Alig volt távoktatás, aztán jöttek a kemény számonkérések a Műegyetemen

ST-épület big
2020.06.01. 09:37
Nem volt zökkenőmentes az átállás a távoktatásra a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán. A hallgatók arra panaszkodnak, hogy hosszú ideig nem kaptak információt, alig voltak órák, azok is különböző platformokon, aztán az elmúlt hetekben kemény számonkérések következtek. Az is előfordult, hogy egy időben kellett volna három zárthelyit megírni. A kar dékánja részletesen válaszolt az Indexnek, megígérte a hibák kijavítását, de azt írta: a félév utolsó hetei általában jelentős terhelést jelentenek a karon a hallgatóságnak, távoktatásban pedig ez egy kicsit még nehezebb.

A koronavírus-járvány miatt márciusban elsőként az egyetemeket ürítették ki, ott kellett először átállni a távoktatásra. Bár az egyetemek egy részének már volt tapasztalata a digitális oktatásban, így is komoly kihívást jelentett, hogyan tudnak átállni az oktatók a hosszabb ideig tartó távoktatásra. Ebben a cikkünkben be is mutattuk, mennyire eltérő volt ebben az egyetemek felkészültsége. 

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának hallgatói azzal keresték meg az Indexet, hogy a távoktatás náluk igencsak kaotikusra sikerült, az év végi számonkérések viszont ehhez képest nagyon keménynek és szerintük sokszor teljesíthetetlennek bizonyulnak. A mai magyar közéletben ritka módon az Index kérdéseire a kar dékánja nyíltan és részletesen válaszolt, több hibát elismert, és azt ígérte: mindent megtesz a problémák megoldására.

Küldtek nekik egy pdf-fájlt

Március 12-én jelent meg a kormányrendelet, ami a veszélyhelyzet idejére az egyetemek bezárásáról és a távoktatásra való átállásról szólt. A legtöbb egyetem, így a Műegyetem is azzal igyekezett időt nyerni, hogy előre hozták a tavaszi szünetet. A szünet végeztével a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar hallgatói azonban hiába várták a tájékoztatást.

Semmit nem tudtunk a továbbiakról. Hosszú ideig alig történt valami. Online órák csak elvétve voltak. Az oktatás nagyrészt abban merült ki, hogy kaptunk egy nagyobb, néha több száz oldalas pdf-fájlt, hogy abból tanuljunk

 – mondta az Indexnek egy hallgató.

Mándoki Péter, a kar dékánja kérdéseinkre azt írta: a rendkívüli helyzet számukra is új kihívást jelentett, amire rövid idő alatt kellett reagálniuk. A dékán március 20-án a kar minden munkatársának elküldött egy levelet a távoktatásról. Ebben a helyzetre való tekintettel nem tette kötelezővé a kontaktórák megtartását, ezeket valóban ki lehetett váltani szöveges vagy más oktatási anyagok elküldésével, amiből a hallgatók felkészülhettek, de a dékán így is nagyon sok Teamsen, Skype-on, Youtube-videón megtartott óráról tud. Több helyen „stúdiókat” is felszereltek az oktatók, ahol hagyományos előadást streameltek, amelyeket később újra megnézhettek a hallgatók. „Ha a hallgatók nem tudtak valamit, az csak konkrétan egy-két tárgynál fordulhatott elő, ahol az előadó esetleg nem készült fel. Nem értem, ezt miért nem jelezték időben” – írta kérdésünkre a dékán.

A hallgatók azt is kifogásolták, hogy nagyon nehéz volt követni az egyes tárgyak fejleményeit, a különböző oktatók által meghirdetett órákat, mert szinte mindenki más csatornán kommunikált. Egyszerre több felületet kellett volna folyamatosan nyomon követni, nem volt egységes platformja az információknak. A dékán elismerte, hogy a sok platform sajnos tényleg gondot jelentett. A már említett március 20-i levelében arra kérte kollégáit, hogy minden oktatási tevékenység legyen megtalálható a kar által használt Moodle eLearning rendszerben. Az oktatók természetesen tarthattak órát Teamsen, Youtube-on, Skype-on vagy bármi máson is, csak azt kérte tőlük, hogy ezeket tüntessék fel a Moodle-ban a linkekkel együtt. „Úgy látom, ennek megvalósulása valóban nem 100 százalékos, erre jobban fogok figyelni” – ígérte a dékán.

Mándoki Péter, a kar dékánja
Mándoki Péter, a kar dékánja
Fotó: Philip János / BME

Három zárthelyi egyszerre?

Teltek-múltak a hetek, az ország állt, távoktatás alig-alig volt, a szemeszter végéhez közeledve viszont jöttek a számonkérések, a zárthelyik és a beadandók, amelyek a Műegyetemen – különösen az első évben – hagyományosan elég kemények szoktak lenni. A hallgatóknak lényegében oktatás nélkül kellett volna felkészülniük ezekre az igencsak nehéz dolgozatokra.

Többen arra panaszkodtak, hogy az elmúlt 3-4 hétben szinte teljesíthetetlen mennyiségű beadandó és zárthelyi szakadt a nyakukba. Mivel feltehetően az oktatók egymással sem kommunikáltak, előfordult, hogy ugyanabban az időpontban 3 különböző zárthelyit kellett volna megírnia egy diáknak. Volt olyan hallgató, akinek tíz nap alatt 12 zárthelyit, 4 jegyzőkönyvet és 4 házi feladatot kellett volna megoldania (ez a hallgatók szerint sérti a vizsgaszabályzatot is).

A dékán nem tartja elképzelhetőnek, hogy valakire ilyen mennyiségű teher szakadt volna rá a vizsgaidőszak előtt.

