- Belföld
- budapesti műszaki és gazdaságtudományi egyetem
- közlekedésmérnöki és járműmérnöki kar
- távoktatás
- mándoki péter
- koronavírus magyarországon
Alig volt távoktatás, aztán jöttek a kemény számonkérések a Műegyetemen
További Belföld cikkek
A koronavírus-járvány miatt márciusban elsőként az egyetemeket ürítették ki, ott kellett először átállni a távoktatásra. Bár az egyetemek egy részének már volt tapasztalata a digitális oktatásban, így is komoly kihívást jelentett, hogyan tudnak átállni az oktatók a hosszabb ideig tartó távoktatásra. Ebben a cikkünkben be is mutattuk, mennyire eltérő volt ebben az egyetemek felkészültsége.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának hallgatói azzal keresték meg az Indexet, hogy a távoktatás náluk igencsak kaotikusra sikerült, az év végi számonkérések viszont ehhez képest nagyon keménynek és szerintük sokszor teljesíthetetlennek bizonyulnak. A mai magyar közéletben ritka módon az Index kérdéseire a kar dékánja nyíltan és részletesen válaszolt, több hibát elismert, és azt ígérte: mindent megtesz a problémák megoldására.
Küldtek nekik egy pdf-fájlt
Március 12-én jelent meg a kormányrendelet, ami a veszélyhelyzet idejére az egyetemek bezárásáról és a távoktatásra való átállásról szólt. A legtöbb egyetem, így a Műegyetem is azzal igyekezett időt nyerni, hogy előre hozták a tavaszi szünetet. A szünet végeztével a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar hallgatói azonban hiába várták a tájékoztatást.
Semmit nem tudtunk a továbbiakról. Hosszú ideig alig történt valami. Online órák csak elvétve voltak. Az oktatás nagyrészt abban merült ki, hogy kaptunk egy nagyobb, néha több száz oldalas pdf-fájlt, hogy abból tanuljunk
– mondta az Indexnek egy hallgató.
Mándoki Péter, a kar dékánja kérdéseinkre azt írta: a rendkívüli helyzet számukra is új kihívást jelentett, amire rövid idő alatt kellett reagálniuk. A dékán március 20-án a kar minden munkatársának elküldött egy levelet a távoktatásról. Ebben a helyzetre való tekintettel nem tette kötelezővé a kontaktórák megtartását, ezeket valóban ki lehetett váltani szöveges vagy más oktatási anyagok elküldésével, amiből a hallgatók felkészülhettek, de a dékán így is nagyon sok Teamsen, Skype-on, Youtube-videón megtartott óráról tud. Több helyen „stúdiókat” is felszereltek az oktatók, ahol hagyományos előadást streameltek, amelyeket később újra megnézhettek a hallgatók. „Ha a hallgatók nem tudtak valamit, az csak konkrétan egy-két tárgynál fordulhatott elő, ahol az előadó esetleg nem készült fel. Nem értem, ezt miért nem jelezték időben” – írta kérdésünkre a dékán.
A hallgatók azt is kifogásolták, hogy nagyon nehéz volt követni az egyes tárgyak fejleményeit, a különböző oktatók által meghirdetett órákat, mert szinte mindenki más csatornán kommunikált. Egyszerre több felületet kellett volna folyamatosan nyomon követni, nem volt egységes platformja az információknak. A dékán elismerte, hogy a sok platform sajnos tényleg gondot jelentett. A már említett március 20-i levelében arra kérte kollégáit, hogy minden oktatási tevékenység legyen megtalálható a kar által használt Moodle eLearning rendszerben. Az oktatók természetesen tarthattak órát Teamsen, Youtube-on, Skype-on vagy bármi máson is, csak azt kérte tőlük, hogy ezeket tüntessék fel a Moodle-ban a linkekkel együtt. „Úgy látom, ennek megvalósulása valóban nem 100 százalékos, erre jobban fogok figyelni” – ígérte a dékán.
Három zárthelyi egyszerre?
Teltek-múltak a hetek, az ország állt, távoktatás alig-alig volt, a szemeszter végéhez közeledve viszont jöttek a számonkérések, a zárthelyik és a beadandók, amelyek a Műegyetemen – különösen az első évben – hagyományosan elég kemények szoktak lenni. A hallgatóknak lényegében oktatás nélkül kellett volna felkészülniük ezekre az igencsak nehéz dolgozatokra.
Többen arra panaszkodtak, hogy az elmúlt 3-4 hétben szinte teljesíthetetlen mennyiségű beadandó és zárthelyi szakadt a nyakukba. Mivel feltehetően az oktatók egymással sem kommunikáltak, előfordult, hogy ugyanabban az időpontban 3 különböző zárthelyit kellett volna megírnia egy diáknak. Volt olyan hallgató, akinek tíz nap alatt 12 zárthelyit, 4 jegyzőkönyvet és 4 házi feladatot kellett volna megoldania (ez a hallgatók szerint sérti a vizsgaszabályzatot is).
A dékán nem tartja elképzelhetőnek, hogy valakire ilyen mennyiségű teher szakadt volna rá a vizsgaidőszak előtt.
