Van egy jó hírünk: ez a podcast  hosszabb, mint bármelyik az Index podcast-történelmében. Pedig nem így indult, hanem úgy, hogy megbeszéljük, mi volt a jó és mi a rossz a Trónok harca utolsó évadában, főleg a fináléban, és szevasz. Én mint hoppmester, írtam egy hevenyészett forgatókönyvet is, tessék. (Ahhoz képest, hogy mozgó járművön készült egy Note 9-es mobiltelefonon egy vékony ceruzaszerű izével, egész jó.) 

Szóval nem készültünk rá, hogy a George RR Martin regényfolyamából készült, nyolc évadot megélt Trónok harca című sorozatról maratoni podcastot gründoljunk, de úgy jártunk, mint az egyszeri rajongó, aki elkezd róla beszélgetni, és azon veszi észre magát, hogy beesteledett, a kis Khaleesi meg hazaballagott az óvodából, mert a fater a névadója pálfordulásáról tartott kiselőadást a kerületi nyugdíjasklubnak, és elfelejtett érte menni.

A Trónok harca még akkor is jobb, vagy legalábbis megbeszélésre érdemesebb, mint a sorozatkínálat 75 százaléka, amikor nem annyira jó, mint ahogy az utolsó két évadban volt. Inkább beszélsz erről, és vitázol a Makulátlanok dinasztiaalapítási terveinek nyilvánvaló hátulütőiről és ugyanennek a tervenek a szimbolikus jelentőségéről, mint bármelyik kórházas sorozatól. Mert ez más. Jobb. Érdekesebb. Összetettebb. Izgalmasabb. Jobban megcsinált. Látványosabb. Jobban megírt (a hatodik évad végéig). És eleve, mit lehet megvitatni egy vakbélműtéten?

A Lost, a Dexter és a Maffiózók évadzárója után a sárkányos Dallas gúnynevet a nyolcadik évadra kiérdemlő kváziközépkoros fantasy is olyan epizóddal köszönt el, amiről sokat fogunk még beszélni, és szerintünk kell is, mert sokat lehet tanulni belőle arról, hogyan vezessünk és aztán hogyan ne vezessünk egy történetet. Aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy Martin öt kötetét a hatodik évadra feldolgozta a sorozat alkotópárosa, DB Weiss és David Benioff, és mivel azt író közel sem tartott ott, hogy a hatodik könyvet kiadja, nekik kellett befejezni a történetet. Amire az HBO és Martin maga is 20 részt gondolt szükségesnek. Legalább. Weissék 13 részben oldották meg a befejezést.

Hamar munka ritkán jó. 

Jó mondás ez, kár, hogy nem mindenki ismeri. Weiss és Benioff a nyilvánvalóan nem rájuk szabott nadrágot magukra véve nekiestek a sorozatnak, és elég durván lecsetkelték azokat a hajtásokat, amiket ők vadnak nyilvánítottak (a próféciák és a fantasy elemek egy része, az Éjkirály léte, Bran léte és képességei), mivel azon a kreatív középúton érezték otthonosan magukat, amin nem jön szembe semmi. Martin felvázolt nekik egy befejezést, ennek egy része vissza is köszön a finálé első félórájában, de utána megint inkább a saját fejük után mentek, és olyan vicces jelenettel búcsúztatták el Királyvárat, mintha az Agymenők stáb forgatott volna a kastélydíszletekben.

Screenshot (4).png

Szar lehet persze rájönni, hogy nem vagy elég jó (aminek ékes bizonyítéka az, hogy visszadobták a felajánlott plusz hét epizód elkészítésének lehetőségét), és elkezdeni úgy befejezni a 2010-es évek televíziózását markánsan meghatározó sorozatot, hogy a rajongók kiszolgálása az első számú befolyásoló tényeződ írás közben. Martint a karakterei rossz döntései és azok következménye érdekelték, és nem habozott kinyírni azokat, akik a történeten ugyan lendíthetnének élőként is, de holtukban sokkal fontosabb katalizátorok, így menniük kellett - és ha közönségkedvencekről volt szó, Martin csak a vállát vonogatta.

Ez a kíméletlen okosság tette azzá a sorozatot, ami. Erről is fogunk beszélni, meg arról, hogy akkor ez még mindig minden idők egyik legjobb sorozata, vagy az utolsó két évad tett arról, hogy ne így legyen? Évad közben is nyomon követtük az eseményeket, az egyes epizódokról itt írtunk: