Sofőr nélküli autó vagy személyzet nélküli bolt lesz előbb? Tegyék meg tétjeiket!

Laurel SCO 2.png
2024.03.13. 15:47
Önkiszolgáló kasszák, termékeket érzékelő kádak, személyzet nélküli boltok – ez utóbbi hamarosan debütálhat Magyarországon, miközben a kiskereskedelem forradalma a szemünk előtt zajlik. A vásárlási élmény minél magasabb szintű kiszolgálása mellett a munkaerő optimalizálásának, valamint a költséghatékony működésnek az igénye is meghúzódik az innovációk mögött. Mindez egy magyar vállalat, a Laurel részvételével, amely a hazai mellett a nemzetközi piacon is egyre inkább megveti a lábát saját fejlesztésű termékeivel.

„Bemegyek, kiválasztom, lehúzom a vonalkódot a kasszánál, fizetek, és már megyek is” – nagyon sok kiskereskedelmi egységben ma már így is lehet vásárolni Magyarországon. Az önkiszolgáló gyorskasszák egyre nagyobb teret hódítanak el a hagyományos pénztáraktól, ám utóbbit sem lehet teljes mértékben kiiktatni a rendszerből, a kérdés csak az, hogy meddig.

A kézzel címkézett vonalkódoktól az önkiszolgáló kasszákig

Az „ősidőkben” még manuálisan helyezték el a vonalkódokat a termékeken, ami igencsak időigényes folyamat volt, pláne egy nagyobb bolt esetében. Ám a Laurel Számítástechnikai Kft. már akkor azon tevékenykedett, hogy minél jobban összehangolja, optimalizálja a kiskereskedelmi egységek informatikai rendszereit. A 31 évvel ezelőtt alapított retail-informatikai vállalat számára azonban nem volt zökkenőmentes az ehhez vezető út.

A cég már csaknem 20 esztendeje is próbálkozott az önkiszolgáló kasszák hazai bevezetésével (egy világcég termékének meghonosításával), de abban az időben még – bár a technológiának akkor is megvoltak az előnyei – a magas ár miatt nem volt meg rá a szükséges kereslet. „Az implementáció költségvonzata miatt a kisebb kereskedők egyszerűen nem engedhették meg maguknak. A bér-, illetve munkaerőköltség oldaláról nézve nem volt megtérülő a technológia. Ekkortájt a hazai munkabérek jócskán alulmúlták a nyugat-európaiakat, ezáltal a beruházás induló, nagyobb költségei nem térültek volna meg” – emlékezett vissza az Index megkeresésére Bessenyei Attila ügyvezető igazgató.

Ugyanakkor ez a „kudarc” ösztönzőleg hatott a vállalatra. „Túl hamar érkeztünk meg a piacra, amely több szempontból sem volt felkészülve az új technológiára” – állapította meg a szakember. Ezért is döntöttek úgy, hogy

idehaza úttörőként saját önkiszolgáló kasszát fejlesztenek, amely a magyar kereskedők számára is megfizethető lehet, miközben színvonalban felveszi a versenyt a vezető nemzetközi gyártók eszközeivel.

„A kiindulópontot egy saját fejlesztésű, stabil szoftverkörnyezettel bíró pénztárgép jelentette. A felhasználói folyamatok átalakításával próbáltunk olyan rendszert alkotni, aminek az implementációja költséghatékony az ügyfelek számára.”

A saját fejlesztésű megoldás iránt pedig már volt elegendő kereslet, köszönhetően többek között annak, hogy időközben uniós viszonylatban javultak a hazai fizetési mutatók, ezáltal költségoldalon már a kisebb üzleteknek is megérte önkiszolgáló kasszába invesztálni. Másrészt pedig a gazdaság egyik legnagyobb problémájára, a – gyakorlatilag minden területen jelen lévő – munkaerőhiányra is némi gyógyírt jelentett. A vállalat önkiszolgáló kasszái végül 2019 végén, a CBA-nál debütáltak. Mára 11 hazai kiskereskedelmi lánc használja azokat.