Ha ütemes a haladás, nem csúszhat minden az utolsó két-három hétre. Mindazonáltal a félév utolsó hetei általában jelentős terhelést jelentenek a hallgatóságnak (és az oktatóknak is). Valószínűleg így távoktatásban ez még egy kicsit nehezebb
– írta levelében a kar vezetője. A dékán külön felhívta a figyelmet arra, hogy a karnak van a Hallgatói Képviselet (HK) által elfogadott zárthelyi ütemterve. Ha ettől eltér az oktató, a hallgatókkal mindenképpen egyeztetnie kell, vagy következmények nélkül pótlási lehetőséget kell adnia a diákoknak.
A dékán szerint az oktatóik igenis kommunikálnak egymással, meglepően sok idő elmegy ezzel a nap folyamán. A hallgatók ezt ugyanakkor kétségbe vonják, amikor azt látják, hogy állandó ütközések miatt újra kell szervezni a zárthelyik időpontját. A Műszaki ábrázolás I. tantárgyból például a pótzárthelyit azért kellet áttenni más időpontra, mert ütközött a Mechanika I. pótzárthelyivel. A következő időpont, amit kitűztek volna, az Anyagismeret zh-val ütközött volna, a harmadik időpont pedig a Makroökonómia zárthelyivel.
A dékán szerint 12 zárthelyit egy hallgató nem írhat egy héten, 10 nap alatt sem biztos, hogy ilyen előfordulhat. Kérdés, hogy van-e közte pótlás; illetve a jegyzőkönyveket és házi feladatokat nem lehetett volna-e esetleg egy-két héttel korábban beadni/megoldani – írta Mándoki. Mindamellett a hallgató egyénileg veszi fel a tárgyait. Ha nagyon nagy mennyiségű tárgyat próbál teljesíteni a félévben, akkor nagy mennyiségű követelményt is kell teljesítenie. A dékán még megjegyezte:
Nem szeretnék pikírtnek látszani. Ha vannak nehézségek, a hallgatók jelezzék a problémákat!
Csak a 100 százalékot fogadták el
A diákok körében az is visszatetszést keltett, hogy visszadátumozva megváltoztatták egy tárgy teljesítésének követelményeit. Míg korábban például a beadott mechanikai számításokat és rajzolásokat hibákkal együtt értékelték, most – arra hivatkozva, hogy a hallgatóknak úgyis több ideje van – csak 100 százalékos eredmény esetén tekintették elfogadottnak a feladatot.
A dékán a probléma első részéről tud, ott valóban tévesen került ki a megváltozott követelményrendszer. Levele szerint ez okozott zavart, ezért elnézést kért a hallgatóktól, a problémát azóta orvosolták. „A 100%-os értékelés nekem is új, nyilván ilyen követelmény nem lehet. Bár sejtem, melyik tárgy lehet, de ha konkrétumokkal szolgálnak az érdekelt hallgatók, lépek az ügyben.”
A hallgatóknak ilyen körülmények között az is nehézséget okozott, hogy több oktató nem javította ki időben a diákok által elküldött beadandókat (ezek gyakran 1-1,5 órás, nehéz számolási feladatok levezetései, megoldásai). Ha a hallgatók nem tudják ezek eredményét, nem tudják, hogy megfeleltek-e, vagy újra kell próbálkozniuk, nem tudják rendesen beosztani az idejüket sem a többi tárgyra való felkészülésnél.
Mándoki szerint az oktatók lelkiismeretesen állnak hozzá a feladatok értékeléséhez, de a távolléti oktatás olyan technikai kihívásokat állított a hallgatók és az oktatók elé, aminek a legjobb szándék és erőfeszítések ellenére nem sikerül maradéktalanul eleget tenni.
Amíg normál működési rendben egy papíron megírt zárthelyi dolgozat javítását a tapasztalatok alapján jól tudnák ütemezni az oktató kollégák, addig a távolléti oktatásban, kifejezetten a számolós példákat tartalmazó zárthelyi dolgozatokról feltöltött mobiltelefonos képek javítását – tapasztalatok híján – lehetetlen volt jól ütemezni.
Egy hallgatót sem hagynak bajban
A sűrű számonkérések miatt még nagyobb felháborodást okozott a diákok körében, hogy nemrég hiába készültek fel egy online zárthelyire, mert annak az oktatók egy hónappal korábbi időpontra írták ki a dátumát, így a vizsgázók közül többen az elektronikus felületen nem tudtak belépni, nem tudták megkezdeni a vizsgát. A dékán erről az esetről nem tud. Egyetlen hasonló problémáról szerzett tudomást, amikor 15 perces eltérés keletkezett amiatt, hogy az oktató a számonkérés idősávját (pl. délután 16–18 óra) megszokásai alapján a csengetési rendhez igazította (pl. 16:15).
A dékán azt ígéri, minden hasonló esetet kivizsgálnak és megoldanak. A hallgatók ezeket a kifogásokat belső egyetemi fórumokon is megoszthatják: ezt anonim módon is megtehetik a Hallgatói Képviseletnél, de személyesen is fordulhatnak a tanszékvezetőhöz vagy a dékánhoz. A dékán a hallgatók problémáit tartalmazó levelünket előzékenyen továbbította a Hallgatói Képviselet elnökének, és ezt írta:
Tudom, hogy távoktatásnál az egymás közti kommunikáció is nehezebb, de kérem, éljenek a lehetőséggel, egy hallgatót sem hagyunk bajban (kivéve, ha teljesítménye nem megfelelő). Ezek után is szívesen részt veszek bármely probléma megoldásában.
(Borítókép: Lugosi Dániel / BME / Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszék)
Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást,
hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk!
Kattints ide!