Felbőszítették Észak-Koreát, miatta zárhatták le újra a határokat

Mint korábban megírtuk, Mike Okay brit tartalomgyártó lehetett az első olyan nyugati országból származó fehér turista, aki beléphetett Észak-Korea területére, miután a koronavírus-járványt követően idén februárban újra megnyitották a kínai határ azon részét, ami az észak-keleti tartomány egyik régiójába vezet. Okay 2025 februárjában ejtette meg útját, és öt napon át tartózkodott ott. Videókat is készített, amelyeket két rövidebb dokumentumfilmbe foglalva töltött fel YouTube-oldalára. A második rész megjelenésével most folytatódik barangolásunk a világ legtitokzatosabb országában.

Az utolsó napok hasonlóan megrendezett módon teltek, mint az eddigiek. Bár nem mondhatók érdektelennek a tapasztalások, nem sok igazi élményben lehet része annak, aki Észak-Koreába látogat. Az utazás alatt Okay és turistatársai semmit nem csinálhattak egyedül, nem lehettek magánprogramjaik, és mindenhová legalább kettő, de inkább három ember kísérte őket, élükön az idegenvezetővel. A tartalomgyártó továbbra is úgy érezte, amellett, hogy mindenhova elkísérik őket, nagyon engedékenyek, és készségesen válaszolnak minden olyan kérdésre, amire van betanult válaszuk.

„Csak békét az egész világnak”

A nap egy akár érdekesnek is mondható programmal indult, ugyanis meglátogatták a Koreai-Orosz Barátság Házát, amelyet még Kim Dzsongil építtetett 2002-ben, egy sikeres orosz találkozó után. Itt Okayt megkérték, hogy emlékül írjon valamit a ház vendégkönyvébe.

Nem kívánok mást, csak békét az egész világnak

– vetette papírra, nem is sejtve, mekkora feszültséget kelt majd irománya idegenvezetőjében, illetve a ház személyzetében.

Idegenvezetője, miután elolvasta, mit írt, kérdőre vonta, hogy szerinte biztosan megfelelő-e ezt írni a könyvbe. Okay bevallotta, roppantul elkezdett szorongani, hogy ez a hibája milyen következményeket von majd maga után. „Hiszen ez egy barátságház, nem értem, miért baj, hogy ezt írtam” – mondta a kamerába, igencsak aggódó arcot vágva.

Végül kiderült, hogy az idegenvezető és a személyzet is feltehetően félreértette írását. Ők úgy értelmezték, Okay ezzel egy burkolt kritikát akar megfogalmazni az országukról, miszerint Észak-Koreában a béke nem létező dolog.

Sanghyangsig!

A nem várt izgalmakat egy sörfőzdében vezethették le, ugyanis ez volt a következő állomás. Okay elmondása szerint az észak-koreai sör meglepően finom, és 2024-ben már exportáltak is belőle 200 ezer üveggel Kínába és Oroszországba. Mint a korábban meglátogatott gyárak, ez is kongott az ürességtől, és az idegenvezető nem kívánta megosztani Okayjel, hol is vannak a munkások.

A nap végén ellátogattak az ország első nemzetközi hoteljébe, ami 1998-ban épült Raszonban, amikor az észak-keleti régió különleges gazdasági zóna lett. Ez a hotel ma is rendkívüli, Okay elmondta, igazán menő bárja van széles választékkal, különböző játékokkal, így itt minden megtalálható, ami egy szórakoztató estéhez kellhet.

Okay sokféle alkoholt megkóstolt, és összességében azt tapasztalta, hogy Észak-Koreában a sör és a koreai szodzsu a két legnépszerűbb alkohol. Ezen az estén új kifejezést is tanult, ami így hangzik: Sanghyangsig!, vagyis „Fenékig!”.

Megtörtént az első igazi interakciója is egy valódi észak-koreai emberrel, akiről kiderül, hogy a fővárosban él, és turistaként érkezett Raszonba. Beszélgettek a dalról, ami épp szólt a rádióban – a Friendly Fatherről, amely az előző videóban is hallható volt, hiszen ez az első az észak-koreai toplistán –, majd a férfi ajánlott Okaynek néhány sörfélét, amit mindenképpen ki kell próbálnia. Be is mutatkoztak egymásnak, így teljesen normális, az európai ember számára is hétköznapi társalgást folytattak le. Feszültséget sem lehetett érezni az észak-koreai férfi részéről, ahogy azt sem, hogy megrendezett szituáció lenne, mint a korábbi, iskolai esetben.