Bár a magyar vállalatoknak hagyományosan nem könnyű megvetniük a lábukat a külpiacokon, a Laurel termékeivel immár kilenc országban találkozhatunk. Bessenyei Attila felidézte, bizony számukra is rögös volt az országhatárokon átívelő út.

Azt tapasztaltuk, hogy a szoftvereink, illetve az általunk nyújtott szolgáltatás színvonala nemcsak eléri, hanem sok esetben veri is a külföldi versenytársakét. Nehézséget jelent ugyanakkor a piaci pozicionálás, ami egyedül tőkeigényes folyamat, hazai tulajdonú kkv-ként limitáltak az erőforrásaink, nem szeretnénk ész nélkül terjeszkedni a hazai operáció kárára

– vont mérleget az ügyvezető.

Pluszmunka a vevőnek, amivel jól jár

Az önkiszolgáló kasszával történő vásárlás egy szempontból tér el a klasszikus pénztártól, ez pedig a vonalkód leolvasása. Míg a folyamatot a hagyományos kasszánál egy bolti alkalmazott végzi, addig az önkiszolgáló esetében értelemszerűen a vásárló. „Egy képzett szakember napi 2-3 ezer terméket mozgat meg a pénztárnál, a gyakorlatnak köszönhetően gyorsabban végzi a szkennelési folyamatot, mint egy vásárló saját magának. Ezáltal megközelítőleg 20-30 százalékkal gyorsabb a hagyományos, mint az önkiszolgáló, ám amennyiben a teljes kasszazónára vetítve vizsgáljuk a képet, úgy már – például a kevesebb sorban állásnak köszönhetően – az önkiszolgálók felé billen a mérleg nyelve” – fejtette ki Bessenyei Attila, hozzátéve: a kasszazóna teljesítményére pontos statisztikák állnak rendelkezésre, amelyeket folyamatosan monitoroznak.

Ahogy az önkiszolgáló kasszatér optimalizálására való törekvés is folyamatos. Általánosan elmondható, hogy egy hagyományos kassza helyére két önkiszolgáló fér el, ezáltal teljesítménynövekedés realizálható, a várakozási idő csökkentése pedig javítja az üzlet áteresztőképességét.

Összességében tehát a termékazonosítás a kulcs. A hagyományos vásárláshoz képest ez az a plusz, amit a vevő magára vállal, cserébe kevésbé zsúfolt boltban vásárolhat, kisebb sorbanállási idő mellett. Ezáltal javul a szolgáltatás színvonala, mivel a kereskedelem szempontjából szükséges rosszként elkönyvelt – bérköltséget jelentő, helyet foglaló – kasszazónát optimalizálja

– hangsúlyozta a szakember.

A vállalat adatai alapján egy jól átgondolt bevezetés után az eszközeiket a vásárlók 85-90 százaléka használja (szemben a 30-40 százalék körüli nemzetközi átlaggal), a hagyományos kasszák pedig többnyire csak kvázi „tartalékként” szolgálnak. Az önkiszolgáló pénztár jellemzően 10-15 terméket tartalmazó kosár mellett ideális, afelett még ma is megfontolandó a hagyományos megoldást keresni.

„Szintén fontos – és sokan itt hibázzák el az önkiszolgáló kasszazónák optimalizálását –, hogy a kipakolásra rendelkezésre álló felületnek kellően nagynak kell lennie. Való igaz, hogy a megoldás előnyei a kis méretű kosarak esetén érvényesülnek leginkább, de az ennél több cikket vásárlók számára is meg kell adni a lehetőséget a gyors fizetésre. Tapasztalatok alapján ugyancsak lényeges a készpénzes fizetés lehetőségének biztosítása, amely – a digitalizációs trendek ellenére – belátható ideig még megkerülhetetlennek látszik a magas kihasználtság és elégedettség eléréséhez” – mutatott rá a cégvezető.

