A következő ekkora dolog a Földön kívüli élet felfedezése lesz

GettyImages-170483476
2017.10.17. 11:43

Ünnepel a szakma, a fizikusok és a csillagászok kéz a kézben menetelnek a dicsőség felé. „Először láttuk egy gravitációs hullámot keltő jelenség fénylését. ”,   A csillagászat már soha nem lesz olyan, mint korábban. ”,   Einsteinnek igaza volt! ” –   kiáltoznak a szalagcímek . Háromezer szerzős szakcikkekhez írt, jelzőktől dagadó sajtóközlemények, komoly és/vagy boldog nyilatkozó szakemberek, elégedett tudományfinanszírozók ( ezt a milliárdot is jól költöttük el " – gondolhatják magukban a dollárban és euróban számlálók is).

Jó két évtizede végeztem a szegedi József Attila Tudományegyetemen, okleveles fizikusként. Azóta sikeres tudományos karriert futottam be, ma a Magyar Tudományos Akadémia tagja és egyik intézetének igazgatója vagyok. Szakterületem a csillagok és exobolygók fizikája, alapvetően megfigyelő csillagászati módszerekkel kutatom az égitestek világát.

Az általános relativitás elméletét két félévben tanultam az egyetemen (nota bene: oktatóm az a Gergely Árpád László volt, aki ma a magyar LIGO-partnerek egyike a Szegedi Tudományegyetemen), a gravitációs hullámokról még a Scientific American magyar kiadásában olvastam először, szerintem az 1980-as évek végén. Semmi közöm a mostani felfedezésekhez, legfeljebb a csillagászat „Vitray Tamásaként tudom kommentálni az eseményeket.

A téridő geometriájának fénysebességgel terjedő zavarai elképzelhetetlenül kicsi effektust okoznak a hétköznapi világban. Senki nem vette még észre, hogy a körúti villamoson a szemben ülő szimpatikus utastárs hirtelen közelebb került volna egy gravitációs hullám áthaladása miatt. Kimérése még tíz éve is a lehetetlen küldetés szinonimája volt legtöbb szakmabeli számára.

Tavaly bejelentették az első detektálást. Megszületett a kettős fekete lyukak asztrofizikája, a szakma akkor is ünnepelt, és aztán két hete – teljesen megérdemelten – három vezető kutató be is zsebelte a több ezres csapat eredményeiért a fizikai Nobel-díjat.

„Ezek a csillagászok már megint verik a tamtamot...” – sóhajthat az egyszeri hírfogyasztó. De nem.

Ez most tényleg nagy dolog. Nagyon nagy mákunk volt.

A három, egyenként sok kilométeres lézerinterferométer mért folyamatosan augusztus 17-én. A hihetetlenül komplikált algoritmusok folyamatosan nyelték a lejövő adatokat és a jelalak-felismerésért felelős modul talált valamit. Párhuzamosan velük, két másodperccel később űrben keringő gammadetektorok nagy energiájú radioaktív sugarakat (ezért gammadetektorok) érzékeltek az égbolt eléggé nagy bizonytalansággal meghatározott, déli égre eső irányából. Pár órával később Chilében besötétedett és az összes létező optikai teleszkóp elkezdte fényképezni a becsült területet. Egy alig egyméteres tükörátmérőjű teleszkóp (pont ekkora a legnagyobb magyar távcső a mátrai Piszkéstetői Obszervatóriumban) volt az első, ami rátalált egy addig nem látszó halvány pöttyre egy jól ismert, 130 millió fényéves távolságával csillagászati értelemben közeli galaxisban. Aztán felkelt a Nap Chilében és a Hawaii-szigeteken működő távcsövek vették át a halványuló robbanás követését.

Két hónappal később tudjuk, hogy két neutroncsillag olvadt össze egy hatalmas robbanással járó esemény során. Talán az Index hírében szerepelt, hogy "igen, az Ön ujján levő aranygyűrű anyaga is egy ilyen esemény során keletkezett". És tényleg. Amit eddig a tankönyvek elméletekből levezettek, azt most láttuk folyamatában. Soha nem hittük volna, hogy ez is elérkezhet. Még tavaly, egy nagyobb kutatásfinanszírozási pályázatunkban is nagyon óvatosan a 2020-as évek közepére jósoltuk a gravitációs hullámokat okozó jelenségekhez kapcsolódó fényjelenségek felfedezését. Ráadásul iszonyú pontosan (a maximális eltérés mértéke egy a kétezer-billióhoz) megegyezik a gravitáció és a fény terjedési sebessége, a kettő lényegében megkülönböztethetetlen egymástól. A mai fizikai tudásunk alapján a gravitáció és a fény két teljesen különböző dolog, ám mégis, mindkettő pontosan ugyanannak a sebességkorlátnak engedelmeskedik, ami valahogyan bele van drótozva a világegyetem szerkezetébe (Bryan Gaensler szavai, akinek az Extrém kozmosz c. könyvet köszönhetjük).

Ezek után várható, hogy nagy számban jönnek hasonló megfigyelések. A csillagászat tényleg nem lesz már soha olyan, mint korábban, hiszen egy korábban még soha nem észlelt jelenséget sikerült először megfigyelni. Biztos vagyok benne, hogy 5-10 éven belül szinte rutinszerűen fogjuk felkeresni az adott hónapban aktuális, már megint jött egy gravitációshullám-riasztás unott fanyalgást kiváltó jelenségeket. De az első az mindig emlékezetes marad – még ha ezért a mostani felfedezésért valószínűleg már nem fog senki Nobel-díjat kapni.

Évtizedek kutató-fejlesztő-kísérleti munkája ért be a héten. Ekkora jelentőségű felfedezést a csillagászattól én akkor várok legközelebb, amikor a Földön kívüli élet első jeleit fogjuk bejelenteni – talán még a mi életünkben.

Addig is maradnak a csillagászati tucatfelfedezések, amikre nyilván mindannyian nagyon büszkék leszünk, főleg, ha tevőlegesen is részt tudunk venni benne. De ekkora durranás, mint a hétfői bejelentés, ritkán van.

Vegyük észre: történelmi időket élünk.

Kiss László
csillagász

MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet