Hongkongizálódási kísérlet, avagy ki mit veszít a brexittel

GettyImages-1230481892
2021.01.14. 15:15 Módosítva: 2021.01.14. 20:16
A britek hatalmas gazdasági kockázatot vállalnak új álmaik kergetésekor, csak hogy ne kelljen az EU-ból érkező munkavállalókkal konkurálniuk. Tényleg ezt akarták? Kende Tamás nemzetközi jogász írása

A brexitpárti brit sajtó, és a britekkel és némiképp a brexittel is szimpatizáló európai euroszkeptikusok közül sokan a távozást az Európai Bizottság hibájaként írják le, mert az egyoldalúan túllépett a közös, majd egységes piacra vonatkozó európai megállapodásokon, és saját szakállára föderalista álmokat kezdett dédelgetni. Az európai sajtó nagyobbik, nem euroszkeptikus része ezzel szemben értelmetlen gazdasági öncsonkításként mutatta be a brexitet, ami mindenkinek rossz lesz, de a briteknek leginkább, és úgy vélekedett, hogy ha a britek demokratikusan hozott döntés alapján mindenképpen a kardjukba akarnak dőlni, akkor hadd tegyék, és csak arra hívták fel a figyelmet, hogy az Európát érintő hatásokat kell tompítani. 

A brexit nyomán a brit szupermarketek piacairól eltűnő friss áruk és a kilométeres kamionsorok rémképeivel ijesztgetőknek egyelőre nem lett igazuk, de ez nem jelenti azt, hogy a brit gazdaság nem fog veszíteni amiatt, hogy kimarad az egységes piacból. Az irányadó brit kormányzati becslések szerint valószínűleg a brit GDP 6-7%-a esik ki amiatt, hogy a brit gazdaság 2021. január 1-jétől kikerül az egységes piacból, azaz sem a munkaerő, sem az áruk, sem a szolgáltatások, sem pedig a tőke nem mozog szabadon az Egyesült Királyság Észak-Írországon kívüli része és az Európai Unió között.

Mi az, hogy nem mozog szabadon, kérdezhetik, hiszen köztudott, hogy az Unió és az Egyesült Királyság karácsony előtt szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről döntött. A szabadkereskedelmi megállapodás a vámfizetés és kvóták nélküli árukereskedelmet teszi lehetővé, de nem spórolja meg a vámkezelést, és nem terjed ki a brit gazdaság 80%-át kitevő szolgáltatások kereskedelmére, de nem teszi lehetővé a személyek szabad mozgását sem.

Az EU a Brexittel veszít, a szabadkereskedelmi megállapodással pedig legfeljebb mérsékelni tudja a veszteségeit.

Az, hogy a brit gazdaság veszít-e és mennyit veszít a brexiten még nem dőlt el. Amennyiben a brit gazdaság, a brit terveknek megfelelően, részben a nemzetközösség tagjaival, részben a Csendes-óceán környéki gyorsan fejlődő államokkal – és azok új RCEP nevű szabadkereskedelmi megállapodásával, ami egyebek mellett Kína, Indonézia és Dél-Korea piacát nyithatja meg a brit áruk előtt – is szerződésre lép, és esetleg Indiával is valamilyen kereskedelmi megállapodásra jut, azzal némileg vagy esetleg teljesen kompenzálhatja az egységes piac elhagyásából eredő veszteséget. Ha pedig az Egyesült Királyságnak sikerülne adókedvezményekkel és a szociális követelmények csökkentésével az Európai Unió Hongkongjává válnia (amihez a következő három évben legálisan bevándorló akár 4 millió hongkongi is segítséget nyújthat) akkor – legalábbis a brexit barátai szerint – akár jól is kijöhet a brexitből. Reálisan nézve azonban valószínűbb, hogy a csak a brexitből fakadó veszteségeik egy részét fogják kompenzálni az ázsiai, ausztrál és dél-amerikai piacokon, míg a hongkongizálódást az EU a szabadkereskedelmi egyezménybe iktatott védelmi mechanizmusokkal fogja kezelni.

A brexit brit nyertesei azok a brit kis- és középvállalatok lesznek, amelyek alapvetően a brit piacra termelnek, és amelyek EU-s versenytársait versenyképtelenné teszi az a tény, hogy január elseje óta az Egyesült Királyság és az EU között vám/állat-és növényegészégügyi határ ereszkedett le. A híres lengyel vízszerelők és a remek magyar fogorvosok brit vetélytársai is nyernek a brexiten, hiszen eltűnik vagy fogy a konkurenciájuk, emelhetik áraikat vagy csökkenthetik szolgáltatásaik színvonalát. Ugyanakkor a brit fogyasztók számára az áremelkedés vagy a szolgáltatások színvonalának esetleges romlása egyértelműen káros lesz.

Nekünk, magyaroknak is fájni fog

A magyar gazdaság az EU-befizetések kedvezményezettje, a brit gazdaság pedig az EU nettó befizetője volt. A britek kilépésével az EU költségvetésének a forrás oldaláról kiesett éves szinten mintegy 10,5 milliárd euró, ami nagyjából megegyezik azzal, amennyit Lengyelország kap, és több mint kétszerese annak, amivel Magyarország részesedik a közös alapokból. Ez Magyarország számára nem lehet előnyös, hiszen országunk volt az elmúlt évtizedben az EU-pénzek egyik fő kedvezményezettje. Az új hétéves költségvetés tárgyalásai pont attól voltak olyan nehezek, hogy az Egyesült Királyság „hiányát” kellett elosztani.

A magyar polgárok számára a Brexit egyértelműen hátrányos lesz, kivéve, ha az elmúlt években letelepedett státusra tettek szert.

Nagy-Britanniába csak munkavállalási vízummal léphetnek be vagy nyújthatnak ott szolgáltatást (orvos, fogorvos, könyvelő), és a britek olyan pontrendszert vezetnek be, aminek az a célja, hogy nagymértékben megnehezítse vagy ellehetetlenítse a bevándorlást. A szigetországban a tanulás is megnehezül, a magyar diákok nem lesznek jogosultak a britekkel azonos elbánásra, azonos tandíjra vagy tandíjhitelre sem. Észak-Írországban semmi sem változik, az az egységes piac része marad, de mint a Brit-szigetek egyik legszegényebb része, eddig sem ez a terület vonzotta a magyar munkavállalókat és vállalkozókat.

Összességében elmondható, hogy ami Magyarországról nézve nagyon nehezen érthető: minden valószínűség szerint jelentős sebet ejtenek a gazdaságukon, azért, hogy ne kelljen a munkaerő- és szolgáltatási piacon rosszul fizetett lengyel villanyszerelőkkel, román ápolónőkkel és magyar fogorvosokkal vagy horvát brókertanoncokkal konkurálniuk, és reális esélyekkel induló cseh vagy észt diákokkal versenyezniük a cambridge-i egyetemi felvételin. A jövőben a litván Natasa helyett majd a 100 évvel ezelőtti gyarmatbirodalomból származó nagyszülőkkel büszkélkedő nigériai Omara takarít náluk, és a ljubljanai Alex helyett a hongkongi Fongtól kapnak tőzsdetippeket. Ez meg fogja érni? Nem valószínű.

A szerző nemzetközi jogász.

(Borítókép: Thierry Monasse / Getty Images)