Egy különleges projekt

A vállalat itt azonban nem állt meg, további fejlesztésekre adta a fejét. Sikerült is úttörőt alkotni, az RFID-technológián alapuló áruazonosító megoldás egyenesen a hazai kiskereskedelem legnagyobb „wow-élményévé” vált.

Mi az RFID?

Az RFID (Radio Frequency Identification) rádiófrekvenciás azonosítást jelent. A technológia lényege, hogy egy bizonyos dologhoz köthető információkat, adatokat egy rádióhullámokkal kommunikáló rendszeren keresztül közvetítünk. A kiskereskedelem szempontjából mindez úgy valósul meg, hogy a címkében található mikrochip adatokat tárol, melyeket az antenna segítségével továbbít a leolvasónak. A leolvasó a kapott információt a számítógép által kezelhető adatokká alakítja, és így közvetíti tovább a háttérrendszer felé.

Az első fecske az egyik itthon is működő sportáruházlánc, a Decathlon Magyarország volt, amely a Laurel által fejlesztett RFID-alapú kasszákat használja a hazai mellett a bolthálózat öt másik piacán is.

A technológiának köszönhetően a vevőknek fizetéskor elegendő a termékeket egy „kádba” helyezni, a rendszer pedig az RFID-címkék segítségével azonosítja és a számlához írja az adott tételeket.

A sportóriásnál főként a munkaerő optimális átcsoportosításának igénye hívta életre az önkiszolgáló kasszák telepítését, a munkatársak ugyanis a monoton kasszázás helyett nagyobb értéket tudnak teremteni például az eladótérben. A legnagyobb méretű és forgalmú budaörsi áruházban a számítások szerint évi 14 ezer munkaórát nyernek az innovatív pénztárakban, amit a vásárlók számára is értékesebb, hasznosabb, közvetlen, érdemi interakciókra tudnak fordítani a dolgozók.

Ezen a ponton jutunk el a modern kor munkaerőpiacának egyik öröknek tűnő dilemmájához, hogy a digitalizáció, automatizáció, valamint a mesterséges intelligencia megjelenése jár-e leépítéssel, kiváltja-e a gép az embert. Ezt általában a vállalatok hevesen cáfolják, mondván, a fejlesztésnek köszönhetően nem elbocsátják, hanem átképzik a munkaerőt, sok eseten magasabb hozzáadott értéket képviselő munkakörökbe.

Ebbe a folyamatba illeszkednek az önkiszolgáló kasszák. Egy munkaerőhiányos ágazatban – és ma Magyarországon szinte mindegyik ilyen – jól felfogott érdek az alkalmazotti összetétel optimalizálása. Lássuk be, a kiskereskedelem esetében a pénztárosé az egyik legkisebb hozzáadott értékkel bíró munkakör, amit nagyrészt kiválthatnak az önkiszolgáló kasszák. Az ezáltal felszabadult munkaidőt pedig a dolgozók magasabb hozzáadott értékkel bíró állomásokon hasznosíthatják, ami számukra, valamint a vásárlóknak és a vállalatnak is előrelépés.

A jövő boltjai

Bessenyei Attila több, részben már velünk élő, részben futurisztikus megoldást is felvázolt. Az egyik legígéretesebb terület az úgynevezett gépi látásra épülő megoldások, melyek a gyakorlatban nagy felbontású kamerákat és az azok képeit elemző intelligens szoftvereket jelentenek. Már akadnak ígéretes pilotprojektek olyan technológiákkal, ahol fizetéskor a termékeket kipakolva az eszköz automatikusan felismeri, mit helyeztek a felületre, kiváltva ezzel a sokak által kifogásolt szkennelés folyamatát.

