangot és intézményt nem tisztelt.

Az írói sikerek hamarosan anyagi biztonságot teremtettek számára, így megnősült és a Connecticut állambeli Hartfordban telepedett le. Felesége, az úrilány Olivia Langdon mindent megtett, hogy a faragatlan, torzonborz, beszédében nem finomkodó vadnyugati újságíróból vállalható polgári férjet kreáljon, sőt személyesen lektorálta férje írásait, és az „illetlen” szavakat gondosan kigyomlálta a kéziratokból. Bár Twain nehezen szokott bele az új egzisztenciába, idővel a környék egyik legelőkelőbb házát vezette családfőként, ahol gyakran fordultak meg illusztris vendégek, művészek, értelmiségiek, köztük közvetlen szomszédjuk, a Tamás bátya kunyhója szerzője, Harriet Beecher Stowe, aki komoly hatást gyakorolt Twain rabszolgatartásról alkotott nézeteire. 

Mark Twain legnagyobb sikerét 1876-ban megjelent, saját gyerekkorának élményvilágát, a déli kisvárosi létet feldolgozó ifjúsági regényével, a Tom Sawyer kalandjaival aratta, melyet nyolc évre rá követett a folytatás, a Huckleberry Finn kalandjai, később pedig több más műben is visszatértek az itt bemutatott szereplők. Tom Sawyer karaktere valódi személy után kapta a nevét, akivel Twain San Franciscóban, újságíróként került kapcsolatba, jelleme pedig három fiú keveréke, akikkel a szerző együtt nőtt fel. „Vannak, akik szerint Tom Sawyer még az Egyesült Államok elnöke lesz – ha ugyan addig fel nem akasztják” – jellemzi főhősét az író. Érdekesség, hogy ez volt az első regény a világon, melynek kéziratát írógéppel készítette a szerzője.

Mark Twain (1870).
Mark Twain (1870).London Stereoscopic Company / Getty Images Hungary

A Huckleberry Finn, melynek hőse egy szökött rabszolga, Néger Jim társaságában hajózik a Mississippin, ma a 19. század egyik legjelentősebb pikareszk regényének számít, a maga korában viszont nem volt felhőtlen a fogadtatása – sokakat kiakasztott a regény nyers, közönséges nyelvezete és pórias, a lecsúszottak világát bemutató cselekménye. Amikor a massachusettsi Concord város könyvtárából kitiltották a művet, Twain azt írta kiadójának: „a concordi könyvtár elítélte Huckot mint ami szemét és csak a lecsúszottaknak való – ez minden bizonnyal huszonötezerrel emeli az eladott példányszámot”.

Szintén híresek Twain történelmi témájú ifjúsági regényei, melyekben a valós tényeket a fantasztikummal keveri ügyesen: a Koldus és királyfi VIII. Henrik angol király ifjúkorában játszódik: a cselekményben a leendő uralkodó helyet cserél egy rá megtévesztésig hasonlító koldusfiúval. Az Egy jenki Arthur király udvarában visszarepíti az időben főhősét a legendás brit uralkodó korába, mulatságos jelenetek során keresztül bemutatva a 6. és a 19. század találkozását – Twain maró szatírája nem a lovagvilágot, hanem saját korának társadalmát teszi nevetségessé. Az Ádám és Éva naplójában a bibliai első emberpár megismerkedésének és romantikus kalandjainak lehetnek tanúi az olvasók, miközben a szerző a tőle megszokott maró szatírával elemzi a nők és a férfiak közötti szemléletbeli különbségeket.

Irodalmi munkássága mellett Twain könyvkiadót és nyomdavállalatot is alapított, melyek egy ideig jól jövedelmeztek – ő adta ki például Ulysses S. Grant elnök életrajzát –, az 1893-as gazdasági válság miatt azonban újra lesújtott a családi átok, és vállalkozásai csődbe jutottak. Ekkor európai felolvasókörútra indult, kilenc évig járta az öreg kontinenst, melynek során Budapestre is eljutott. Ezek a fellépések olyan jól jövedelmeztek, hogy sikerült visszaszereznie vagyonát és egzisztenciáját. Mégis sorozatos tragédiák árnyékolták be az életét: Londonban tartózkodott éppen, amikor megkapta a hírt, hogy Susy lánya agyhártyagyulladásban meghalt, hazatérte után nem sokkal pedig felesége is elhunyt. Utolsó éveiben Twain egyre kiábrándultabb, rezignáltabb lett, a korszak politikai viszonyai, a korrupció és a gyarmatosító háborúk is komorrá, pesszimistává tették. Hetvennégy évesen, 1910. április 21-én hunyt el a connecticuti Reddingben. Érdekesség, hogy születésének és halálának az éve is egybeesik a híres Halley-üstökös felbukkanásával, mintegy keretezve életét.

Twain rengeteg művét adaptálták színpadra, filmre, ezek közül elég csupán a legismertebbeket említenünk. A Huckleberry Finnből többek között 1938-ban és 1960-ban is készült hollywoodi filmváltozat, utóbbi a magyar származású Kertész Mihály munkája. A Tom Sawyer alapján musicalfilm született 1973-ban. A ’90-es években Tom és Huck címen próbáltak új életet lehelni Twain leghíresebb karaktereibe, Huck Finnt a tragikus sorsú gyereksztár, Brad Renfro alakította. Az Egy jenki Arthur király udvarában szintén zenés feldolgozást ért meg, az egyik legnagyobb énekes-sztár Bing Crosby címszereplésével, de ezt a regényt sem kímélték a ’90-es években. Egy kölyök Arthur király udvarában címmel modernizált Disney-matinéfilm készült az alapanyagból, az Időgéppel a lovagkorba című adaptációban pedig Whoopi Goldberg (ki más?) utazik Camelotba. Érdekesség, hogy mindkét film hazánkban, a fóti filmgyárban forgott (többségében ugyanazokban a díszletekben), Ragályi Elemér fényképezésével. A Koldus és királyfiból többek között Miki egérrel, illetve modernizálva, az uralkodót egy rocksztárra cserélve is készült adaptáció. Mark Twain maga is találkozott időutazókkal, legalábbis a Star Trek: Az új nemzedék egy 1992-es dupla epizódjában, ahol a híres író segít az Enterprise csillaghajó 19. századba látogató legénységének.

A cikk az ajánló után folytatódik

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Tegnap is volt kultbait: II. Józsefről írtunk trónra lépésének évfordulója alkalmából.

Oszd meg másokkal is!
Mustra