Szabó Kimmel Tamás öt évig játszott a Nemzeti Színházban, szerepelt 18 filmben vagy tévésorozatban, köztük a Made in Hungáriában, a Pappa piában, az 1945-ben, A tökéletes gyilkosban és a napokban bemutatott Apró mesékben, emellett vezette a The Voice című műsort. Így aztán egy csomóan azt hiszik róla, az ő arcával mindent el lehet adni, és állandóan csörög a telefonja. Ehhez képest miután eljött a Nemzeti Színházból, fél évig egyetlen egy ajánlatot kapott, és most, két évvel az után, hogy leforgatta az Apró meséket, még mindig nem hívták egyetlen újabb szereplőválogatásra sem; így az is érthetőbb, miért vállalt el kevésbé jó filmszerepeket is – mondja.

A második világháború utáni zűrzavarról szóló Apró mesékben egy szerelmi háromszögbe keveredő szélhámost játszik, ennek kapcsán hívtuk be a Kultrovat Podcast legújabb adásába, de közel sem csak erről beszélgettünk vele. Megleptük például azzal is, hogy a szakmából sokan a meglehetősen keresetlen hangvételű kommentjei alapján ítélik meg őt, amelyekben volt, hogy kritikusokat is elküldött a fenébe (köztük a podcast egyik műsorvezetőjét is, ami szintén szóba kerül). Szabó Kimmel viszont nem ért egyet azzal, hogy gáz lenne, ha egy művész kifejezi a sértettségét egy kritikával kapcsolatban, ráadásul eleve baromi elégedetlen a hazai kritikusok teljesítményével.

Nem tudja, mit csinált volna, ha március 15-e alkalmából őt is együtt díjazzák olyan figurákkal, akikről nyilvánvaló, hogy nem a szakmai, hanem a politikai teljesítményükért ismerik el őket, és azt mondja, egyszer régen kifejtette a véleményét egy politikai kérdésben, de most már próbál inkább hallgatni, és tanulja az önmérsékletet, hogy ne legyen olyan forrófejű. Legújabb színházi bemutatója a függésről szól, de a drogokról nem bulis sztorijai vannak, inkább brutálisak.

Részlet az adásból:

A karriered szempontjából nem jár arcvesztéssel, ha elvállalsz egy szerepet egy filmben, amiről utólag kiderül, hogy szar?

Látod, ti sem tudjátok elengedni a Pappa piát, pedig már két éve volt, és most jött ki a mozikban az Apró mesék, ami meg egy tök jó film szerintem. Én azt mondtam, ha valaki ezután pappapiázni kezd, az egyszerűen egy csak hülye.

Köszönöm, megkaptam.

De ti még nem láttátok az Apró meséket...

Láttam az Apró meséket, úgyhogy abszolút magamra veszem. Bár mondjuk a Sixx dobta fel a Pappa piát...

Azt gondolom, hogy az ember csinál rossz dolgokat, meg jó dolgokat. A következő példát nem azért mondom, mert Messihez hasonlítom magamat, aki a kedvenc focistám, de néha vele is az van, hogy csak nézed, és azt mondod, „csináljál már valamit, jóember!”, vagy csak melléket lő. Aztán csinál valami olyat, hogy az egész világ egyszerre hördül fel. Vagy Leonardo DiCapriónak csak jó filmjei vannak? Meg nyilván neked is vannak rosszabb köreid abban, amit csinálsz.

[...]

Visszatérve a Pappa piára, meghallgattam azt a podcastet, amiben a Pappa piáról beszéltek, és nyilván érzékeltem, hogy nem nyerte el a tetszéseteket. Nem vagyok hülye, nyilván nagyon sok része nekem se tetszik, de azt tudom mondani, hogy amikor már ott vagy a forgatáson, és azt mondják, tessék! És ott van egy szakmai stáb, egy rendező a hierarchia csúcsán, te meg ott vagy színészként, akkor igazából onnantól mit tudsz csinálni? Én az első napon azt éreztem, nem biztos, hogy ez egy jó ötlet volt...

(A beszélgetésből idézett részt szerkesztett változatban közöljük.  Borítókép: Szabó Kimmel Tamás, Sixx és Kovács Bálint. Fotó: Németh Sz. Péter/ Index)