Léteznek okos bevásárlókosarak, illetve -kocsik, ahol a termékazonosítás a kocsiba helyezéssel megtörténik, távozáskor így már csak egy gyors, érintésmentes fizetésre van szükség. Ez a technológia azonban tökéletesítésre szorul ahhoz, hogy azt mondhassuk, ez lesz a megoldás: a jelenleg ismert eszközök naponta többszöri feltöltést igényelnek, könnyen sérülnek, és meglehetősen drágák is. „Üzemeltetési szempontból kevésbé látom működőképesnek ezt a megoldást. Rengeteg kosarat kellene felokosítani, üzemeltetni, szervizelni” – fogalmazott az ügyvezető.

Bessenyei Attila az RFID-technológiát illetően pedig úgy fogalmazott, a ruházati vagy épp műszakicikk-áruházban kiválóan működhet, ám élelmiszerboltokban egyelőre nem számíthatunk a jöttükre. A technológia élelmiszer-csomagolásokra történő optimalizálása ugyanis egyelőre igencsak költséges folyamat, a gyártó és – ebből kifolyólag – a felhasználó szempontjából is.

Nehéz megmondani, hogy 3-5 vagy csak 10-20 év múlva valósulnak meg ezek a megoldások, de a kiskereskedelem egyértelműen ebbe az irányba halad

– mondta a fentiek kapcsán.

Személyzet nélküli boltok

Ugyanakkor ez a nem túl távoli jövő, sőt egyes országokban, például Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban már működnek személyzet nélküli boltok.

„A jelenleg is rendelkezésre álló technológiákat rakták össze egy olyan modulban, amellyel távolról is üzemeltethető egy bolt azokban az időszakokban, amikor egyébként is alacsonyabb a forgalom, vagy épp olyankor is lehetőség nyílik a nyitva tartásra, amikor alapból zárva lenne, ezáltal többletbevételt generálva” – vázolta a cégvezető. A személyazonosítás mellett történő ki- és beléptetési rendszernek köszönhetően a lopások száma is jóval alacsonyabb, mint normál működés mellett.

Bár személyzet nélkülinek mondjuk őket, ezek a boltok valójában inkább személyzetcsökkentettek. Többnyire egy átlagos üzlet humánmunkaerő-igényének 30-40 százalékát kitevő feladatokat (például kasszázás) váltják ki, míg például az árufeltöltéshez továbbra is emberi kezekre van szükség.

Az idei második negyedévtől várhatóan a magyar piacon is debütálnak az első ilyen üzletek.

„Technológiai partnereinkkel közösen tervezünk megjelenni az első magyarországi személyzet nélküli bolttal. Emellett a hazai ügyfélkörünk részéről is érkezett már érdeklődés a koncepció iránt” – jelentette ki Bessenyei Attila.

Mindent egybevetve a vállalat szerint 5-10 éves távlatban a kasszazónák teljes automatizálása gyakorol majd nagy hatást a hazai retailágazatra – ahogy a Decathlon példája mutatja –, méghozzá többek között olyan gépi látásra épülő technológiákkal, amelyek az eddiginél is gyorsabbá, „felhasználóbarátabbá” teszik a fizetés menetét – végleg lebontva ezzel a vásárlók technológiával kapcsolatos, ma még létező aggályait.

A Laurel retail-informatikai vállalatot 1993-ban alapította Bessenyei Attila édesapja, Bessenyei István. A cég különböző megoldásait mára kilenc országban használják. A létszám dinamikusan bővült az elmúlt években, jelenleg 146-an dolgoznak a vállalat kötelékében.

Ahogy a pénzügyi eredmények is konstans javulást mutatnak. A nagy áttörést 2022 hozta el. Az Opten adatai szerint a nettó árbevétel 2020-ban 2,93 milliárd, 2021-ben 2,88 milliárd, míg 2022-ben 3,76 milliárd forintot tett ki.

(Borítókép: Önkiszolgáló kassza. Fotó: Laurel Számítástechnikai Kft.)