Propaganda és egy csipet történelem

Okay és társai ellátogattak egy tekvandóedzésre is, amely mindenkinek kötelező, amíg iskolába jár. Itt a tartalomgyártó ismét elmondta, mennyivel szívesebben nézne körül a valódi észak-koreai világban.

Nem mintha ez nem lenne valódi és érdekes, csak borzasztóan megrendezett

– fogalmazott, majd tátott szájjal nézte végig az edzést, amely meglepően agresszív és hangos volt. Ráadásul nem is választották szét a lányokat a fiúktól, sőt a legtöbb esetben ellentétes neműeket állítottak szembe egymással.

Elhagyva a tornacsarnokot ismét megannyi propagandaplakáttal találkoztak, útjuk során alig láttak embereket az utcákon, de ha mégis, akkor azok kerékpárral vagy talicskaszerű kiskocsival igyekeztek valahová. Okay a propagandával kapcsolatban kitért arra is, hogy Észak-Koreában mindenki kizárólag egy, az állampárt által ellenőrzött sajtóforrásból tájékozódhat országuk és a világ történéseiről, így elég kevés hiteles információ jut el hozzájuk. Ezzel kapcsolatban mesélt arról, mennyire kell komolyan venni, hogy Kim Dzsongunt istenként tisztelik. A válasz: nagyon is. És nemcsak őt, hanem a Kim dinasztia valamennyi tagját.

A csapat később az észak-koreaiak tapasztalatain keresztül kaphatott betekintést a múltjukba, mivel egy történelmi szempontból igencsak fontos túraútvonalon mentek végig. Az idegenvezető úgy fogalmazott, az ösvénynek épp úgy állnak össze lejtői és emelkedői, ahogy a koreai nép eljutott a szabadságharcig Japánnal szemben, még 1910-ben. A túra vége pedig a hegy tetején van, ahonnan látni lehet az orosz határt is.

Ám hamar visszacsöppentek a valóságba, mivel a történelmi kitérő után egy tipikus észak-koreai gyógyszertárba látogattak el, ami szintén hemzsegett a propagandától. Ennek ellenére meglepően jól felszerelt patika volt, ahol szinte minden megtalálható a vitamininjekciókon át a tigriscsontból készült gyógykészítményen keresztül – ami egyébként illegális, mert a tigrisek kihalóban vannak – a hétköznapi fájdalomcsillapítóig. Aminek viszont írmagja sem észlelhető, az a fogamzásgátló bármely fajtája,

Amikor idegenvezetőjüket ennek okáról kérdezték, nem szólt semmit, csak intett Okaynek, hogy tegye el a kamerát. A tartalomgyártó végül nem osztotta meg a nézőkkel, mit tudott meg, feltehetően a férfi még kamerán kívül sem mondott nekik hasznos információt ezzel kapcsolatban.

Búcsú

A tartalomgyártó az utazása végén virágot vitt Kim Dzsongun és Kim Dzsongil szobrához – amelyek szinte ugyanúgy néznek ki, mint a Sztálin-szobor, amit 1951-ben állítottak fel Budapesten, a mai Ötvenhatosok terén –, majd összefoglalta tapasztalatait utazásáról:

„Mielőtt idejöttem, azt gondoltam, ez egy sötét hely, egy gonosz ország. A politikáját leszámítva azonban nagyon nem ezt tapasztaltam. Egy fejlődő országot találtam, egy helyet, ami több évtizeddel le van maradva a világ többi részéhez képest, és aminek nincs része abban a szabadságban, ami számunkra egyértelmű. Olyan emberekkel találkoztam, akik csak szimplán próbálják élni az életüket, akik teli vannak reménnyel és a maguk személyes kis küzdelmeivel.

Könnyű egy országot az alapján megítélni, hogy milyen a kormánya vagy ki irányítja, azonban fontos meglátni mögötte az embereket is.

„Az, amit biztosan magammal viszek erről az utazásról, az az, hogy az észak-koreai emberek nem egyenlőek a kormányukkal. Ők is olyanok, mint mi, csak egy olyan országban kell élniük, ami felfoghatatlanul különbözik mindattól, amit nekünk valaha is tapasztalnunk kell.”

Három héttel az újranyitás, illetve Mike Okay brit tartalomgyártó látogatása után Észak-Korea ismét lezárta határait a turisták elől, döntésüket azonban nem indokolták meg. Több külföldi  sajtóorgánum úgy véli, az állam döntésében közrejátszhatott az a tény is, hogy Okay Észak-Koreáról készített első videója már közel 7 milliós nézettségnél jár.

Mike Okay észak-koreai videósorozatának második részét alább tudják megtekinteni:

(Borítókép: Kim Dzsongun. Fotó: Northfoto)