Ha ütemes a haladás, nem csúszhat minden az utolsó két-három hétre. Mindazonáltal a félév utolsó hetei általában jelentős terhelést jelentenek a hallgatóságnak (és az oktatóknak is). Valószínűleg így távoktatásban ez még egy kicsit nehezebb

– írta levelében a kar vezetője. A dékán külön felhívta a figyelmet arra, hogy a karnak van a Hallgatói Képviselet (HK) által elfogadott zárthelyi ütemterve. Ha ettől eltér az oktató, a hallgatókkal mindenképpen egyeztetnie kell, vagy következmények nélkül pótlási lehetőséget kell adnia a diákoknak.

A dékán  szerint az oktatóik igenis kommunikálnak egymással, meglepően sok idő elmegy ezzel a nap folyamán. A hallgatók ezt ugyanakkor kétségbe vonják, amikor azt látják, hogy állandó ütközések miatt újra kell szervezni a zárthelyik időpontját. A Műszaki ábrázolás I. tantárgyból például a pótzárthelyit azért kellet áttenni más időpontra, mert ütközött a Mechanika I. pótzárthelyivel. A következő időpont, amit kitűztek volna, az Anyagismeret zh-val ütközött volna, a harmadik időpont pedig a Makroökonómia zárthelyivel. 

A dékán szerint 12 zárthelyit egy hallgató nem írhat egy héten, 10 nap alatt sem biztos, hogy ilyen előfordulhat. Kérdés, hogy van-e közte pótlás; illetve a jegyzőkönyveket és házi feladatokat nem lehetett volna-e esetleg egy-két héttel korábban beadni/megoldani – írta Mándoki. Mindamellett a hallgató egyénileg veszi fel a tárgyait. Ha nagyon nagy mennyiségű tárgyat próbál teljesíteni a félévben, akkor nagy mennyiségű követelményt is kell teljesítenie. A dékán még megjegyezte:

Nem szeretnék pikírtnek látszani. Ha vannak nehézségek, a hallgatók jelezzék a problémákat!

Csak a 100 százalékot fogadták el

A diákok körében az is visszatetszést keltett, hogy visszadátumozva megváltoztatták egy tárgy teljesítésének követelményeit. Míg korábban például a beadott mechanikai számításokat és rajzolásokat hibákkal együtt értékelték, most – arra hivatkozva, hogy a hallgatóknak úgyis több ideje van – csak 100 százalékos eredmény esetén tekintették elfogadottnak a feladatot.

A dékán a probléma első részéről tud, ott valóban tévesen került ki a megváltozott követelményrendszer. Levele szerint ez okozott zavart, ezért elnézést kért a hallgatóktól, a problémát azóta orvosolták. „A 100%-os értékelés nekem is új, nyilván ilyen követelmény nem lehet. Bár sejtem, melyik tárgy lehet, de ha konkrétumokkal szolgálnak az érdekelt hallgatók, lépek az ügyben.”

A hallgatóknak ilyen körülmények között az is nehézséget okozott, hogy több oktató nem javította ki időben a diákok által elküldött beadandókat (ezek gyakran 1-1,5 órás, nehéz számolási feladatok levezetései, megoldásai). Ha a hallgatók nem tudják ezek eredményét, nem tudják, hogy megfeleltek-e, vagy újra kell próbálkozniuk, nem tudják rendesen beosztani az idejüket sem a többi tárgyra való felkészülésnél. 

Mándoki szerint az oktatók lelkiismeretesen állnak hozzá a feladatok értékeléséhez, de a távolléti oktatás olyan technikai kihívásokat állított a hallgatók és az oktatók elé, aminek a legjobb szándék és erőfeszítések ellenére nem sikerül maradéktalanul eleget tenni.

Amíg normál működési rendben egy papíron megírt zárthelyi dolgozat javítását a tapasztalatok alapján jól tudnák ütemezni az oktató kollégák, addig a távolléti oktatásban, kifejezetten a számolós példákat tartalmazó zárthelyi dolgozatokról feltöltött mobiltelefonos képek javítását – tapasztalatok híján – lehetetlen volt jól ütemezni.  

Egy hallgatót sem hagynak bajban

A sűrű számonkérések miatt még nagyobb felháborodást okozott a diákok körében, hogy nemrég hiába készültek fel egy online zárthelyire, mert annak az oktatók egy hónappal korábbi időpontra írták ki a dátumát, így a vizsgázók közül többen az elektronikus felületen nem tudtak belépni, nem tudták megkezdeni a vizsgát. A dékán erről az esetről nem tud. Egyetlen hasonló problémáról szerzett tudomást, amikor 15 perces eltérés keletkezett amiatt, hogy az oktató a számonkérés idősávját (pl. délután 16–18 óra) megszokásai alapján a csengetési rendhez igazította (pl. 16:15).

A dékán azt ígéri, minden hasonló esetet kivizsgálnak és megoldanak. A hallgatók ezeket a kifogásokat belső egyetemi fórumokon is megoszthatják: ezt anonim módon is megtehetik a Hallgatói Képviseletnél, de személyesen is fordulhatnak a tanszékvezetőhöz vagy a dékánhoz. A dékán a hallgatók problémáit tartalmazó levelünket előzékenyen továbbította a Hallgatói Képviselet elnökének, és ezt írta:

Tudom, hogy távoktatásnál az egymás közti kommunikáció is nehezebb, de kérem, éljenek a lehetőséggel, egy hallgatót sem hagyunk bajban (kivéve, ha teljesítménye nem megfelelő). Ezek után is szívesen részt veszek bármely probléma megoldásában.

(Borítókép: Lugosi Dániel / BME / Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszék)

Soha nem látott fejlesztések, vagy hatalomátvétel?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!